8.rész

1.3K 73 7
                                    

(...Nao szemszöge...)

Arra a fura és hangos zajra ébrettem ami most is nagyon fájt. Annyi külömbséggel hogy most el tudtam bújni a párnák közé. Amelyek tompították a zajt de még így is nagyon fájt. Eltartott néhány percbe míg megszünt a zaj. Hallottam ahogy a gazdi beszélget egy ismeretlennel.
Le akartam menni de nem volt hozzá elég erőm.

-De ha mondjuk négykézláb próbálám meg?-tetem fel magamnak a kérdést magamba. Á nem jó nem tudnám kinyitni az ajtót meg nem tudnék lemenni a lépcsőn sem úgy hogy ne zúgjak le. Ehez hasonló dolgokon agyaltam míg ki nem nyílt az ajtó. Gazdám lassan jött el a szekrényig majd útját fém egy tálcával kezében folytata. Mikor ideért hozzám oda atta az ételt én pedig elkezdtem enni. Nagyon finom amit főz mindig olyan ételeket csinál amit még nem ismerek. Mondlyuk ez nem nehéz mivel ott örültem ha száraz kenyeret kaptam. Ezért is történt meg az hogy a sárga cucot eszegettem meg a fura ízü meleg vizet iszogattam de a kenyérhez hozzá se értem. Gondolataimból gazdám hangja zökkentett ki.

-Jóreggelt kicsi jobban vagy? Fáj valahol ha igen nagyon?-kérdezte kicsit aggódva.

-I-igen é-és nem.-dadogtam pedig nagyon fáj a karom ahol annyiszor megszúrtak. De mint hála égnek erről nem tud mivel nagyon jól tudom palástolni.

-Akkor jó viszont miután megetted mondjuk meg tanulhatnánk pár szót kielyteni na mit szolsz?-kérdezt ennek nagyon örlütem. Szeretnék beszélgetni szeretnék vele és többet tudni róla. Bólintottam hogy nekem megfelel.

-Jól van mondjuk kezdjük egy egyszerű köszönéssel jó?-kérdezte mire bólintottam.

-Akkor mond szépen utánam "Jó napot"-mondta majd várt egy kicsit. Itt leesett hogy nekem utánna kéne mondanom.

-Jo-jó nap-pot-montam utána bár eléggé dadogtam.

-Remek egyre jobb na mégegyszer "Jó napot".-mondta majd ismét várta hogy mondjam utána.

-Jó napo-ot.-mondam. Már alig dadogtam aminek nagyon örültem.
Aztán mutatta hogy még egyszer ismételjem meg.

-Jó napot-mondtam mostmár nem dadogva. Iszonyat büszke voltam magamra.

-Rendben akkor legyen mégegy szó ami a "kíváok" lessz rendben?-kérdezte.

-Igen. Kíván-nok.-mondtam majd ujra.

-Kívánok.-ismételtem meg magam.

-Remek most pedig tegyük össze őket egy mondattá.-mondta mire bólintottam.

-Akkor figyelj "Jó napot kívánok".-mondta mire rám nézett hogy ismételjem.

-Jó napot ki-kívánik.-mondtam.Ezt folytattuk estig majd lefeküdtem gazám pedig mellém feküdt az ágyra és meg hagyta nekem hogy alugyak. Hiszelmondása alapján holnaptól sokat kell majd tanulnom.

Én hamarabb aludtam el mint a gazdám de még így is éreztem ahogy forgolódik az ágyban. Gondoltam rá hogy hozzá bújok de végül nem mertem.

Mivel nem aludtam olyan mélyen így hamarabb keltem fel gazdámnál ezért próbáltam halkan és óvatosan kimászni az ágyból. Ami nem sikerült miveg a melletem még akkor alvószemély szemei hirtelen kinyíltak.

-Jó reggelt.-köszöntem gazdámnak aki kicsit meglepődve de viszonoszta a köszönést.

-Neked is jó reggelt kölyök.-köszönt. Bár nem értem mért hív általában kölyöknek már nem vagyok kicsi. Mégis valahol jól esik hogy így hív. Gondolkodtam majd vissza pillantottam rá.

Ki akarta nyújtóztatni a végtagjait mikor  felsziszentet. Majd óvatosan kifúlyta a bent rekett levegőt. Könyek gyűltek szemembe a tudattól hogy én okoztam neki fájdalmat. Nem tudom jó ötlet e de megöleltem. Sírtam és szipogtam bűntudatom van nem is kicsit. A sírásból az szakított ki hogy elkezdte cirógatni a fejem. Tény hogy elkezdtem megnyugodni de a bűntudatom nem enyhült.

Megsebzetten °Szünetel°Where stories live. Discover now