malibu ↳ rudy pankow | ✓

tizenöt

- Meddig kell még eljátszanom, hogy nem akarom szétbaszni a fejét? – kérdi Drew, ahogy mellém lép és a kezembe nyom egy bekevert vodka narancsot.

A Cheers!-nél összehozott "kis" buli, amit Drew hozott össze, jóval nagyobb résztvevő táborral rendelkezik, mint amit én elképzeltem. De ezt a bátyámat nem zavarja, inkább Milessal van elfoglalva, aki éppen Austinnal beszélget a bárpultnál.

- Drew! – szólok rá. – Holnap már megy haza, nem kell tovább elviselned.

- Ugye nem jössz vele újra össze? – vonogatja fel-le a szemöldökét rám pillantva.

- Mi? – fagyok le a kérdés hallatán. – Dehogy! – tiltakozom azonnal. – Ez a két nap nem azért volt.

- Nem tudlak hova rakni, hugi – Drew a szemeit forgatja, és válaszra sem méltat ezek után, hiszen tovább is áll, elordítva magát, hogy valaki igyon vele egy shot-ot.

Miles az elmúlt két napot nálunk töltötte a nyaralónkba. Sajnos anya nem foglalt álláspontot a balhénk után, így amikor Mr. Edwards, Miles apja beszélt anyámékkal, hogy mi is van közöttünk a fiával, akkor anya kamuzott neki. Nem mondta el, hogy mi történt közöttünk, csak annyit, hogy szakítottunk. Ezután anya felhívott. Két órás telefonbeszélgetés után közölte velem, hogy a legjobb az lenne, ha megpróbálnék kibékülni Milessal, de nem kényszerít semmire. Persze, ezzel egyetemben, apám azt mondta, hogy törekedjek arra, hogy helyre hozzam a kapcsolatomat a fiúval, aki megfojtogatott egy hónapja.

Sosem szerettem beleavatkozni a szüleim dolgaiba, ezalatt azt értem, hogy sosem érdekelt a cégük, sosem érdekelt, hogy hogyan építették fel magukat, a családunkat a nulláról, hogy most olyan életünk legyen, amilyen. Tudtam, hogy közeli kapcsolódásba van a Starkey és az Edwards család, hisz végülis én és Miles hoztuk őket össze. Így arra az elhatározásomra jutottam, hogy "kibékülök" Milessal. Megpróbálom megnézni, hogyan viselkedik a közelemben két teljes napig, így lehívtuk Malibuba. Nem voltam boldog, de képes vagyok félrerakni azt ami történt. Nem a fojtogatásra gondolok itt, hanem arra, hogy majdnem megcsalt és semmibe vett, csúnyán beszélt velem. Ezeket könnyebben bocsájtja meg az ember, mint ha testileg bántalmazzák. Várom, hogy Miles bizonyítson. És eddig úgy tűnik, hogy megy neki. Nem nyomul, bár néha azért rá kell szólnom, és mindennap elmondja, hogy mennyire sajnálja a történteket. Ezzel csak az a baj, hogy egy sajnálom nem teszi meg nem történté az esetünket.