¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kifejezetten megbántam. Sőt, szavakba sem tudom önteni az érzést, amit jelenleg érzek. Mocskosnak és felelőtlennek tudnám titulálni magam, azok után, hogy lefeküdtem egy teljesen ismeretlen hím egyeddel, akivel konkrétan fél órája ismertük egymást. De a hab a tortán, hogy a srác reggelre eltűnt. Esélyem sem volt megnézni a külsejét, és tudatában lenni a ténnyel, hogy kivel szűrtem össze a levet. Hogy lehet valaki ilyen gerinctelen? Nagyon mérges vagyok. Haragszok magamra, haragszok a srácra és haragszok a világra is. Anyám megölne, ha megtudná, főleg úgy, hogy még azt se mondtam el neki, ami Miles és én köztem mi történt. Ki fogja tépni az összes haját, ha beavatom. Ki fog térni a hitéből. Jaj nekem!
Felülök az ágyamban, és a hajamba túrok. A redőny félig fel van húzva, így körbenézek a szobán. A pizsamám a földön. Az összetört lámpa szomorúan hever a padlómon. Ilyen béna is csak én lehetek. Az ágyam pedig szörnyen összegyűrve. Ha nem emlékeznék, hogy összefeküdtem valakivel, akkor az ágyam elég nagy bizonyíték lenne. Csak rá kell nézni. Borzasztó vagyok. Felállok, felveszem a lámpát, hogy el ne essek benne, ha legközelebb erre járok, és elindulok a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam. Miközben az arcom mosom, emlékek villannak be. Apró csókok a nyakamon. Hosszú ujjai a combom környékén, és akkor a srác alsó tájékáról inkább nem is mondok semmit. Kiráz a hideg, ahogy megtörlöm az arcomat a törölközővel.
- A francba! – csapom le idegesen a fehér textilt, amikor megpillantom a nyakam jobb oldalát a tükörben. Egy jókora vöröslő szívás nyom díszeleg rajtam. Most komolyan, hány évesnek kell ehhez lenni, hogy ezt megtegye? Egy tizenöt évessel feküdtem le? Élesen beszívom a levegőt és az égnek emelem a tekintetem. Ki kell vernem a fejemből a tegnap estét. Egyszerűen muszáj leszek.
Miután fogat mostam, felkontyolom a fekete hajamat a fejem tetejére. Egy kis korrektort rakok a foltra, mert nagyon cikinek érezném, ha napvilágot látna ez a kis cukiság a nyakamon. Mivel nyár van, nem vehetek fel garbót, hogy úgy tűntessem el, így ehhez kell folyamodnom. A fürdőszobából kimenve, a szekrényemből kihúzom az első ruhadarabot, ami a kezem ügyébe akad. Egy fehér egybe ruha. Hm, jó lesz.
Kinyitom a szobám ajtaját, és Drew keresésére indulok. Most már csak megtalálom, ha esik, ha szakad.
- DREW! – ordítom, ahogy leérek a nappaliba. Borzasztó kupi van az egész házban. Műanyag poharak a földön, kiürült piás üvegek mindenhol, és irdatlan mennyiségű mocsok. – SEGGARC! – próbálkozok újra.
- Mmhmhm – motyogás. Ennyire telik tőle? A hang irányába kapom a fejem. A kanapé mögött fekszik, teljesen kiütve. Édes Istenem!
- Föld hívja Drewt! – guggolok le mellé, és megrángatom a vállát.
- Mi a fasz – nyitja ki a szemeit, és kék íriszeit rám emeli. – Neked nem Kubában kéne lenned?
- Én is örülök, hogy látlak – vágok egy grimaszt. – Nem, hogy örülnél annak, hogy itt vagyok.
