Miattunk/Jeongcheol ff./

11.rész

Jeonghan szemszög
(csütörtök reggel)

Reggel mikor felébredtem...hogy is éreztem magam? Mint egy megfázott és beteg ember. Hmm jelenleg nem túl élénk a szókincsem. Szóval Coupsnak igaza lett. Beteg lettem. Az éjszaka nagyon keveset aludtam, nagyon fájt és még mindig fáj a torkom, na meg annyit fújtam az orrom, hogy kisebesedett. Írtam Seungkwannak, hogy ma nem megyek suliba. 10-ig inkább a meleg takaró alatt maradtam. Aztán mikor a hasam jelezte, hogy üres, kiballagtam enni. Málna lekváros kenyeret ettem. Közben azon agyaltam mit kellene ennem ebédre. Reggeli után visszafeküdtem pihenni. Azon gondolkoztam, hogy el kell mennem az orvoshoz. Felhívtam anyámat, aki a helyi kórházban dolgozik, hogy szerezzen nekem egy időpontot a házi dokinál, hogy betolhassam az arcom egy gyors vizsgálatra és egy igazolásra. Háromnegyed egyre várnak. Addig kiülök az erkélyre. Olyan szép idő van. Kár, hogy beteg vagyok. Pedig egész délután kint lehetnék. Az erkélyen ücsörgéssel elment az idő, így öltözködni kezdtem. Elmentem az orvoshoz. Nem voltam ott sokat, újat nem mondott. Csak azért mentem, hogy igazolást írjon. Nagyon szépen megkértem, hogy keddtől vasárnapig írja. Hiszen kedden és szerdán sem voltam suliban a hátsóm miatt. Most így jól jött ki a betegségem. Különben mit mondjak a dokinak, miért írja a felmentést, miért nem mentem suliban. Hazafelé lassan jöttem. Nem siettem sehová. Szépen süt a nap, csak úgy ontja magából a meleget. Amikor hazaértem bevettem a gyógyszereket és csináltam rament ebédre. Aztán újra kimentem az erkélyre. De jó lenne repülni, ha a napsütésben repkedhetnék a házak között. Elnevetem magam. Elképzelem, hogy angyal szárnyaim vannak. Kitártam karjaim és "repdesni" kezdtem, körbe-körbe azon a kis helyen. Behunyom szemem és még hümmögök is. Te jó ég, azt hiszem lázas vagyok. Leültem a földre és nevetni kezdtem. Amikor abbahagytam elővettem a telefonom és zenét kapcsoltam be. Bánom is én mit szólnak a szomszédok. Egészen estéig kint fekerésztem. Idő közben vittem ki párnákat, takarót, poharat, zsepit. Amikor már kezdett hideg lenni bementem. Lefürödtem, megvacsoráztam, bevettem a gyógyszereket, majd lefeküdtem. Ez egy jó nap volt.

(péntek reggel)
Másnap amint felkeltem gyorsan megreggeliztem, bevettem a gyógyszereket, ittam egy kis narancslevet és pizsamástul kimentem az erkélyre.
--Hmm esett-néztem végig a környéken.
--Hűvösebb is van-állapítottam meg.
Tegnap jóval melegebb volt már ilyenkor. Inkább visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Mindenféle marhaságot nézegettem ahogy ide-oda kattintgattam a csatornák között. Egész délelőtt nem csináltam az ég adta világon semmit. Kettő körül újra kimerészkedtem az erkélyre.
--Még mindig hűvösebb van, mint tegnap. Ehh ez nem lesz ma már jobb.
De azért csak lekuporodtam a földre. Épp bóbiskoltam volna el, amikor egy halk kuncogást hallottam. Körülnéztem és egy korlátomon ücsörgő S.Coupst pillantottam meg.
--Szia Angyalkám! Hogy érzed magad?- döntötte oldalra fejét.
--Remekül. Megfáztam-nézek fel rá, már nem is foglalkozva azzal a ténnyel, hogy az erkély korlátomon gubbaszt.
--Na én megmondtam. De hoztam neked valamit.
--Micsodát?- érdeklődtem.
--Ezt-húzott elő egy virágcsokrot.
--Jaj Coups nem kell...
--Seungcheol- vágott szavamba.
--Öhm, én még nem gondolkodtam azon amit mondtál. Még nem sikerült ezen elmélkednek, de azt hiszem értem a lényeget: te skizofrén vagy és varázserőd van, habár ez elég abszurd, és van egy alteregó szerű éned, asszem, aki utálja az embereket, és megerőszakolt, pedig én megmentettem, de te kedves vagy-összegezem a nemrég megtudott tényeket.
--Hát nagyjából- bólogat- De engem mentettél meg.
--Ezt hogy érted?- nézek rá kérdően.
--Hát úgy, hogy Coups csak akkor van elől, ha ez a kitűző rajtam van és megengedem neki, hogy kiterjessze az erejét-nyúl zsebébe és elővesz egy fekete kitűzőt, azt még az első találkozásunk alkalmával megtaláltam a földön. - Mondtam már enyhén mágikus vagyok, így lehetne legemberibb módon kifejeznem. Hidd el tudom, hogy fura és nehéz elhinni. A múltkor már elmagyaráztam, annál jobban nem tudom, de has megismersz, megérted.
--Szóval a személyiség zavarod keveredik a mágiával- motyogom magam elé.
~Parancsolsz?- villan meg szeme dühösen.
--Coups, nyugi- csukja be szemét.
--Amikor ezt az erőt először kaptam hozzá járt S.Coups is- folytatja mosolyogva.
--Szóval beléd ültették?- kerekednek el szemeim.
--Inkább előhozták mélyről belőlem.
--De ha ő képes rá te is képes vagy rá. Ne becsüld le magad- kapom fel a vizet.
~Te meg ne becsülj le engem. Azt hiszed, hogy majd te jössz és mindent megváltoztatsz. Naiv emberke- kapja el torkomat.
--Coups mi ez a hatalmas gyilkolási vágy? Nyugodj le- gyengít szorításán de még mindig a torkomon tartja kezét. - Most én irányítok és most nem bántunk embert- megremeg keze, majd elveszi a torkomtól.
--Huhh, ne haragudj nem tudom mi ütött belé.
--Menj el- pillantok fel rá. -Megrémítesz-emelem fel hangom.
--Menj el- kiálltok rá.
Felállok és a pokrócot kint hagyva berohanok a hálóban gyorsan bezárva az erkélyajtót magam után, nehogy bejöjjön.
--Egy önmagával hadakozó ember? Ó nem, nem nem nem, nekem ilyen nem kell.
Látom ahogy a virágcsokrot nyújtaná felém, de elhúzom a sötétítő függönyt. Gyorsan befekszem az ágyamba és megpróbálok lenyugodni.