Megsebzetten °Szünetel°

5.rész

(...Isami szemszöge...)

A doki elé rohantam így Nao rám ugrott és bele harapott most a karomba de nem úgy mint tegnap. Most nem ő volt az hanem vami teljesen más. Tudom hogy nem lenne képes bántani. Csak akkor mikor vörösek a szemei. Miután megharapott kimarta a melkasom nem nagyon de azért eléggé. A doki elővett egy inekcióstőt amire Nao visszatért újra zöldekvoltak a szemei ha tudtam volna hogy ilyen könnyen vissza lehet hozni.

-Ez az ön műve doki?-kérdeztem mire ő rámnézett.

-Nem nem hinném hogy a tű hozta vissza sokkal inkább a te véredízéhez lehet köze. Harapott már meg?-kérdezte elgondolkodva.

-Igen tegnap és akkor is ilyen volt a szeme mármint vörös csak akkor emberibb formában.-válaszoltam míg a rajtam eddig álló le nem szált rólam. Láttam rajta hogy aggódik és továbbra is retteg.
Behúzta fülét farkát és menekülni próbált. Miközben valahogy nemlegesen rázta a fejét és láttam kicsorduló könnyeit még így farkasként is. A doki elé sétált és rángatni kezte felém míg én felültem.

-Úgy nézki a félelme kisebb mint az agodalma feléd.- mondta a doki miközben engedelmesen jött a farkas után. Miután Makoto odajött hozzám ő félve hátrálni kezdett. Ezek szerint nem volt tudatába az hogy mit tesz ilyenkor. A doki elátta a sebeim míg Nao csak a legmesszibb sarokba számüzte magát. Nem haraguttam rá egy percig sem hisz megint én kerestem a bajt magamnak. Tudhattam volna hogy nem szabad sietnem én hülye meg orvost hívtam hozzá.

-Ne haragudj Makoto balga voltam és elsiettem.-mondtam lehajtott fejel mire ő csak legyintett.

-Ha hiszed ha nem túl sokszor is volt már ilyen szituációban részem. De még egynél sem állt le a hibrid magától vagy nagyon kötődik hozzád vagy nem tudom ez még új számomra.-válaszolta. Miután ellátott odament Naohoz aki csak lefeküt a padlóra és várt. Nem tudom mire de volt egy sejtésem ezért én is odamentem hozzá.

Amint meglátott elkezdett remegni és nyüsziteni láttam ahogy fokozódott a bőgése is. A doki hozzáért mire egy nagyot rándult a vastag fehér bundán nem látni a sebeket.

-Meg kérhetlek hogy változz vissza?-kérte mire megtette és anyaszült meztelen volt teste. Már nem remegett de már nem is volt tudatánál.

-Doki mond hogy nincs semmi baja?!-kérdeztem feszülten de az igazság az volt hogy van.

-Sajnos a szervezete nem bírta az át és vissza alakulást ezért jelenlen pillanatban elájult. A sebeit nézve elég sok elvan fertőzve és gennyes. Szegény nagyon gyenge és kimerült ez látszik rajta. Ezekmellet biztos hogy rengeteg trauma érte ezért reagált így mikor meglátott. Mikor átváltozott nem önmaga volt ezért támat ránk. Nem szándékosan hanem ösztönből.-itt vette egy nagy levegőt és folytatja.

-Ezeknél a hibrideknél a legerősebb az állati énükkel való kapcsolat. Tehát mikor nagyon dühösek vagy rettegnek akkor az ősi farkas ösztöneik amelyek elöntik a tiszta elméjüket elnyomja azt. Amíg veszéjbe érzi magát.-fejezte be a tájékoztatást Makoto.

-De így legalább megtudom vizsgálni tüzetesen és nem fog ellenkezni.-mondta majd felvette a törékeny kis testet.

-Jézusom atsz te neki rendesen enni? Vas kerettel is csak alig 20kg.-mondta mikor megemelte majd letette az ágyra. Szegény ott feküt tehetetlenül és kiszolgáltatva. Elkezdte megvizsgálni első sorban a sebeit némeiket összevarrta majd megnézte a fogait a fületi és az i timebb részeket. Ezeket ébren nem engete volna meg. Majd lennteb ment megnézte a lábai állapotát is. Míg én csak ültem és figyeltem nyugott arcát.

-Megfognád ha kérhetem?-kérdezte mire én értetlen fejel néztem rá.

-Tartok attól habár teljesen kiütötte magát mégis felébred. Nincs rá sok esély de amit eddig tapasztaltam eléggé szereti megszegni a statisztikákat emellet a teste tűréshatárát is jócskán átlépte. Tehát nem lepődnék meg ha felkelne.-magyarázta el úgy hogy felfogjam. Egyből ölembe kaptam Naot és elkezdtem simogatni hogy tudja mellete vagyok. A doki elővett négy inekcióstűt.

-Most tarzsd meg nehogy felkeljen.-mondta majd lefertőtlenítette a kiszemelt területet és átszúrta a bőrén. Majd elkezdte bele fecskendezni a tartalmát.

