Megsebzetten °Szünetel°

1.rész

"-Ne félj nem bántalak!-mondta egy magas fekete hajú sebhelyes arcú férfi. Nyakam hátsórészére fogott hatalmas kezével és felemelt magával szembe kábé arc magasságba. Elkezdett méregetni és enyhén mogfordított hogy minden irányból lásson. Farkincám magam alá húztam és nem mertem meg mocanni. Míg ő elindult velem egy számomra random neki pedig feltételezem jól ismert irányba. Céltudatosan és kimérten sétált velem a kezében. Időközben lejjebb engedte kezét de még így sem tudtam kivitelezni vagy megpróbálni a menekülést. Lassan ki értünk az erdőből ahol elkapott és ahol ezidáig éltem. Elértünk egy erőd és réttől mentes helyre ahol több ember is volt de egy sem tűnt kedvesnek vagy megbízhatónak. Ezen gondolkodtam miközben szemmemel anyámat kutattam hátha megtalálom. De nem láttam sehol. A férfi átadott egy alacsonyabb szakálas vöröses göndörhajú pasasnak. Fájt ahogy megfogott nagyon szorította a nykam. Kissebb volt a keze mint az előző embernek mégis sokkal erősebb volt a szorítása. Bele erőszakolt egy nagyon szűk cella féleségbe amit berakott egy sötéthelyre ahol nem láttam semmit. Elkezdtem fülelni hátha hallok valamit ami elárulja hova és mért visznek. Hallottam egy hangos morajlást ami nem szűntmeg és nem tudom honan jön. Aztán hírtelen mintha elindult volna alattam a talaj megiettem nem mondom hogy nem. Félek hideg van és nincs melletem senki. Elkezdtek folyni könnyeim és álomba sírtam magam. Mikir felkeltem egy lepukkant ám de hatalmas pincébe vittek ahol rengeteg tőlem idősebb vagy velem egy korú sorstársam volt be börtönözve. Nagyon sok rácsos kis hely van kialakítva amibe egy egy hibrid vagy nagyon ritkán két egyfajta van bezárva. Legtöbbük nagyon rossz állapotban van. Voltak akik már szinte hadokoltak vagy már nem is élt. Nagyon félek nem akarok itt lenni! Anyát akarom! Nem sokáig tudtam ezen gondolkodni ugyanis az engem tartó férfi kiszedet abból a kis ketrecből amibe eddig tartottak és szószerint be vágott egy kenelnek csúfolt lyukba. Nyüszítve értem földet a kemény betonon. Nagyon bevertem a fejem vérzik és a könyököm is lehorzsoltam csak úgy mint az oldalam.

-Ne nyüszíts te hibrid korcs! Ameddig nem adtam rá okot addig ne merj meg nyikkani se érteted?-ordított rám a férfi és belépett mellém majd egy hatalmasat belém rúgott. Eszméletlenül patakzotak a könnyeim megállás nélkül folyt le az arcomról és nem tudtam mit kéne csináljak. Hirtelen felemelt és nyakamra egy szoros bőr nyakörvet kötött."

Ebből az álomból az szakított ki hogy a nyakamba borítotak egy vödör fagyos vizet. Rémülten ültem fel és vacogtam. Láttam azt a gúgyos mosolyt amit vágot miután végig mért az egyik őr. Én csak elkezdtem felé morogni mire ő bekapcsolta azt a rohat nyakörvet ami áramot vezet testembe. Ennek hatására nyüszítve hultam a földre. Az őr csak nevetett szenvedésemen. Majd mikor megunta az árammal való kínzásomat elővett egy ostort és belépdelt a kenelembe.

-Ááááhh-órdítotam fel a fájdalomtól. Könyeim megállás nélkül ömlöttek le arcomról. Eszméletlenül fájt ahogy gyenge és sebes bőröm ütöte.

-Ne nyüszíts te róhat korcs. Nem kaptálrá engedélyt és tudod mért? Mert egy nyonvat torzszülött dög vagy. Az égvilágon semmit se érsz te büdös korcs!-rivalt rám gúnyosan és ott hagyott a picsába.

Egész délelőtt nem tudtam meg mozdulni a fájdalomtól. Viszont délután körül két ember jelent meg a cellám előtt. Az egyik kezébe volt egy lánc. S valósággal kirángattak a kenelemből. Ezt köverően a láncot rá csatolták a nyakörvemre és elrángadtak valahova.

Ezidő alatt volt esélyem el gondolkodni minek is élek én és a sorstársaim. Hogy mért is hoztak minket létre hogy az emberek rabszolgái legyünk? Vagy hogy akinek nem elég egy kutya vagy egy macska az villoghason hogy ő egy hibridet tart házi allat ként? Mert nem vagyunk többek az emberek számára mint egyszerű állat aki nem igényel sok törődést. Vagy egyszerűen egy tárgy akmiket akkor erőszakolhatnak meg amikor és ahol akarnak akármilyen kegyetlen eszközöket használva? Hisz őket nem érdekli hogy egy hibrid mit érez csak az hogy nekik jó legyen.