Hangokat hallottam, de nem mertem kinyitni a szemem.
- Niall te hülye mennyit tettél bele? kérdezi egy idegen férfi.
- Mindjárt felfog ébredni! Nyugodjatok meg. mondta Niall.
- Kinyírlak ha túladagoltad! ez apuci volt. Be drogoztak??
- Elég lett volna benyugtatózni! Ráadásul ha megtudja a főnök, hogy drog birtokában vagyunk kirúg minket páros lábbal!
- Nem fog kiderűlni! mondta még egy számomra ismeretlen hang.
- Srácok fennt van már! mondja azt hiszem Zayn. Basszus! Még se mertem mozdulni. Lépteket hallottam majd az ágy besüppedt és valaki leült az ágyra.
- Sam. apuci lágy hangja ütötte meg a fülem. Félek tőle. Nem tudom ki ő és miért raboltak el. Némán kezdtem sírni és kinyitottam a szemem. Ott ült pár centire és meg akarta simogatni az arcom, de elhúzódtam majd kimásztam az ágyból és az ajtó felé futottam, de elém állt és nem jutottam ki.
- Engedjetek el. kértem sírva.
- Nem tehetjük. Veszélyben vagy Samantha. mondta az egyik ismeretlen.
- Nem vagyok veszélyben engedjetek el. mondta picit hangosabban.
- Harry Styles titkos ügynök vagyok és megbízást kaptunk, hogy helyezzük biztonságba! mutatta fel jelvényét, de köpni nyelni nem tudtam. Titkos ügynök? Mi ez az egész? Ki kell jutnom innen. Nem haboztam gyenge pontját megrúgva, görnyedten ereszkedett térdre majd kaptam az alkalmon és kifutottam. Meg sem álltam és mikor már kiértem a hatalmas házból az erdőbe futottam. A fiúk keresnek és hallom, hogy utánam futnak, de nem álltam meg. Lehet rossz döntés volt elmenekülni, de haza akarok menni. Ott biztonságban vagyok.
Már pár órája bolyongok az erdőben, de utat vagy lámpát nem látok és már besötétedett. A hasam korog és a lábam is kezdi feladni.
Mögöttem ág reccsenéseket hallottam és elbújtam egy fa mögé. Felvettem egy vastagabb ágat, hogy megtudjam védeni magam. Füleltem, hogy hallok e valamit, de csönd volt. Elmentek? Óvatosan kinéztem a fa mögül és nem láttam senkit. Előbújtam és próbáltam nem elsírni magam. Talán mégis jobb lett volna ha velük maradok. Azt se tudom hol vagyok, veszélyben vagyok én meg elmenekültem oda ahol a legnagyobb az esélye annak, hogy kinyírnak. Itt fogok meghalni az erdőben. Leültem egy fa tövéhez és keservesen sírni kezdtem. Miért nem maradtam apucival? Anyáék miért nincsenek most itt? szükségem lenne rájuk, de nem egy városban lakunk.
- Samantha! hallottam egy ismerős hangot a távolból és a nevemet kiabálja.
- Harry! kiabáltam hátha hallja. Felálltam majd elindúltam a hang irányába. - Harry! kiabáltam megint.
- Samantha! egyre közelebb volt a hang és a sötétben egy alak rajzolódott ki.
- Sam.
- Harry! futottam oda és öleltem szorosan.
- Édesem nem esett semmi bajod? vizsgált meg.
- Nem.
- Miért futottál el? ölelt magához.
- Én..féltem.
- Mi nem bántunk baba. Épp az ellenkezője! Meg akarunk/kell védenünk.
- De kitől?
- Azt sajnos nem árulhatom el. De amint elmúlt a veszély visszatérhetsz a régi életedhez.
- Én sajnálom, hogy elszökötem. Többet nem fordul elő. mondtam a földet nézve.
- Ezt majd később megbeszéljük, de most menjünk mert már késő van. emelte fel államnál fogva a fejem majd adott egy puszit az arcomra.
- Fiúk megtaláltam menjetek haza! mondta apuci egy vokitokiba.
- Vettük. mondták majd kikapcsolta és eltette.
Az autóban ülve eszembe megannyi kérdés kavargott, de egy nem hagyott nyugodni amiért még kapni fogok.
- Ugye nem fáj annyira? fordúltam felé reménykedve.
- Mi nem fáj annyira? Kérdezte pimaszul vigyorogva.
- Hát..öhm..az izé..a. estem zavarba.
- Halljam mim nem fáj?
- Az izéd. pirultam el mint egy paradicsom.
- A farkamra gondolsz? De fáj. Van benned erő az biztos. De ez nincs elintézve egy sajnálommal. Néz rám egy pillanatra komoly tekintettel.
- Majd le jegelem. mondom az ujjaimmal játszva.
- Ohh. Megcsináltam volna én is, de most, hogy mondod te is csinálhatod.
- Nem úgy értettem! Adok jeget és lekezelheted. lehetek a pirosnál is pirosabb? Mondjuk nem rossz ötlet. Ácsi, ácsi! Miken jár az agyad Samantha?
- Majdnem elfelejtettem! Neked a büntetést meg kellett volna már kapnod. Ajaj. Már kezdtem reménykedni.
- És mióta vagy titkosügynök? terelem a büntetés témát. Apuci felkuncogott majd válaszolt.
- Négy éve.
- És ki a legidősebb köztetek?
- Louis két évvel idősebb, de én vagyok a főnök.
- Aha értem. Miért pont te? kérdeztem rá.
- Ők inkább a problémamentes utat választják és próbálják úgy intézni a dolgokat, hogy ne legyen akkora baj. De a titkosügynökös élet sosem könnyű.
- És a suliba miattam áltál be tanárnak?
- Valahogy rajtad kellett tartanom a szemem. mosolyog rám.
- És..ez az apucis dolog beletartozik a munkába?
- Az nem..megtetszettél Sam. mondja az utat nézve. Jól hallottam? A hasamban ezernyi pillangó kelt életre és elmosolyodtam. Tetszem neki..
Kicsit sok idő telt el az utolsó rész óta, de most hoztam egy újat!<3
