Megsebzetten °Szünetel°

4.rész

-Nincs semmi baj. Nem haragszom tudom hogy csak védekeztél mert félsz. Ez természetes.-mondtam higgatan és átöleltem. Ő viszont kimászot az ölelésemből és elkapta a kezem amibe bele harapott. Odahúzta magához és elkezte nyalogatni a sebet. Nem igazán értettem eleinte de aztán észrevettem hogy elált a vérzés.

-F-fá-fáj?-kérdezte inkább makogva mint sem beszélve. Meglepetten néztem rá eddig nem szólalt meg. Valószínűleg nem tud beszélni úgyhogy ezt meg kell majd tanitanom neki. De előtte válaszolnom kéne.

-Nem már nem. Köszönöm az ellátást.-kuncogtam de ő továbra is agódóan nézett és mintha magát hibáztatná.

-Meg ne tudjam hogy hibáztatni mered magad. Az én hibámból haraptál meg mert túlfeszitettem a határaidat.-mondtam ellentmondást nem tűrően. Majd felvettem a földről és vissza tettem a kanapéra. Miután letettem megpróbáltam arréb menni hogy szóljak Dei-nek. Mivel segítenie kéne arréb tenni a dohányzó asztalt. Persze ez nem sikerült mert mikor távolottam volna a kicsi megpróbált felkelni a kabapéról és ingadozva felált.

-Nem nem te maratsz szépen ülve én pedig neféj kétperc és itt vagyok.- simogattam meg a fejét.

-Dei te hol a frászba vagy jó lenne ha segítenél.-szolaltam meg kicsit hangosabban. Mire ő elő bukkant a fürdő szobából az elsősegély dobozból kiberhelt fertőtlenitővel, kenőcsel, kötszerrel és ragastóval.

-Mielőtt bármit is csinálsz elátom a harapást.-mondta egy komoly amolyan "ha nem engedelmeskedsz kinyírlak" fejel. Mivel tudni kell rólam hogy nem nagyon zavar ha seb van rajtam. Mindig is elhanyagoltam az ijesmit. Például a suliba mikor kiáltam Dei mellet. Ezért én kaptam nem ő. De azért én is elég szépen helyben hagytam őket általában. Persze ilyenkor mindig ő látott el mert én úgy voltam vele hogy majd elmúlik magától. De ha máson voltak sebek azokat egyből ellátam akármennyire ellenkezet is az illető.

-Dei nem kell úgyhogy segíts arrébtenni az asztalt.-mondtam és megfogtam annak a szarnak a sarkát.

-Lehet de azt montam hogy leülsz különben leütlek mint vak a poharat.-mondta majd lelököt a kanapéra. A kölyök mellé és elkezdte felmérni a sebet.

-Ez most lehet fájni vagy inkább csípni fog.-mondta és rátette a hidrogén peroxidot. Majd letörölte és a biztonság kedvért ismét le fertőtlenitette egy kenőcsel.
Mikor azt beszívta a bőröm elkezdte bekenni egy másik kenőccsel. Habár lehetne azért óvatosabb is.

-Hé finomabban egy kicsit.-sziszentetem fel mire a melletem ülő megint morogni kezdett. De most mintha védelmezően tete volna azt. Barátom arcához közeleledett ugyanis félkézzel a combomra nehezedett és felé fordult. Szegény eléggé megijet mire Akemi is elkezdett morogni mikor Dei mellé ért. Akemi haveromat vétte a csöpség meg engem. Valószínűleg azt hiszi bántott az a marha.

-Hé nyugalom. -simogattam meg jobb kezemmel a kis hibridet mire ő felémkapta a fejét. Míg Akemit az a balfácán nyugtatta.

-Semmi baj Dei nem bántani akart csak el akarta látni a kezem amit már te elláttál.-mondtam mire ő csak megnyalta barátom arcát. Azután az ölembe feküt.

-Bocsánat kérés elfogadva.-mondta az a lökött és megsimizte a picúr buksiját. Míg én kicsit elpirulva nézem a kölyköt az ölembe.
Nem sokra rá Dei folytata amit elkezdett és bekötözte a kezem. Majd a kötést megerősítette egy kevés ragasztóval.

-Na most hogy ez megvan mostmár segítesz arrébtenni ezt a szart?-kérdeztem mire ő csak meg forgatta a szemeit. A kölyköt kivettem az ölemből majd megsimiztem. Miután erréb raktuk az asztalt bementem a konyhába és szettem négy tálba kaját ami csodák csodájára még langyos volt.