Míg a doki ezt megtette kinyíltak a kicsi szemei és csak fájdalmasan nyüszített. Istenem a szívem szakat bele abba a hangba. Miközben fejét vállamba fúrja és sírva tűri. Mikor a doki a második olyan vackot kezte el beadni neki már egész testében remegett. Tudom hogy muszály az egészsége érdekében de ott a karjaimba tartottam megkínzott testét. Még az én szemembe is könnyek gyűltek és potyogtak ki olykor erősebben szorítottam magamhoz. Lehajoltam füléhez és elkezdtem neki suttogni.

-Nem lesz semmi baj. Bocsásmeg nekem.Én csak a javadat akarom. Bocsás meg. Sajnálom sajnálom. Nagyon sajnálom.-suttogtam neki és ő erőtlenül feljebb ült és megnyalta az arcom. Aztán visszarogyott a karjaim tartásába.

-A többi oltást majd beadom neki jövőhét szerdán. Ezt meg add be neki holnap ha nem tud megülni a fenekén. A testének mostmár nagy szüksége van a pihenésre és nem is kevésre. Túlterhelte és átlépet egy bizonyos határt amit ha tovább feszít isten tudja mi lesz vele.-mondta mire én az ölemben fekvőre néztem már nem remegett láthatóan de éreztem. Teljesen kimerült szegény.

-Rendben.-lefektettem az ágyra mire elkezdett nyöszögni.

-Semmi baj hozok neked inni rendben kicsim?Nem hagylak magadra soha.-motdam majd figyeltem még egy ideig láttam ahogy lassan lehunnya szép szemecskéit. Hogy lehet valaki ennyire meg gyötört mégis ártatlan?

(...Nao szemszöge...)

Azt mondta nem akar bántani és fájdalmat okozni mégis megtette.
De én megint bántottam a gazdámat. A gazdámat aki vigyáz rám enei, inniad és biztonságot áraszt én meg mégis képesvoltamrá megint. Igaza volt annak az őrnek csak egy mocskos hibrid vagyok. Hisz bántottam azt aki engem soha. Emellett a köpenyes is óvatos próbált lenni. Mit szólna ehez anya? Habár ő már biztos nem él vagy ha igen akkor is valószínűleg elfogták. Mélyen belül még reménykedek hogy újra látom majd. De tudom ez csak hiúábránd.

Nem tuttam tovább rajta gondolkodni mert elnyomott a kimerültség. Gazdám valószínűleg nem vette észre mert elkezdett ficánkolni és kivett az öléböl amire nyöszögve keltem fel. Azt mondta nem hagy egyedül valyon komolyan gondolta vagy csak hitegetet? Nem hiszem hisz velem sírt mikor megszúrt a köpenyes.

Meg akartam vigasztalni ezért megnyaltam az arcát de nem bírtam megtartani magam.
Megkért hogy bocsássak meg neki de én nem haragszok rá. Csak azt tette amit helyesnek látott. Emellett megérdemeltem hogy fájjon hisz rátámattam és kárt okoztam a saját gazdámban töbször is. Szánalmas vagyok ostoba, oktondi és balga. Mégsem haragszik rám pedig régen ennél kisebb dolgokért is olyat kaptam nem hogy megharapjak valakit.

Ez egyszer csak egyszer történt meg még kisseb kölyökvoltam olyan 6-7 év körüli és valameik a farkincámat rángatta.(a hibridek legérzékenyebb részei a fülecskéik és a farkincályuk). Én önvédelemből haraptam meg ezután egy számomra ismeretlen heiségbe vittek és megkínoztak. Az első 2 szemfogamat kitépték a helyükről. A szerencsém az volt hogy még tejfogak voltak de a halál küszöbéről még mindig nem tudom mi rángatott vissza. Akkor megtanultam hogy soha de soha nem leszek senkinek fontos és jobb ha nem is próbálok ellenálni.

Emlékeimből egy engem aggódóan ölelő hang rángatott ki. Majd mikor kinyitottam a szemem észleltem hogy hangosan nyüszítek, remegek és sírok. Ezt hogy nem éreztem eddig? De mért aggódik értem megint és miért fázok ennyire? Nem bírok meg mozdulni csak fekszek és próbálom tuttára adni hogy már fent vagyok. Meg erőltettem magam és arcára teszem a kezem habár ha nem fográ akkor vissza is esetvolna mellém. Könnyes arcal nézetrám de miért? Nem értek semmit megint.

Megpróbáok oda hajolni hozzá de nem megy ezért ő hajol le hozzám. Elkezdtem nyalogatni az arcát. Nálunk hibrideknél ez sokmindent jelent. Most azt hogy ne aggódjon. De csak még jobban elkezdett sírni. Nem értem miért de nem akarom hogy ilyen legyen ez nem álneki jól.

M-mi-mi ba-baj?-próbáltam beszélni de még gyakorolnom kell. De nem válaszolt csak a szememet nézte.