Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az elkövetkezendő napok rémisztően csendesen teltek. Minden pillanatban azt vártam, hogy mikor hív fel anyám a semmiből és rángat haza Malibuból. Ami pedig a még ijesztőbb volt ennél, azt várni, hogy mikor toppan be újra Miles, és vajon, ha meg is jelenik, akkor újra megpróbálna megfojtani engem bosszúból. Attól a sráctól, aki egykor a legjobb barátom volt, félnem kell. Félnem kell tőle, hogy mikor tesz egy olyan mozdulatot, amitől a sarokba kell rohannom és magam elé tennem a kezemet, könyörögve neki, hogy ne bántson. Legalábbis az álmaim többsége erről szólnak. Egy sarokban kuporgok, reszketve, a kezeimmel a fejemet védve, és halkan könyörögve Milesnak, hogy ne bántson, miközben ő felettem áll és néz. Volt olyan álmom, amikor sikerült megfojtania. Levegőért kapkodva keltem fel, és nem volt egy kellemes élmény, mit ne mondjak.
Sokat gondolok vissza arra a napra, amikor az életem a fejetetejére állt, anélkül, hogy én azt akartam volna-e vagy sem. Még mindig tisztán csengenek a fejemben Miles dühös szavai, ahogy parancsolgatott nekem, hogy hazavisz és elmondja, hogy miért csalt meg. Amikor pedig simán az arcába köptem, hogy undorodom tőle, mintha elszakadt volna nála a cérna. Pedig ő sosem volt erőszakos. Legalábbis velem sosem volt az. Talán ezért is volt sokkoló őt úgy látni.
Az ágyban feküdve ismét ezen gondolkozom. Illetve azon, hogy mit kellett volna másképpen csinálnom. A telefonom hirtelen felvillanó fénye tölti be a feketébe burkolódzó szobámat, ami a tekintetemet is odavonzza. Reszkető kezekkel veszem magamhoz a készüléket, de azonnal megnyugszok, ahogy meglátom Rudy nevét. Két üzenetem érkezett tőle, amiket izgatottan nyitok meg.
"Nyisd ki az ablakodat"
"Most"
Hülye vigyorral az arcomon teljesítem a kérését. Az ablakomhoz lépve, kinyitom azt, aztán pillanatokon belül, már a szobámban áll előttem, és egy idióta mosollyal az arcán néz le rám. Úgy érzem, mintha a szívem a torkomban dobogna. Mondjuk az utóbbi időben elég sokat érzem ezt, főleg mióta hazajöttünk Malibuba.
- A bejárati ajtót is használhattad volna – kezdem, kicsit leplezve azt, hogy mennyire örülök annak, hogy itt van velem.
- Drew megölne, ha tudná, hogy itt vagyok – vonja meg a vállait Rudy, majd egy nagy lépéssel közelebb férkőzik hozzám. Tenyereit az arcomra simítja és lehajolva egy lágy csókot nyom az ajkaimra, amit gondolkodás nélkül viszonzok.
Szeretem amikor itt van velem. Ilyenkor azt érzem, hogy biztonságban vagyok, és nem történhet semmi baj, ha ő a közelemben van.
- Voltál Charlottenál? – motyogom a mellkasába, miután egy szoros öleléshez húzom magamhoz. Így állunk percekig, és erősen szorítom a kezeimet Rudy dereka köré. Az állát a fejemre rakja, és úgy válaszol nekem.
- Onnan jöttem.
- És?
- Most minden rendben – sóhajtja. – Anya is józan állapotban volt, bár ez csak ritka esetek egyike.
