I'm in their secondhand smoke Still just drinking canned Coke I don't need a Xanny to feel better
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Leigh-Anne szorosan magához ölelte dossziéját és jegyzettömbjét, ahogy a terápiás szoba sötét, átlátszó üvegén keresztül szemlélte a történéseket. A két biztonsági őr éppen akkor ültette le a kényszerzubbonyba öltöztetett Valeskát és próbálták a székhez bilincselni a lábait. Jerome vigyorogva cukkolta a két egyenruhás férfit, de a lány ebből semmit sem hallott. Talán titkon még örült is ennek. Különösnek ítélte meg a vöröshajú fiú viselkedését. A múltkor szóvá tette, hogy a háta közepére sem kívánja, hogy interjúalany legyen, de valami hátborzongató öröm és élvezet ült az arcán, ahogy az őrök kínlódtak vele. Tetszett neki. Tetszett neki a tény, hogy veszélyesnek tartják. Leigh-Anne azt gondolta, hogy Jerome ilyenkor azt érezheti, hogy valami bizarr hatalommal rendelkezik felettük.
- Sok sikert kívánok ezalkalommal is.
A lány hátrafordította fejét és megpillantotta Dr. Peabodyt. Az afroamerikai nő aurája egyszerre volt tekintélyt parancsoló és groteszk, pláne amikor mosolyra húzta az íriszkék rúzzsal kikent száját. Leigh-Anne szótlanul, zavartan bólogatott párat köszönetnyílvánítás gyanánt.
- Az igazgató úr elégedett volt a jelentésemmel. A munkád érdekében pedig szemethuny afelett, hogy „eljárt a kezed" a páciens viselkedése miatt.
- Nem tudok érte elégszer bocsánatot kérni – mormogta a lány bánatosan. Orrán keresztül hosszasan beszívott egy nagy adag levegőt és magára erőltetett némi magabiztosságot. – A mai ülés biztosan jobban alakul majd.
- Strange igazgató egyetlen dolgot kér tőled... – kezdte sejtelmesen a nő. Szemüvegén megcsillant a lámpafény. Leigh-Anne idegességében ráharapott a szájára. – ...hogy férkőzz a bizalmába.
A lány összeráncolta a homlokát, annyira meghökkent. Legyen bármennyire is fura ez a Dr. Peabody, de akkor sem szereti, ha meg akarják neki szabni, hogyan is végezze a saját tanulmányát. Szimplán udvariasságból nem felelt semmit, nem akart olyan ígéretet tenni, amit nem feltétlen tud megtartani. A bizalom elnyerése sajnos nagyrészben nem tőle függött, Jerome-nak kell hagynia magát, hogy egyáltalán megértsék.
A két biztonsági őr otthagyta a vöröskét és belépve a másik helyiségbe jelezték, hogy kezdetét veheti a beszélgetés. Leigh-Anne kieresztett egy utolsó sóhajt és ismét 4 fal közé zárta magát a gyilkos fiúval. Még mindig izgult, tekintetét ugyanúgy kerülte, körmeit pedig könyörtelenül belemélyesztette tenyere puha bőrébe. Jerome, épp ellenkezőleg igencsak könnyednek tűnt. Kényelmesen dőlt hátra a széken, már ha gúsba kötött végtagokkal kényelmesnek lehetne nevezni bármilyen pozíciót. Zöldesszürke, halványan pislákoló szemei ismét az analitkus rajzok között cikáztak, közben egy ismeretlen dalt fütyörészett.
