Miattunk/Jeongcheol ff./

8.rész

Annyira sajnálom! Tudom, hogy a tavaszi szünetre ígértem, de teljesen elfelejtettem aztán meg lusta voltam. De most, hogy itthon ülök a sérült könyökömmel van egy kis időm és ma győzőtt a lelkiismeretem miszerint ma már nagyon kéne részt kitennem. Szóval nincs mentségem, hogy eddig nem raktam ki, de a lényeg, hogy végre már itt van a 8. rész.
Jó olvasást!

Jeonghan szemszög:
(kedd délután)

Amikor felébredtem kínzó fájdalmat éreztem leginkább az alsó felemben.
Lassan kinyitottam a szemem. S.Coups már nincs itt. Még jó, hogy a telefonom az éjjeli szekrényen van. Elnyújtózkodom úgy, hogy a legkisebb fájdalmat okozzak magamnak. Tárcsázok.

--Boo- nyöszörgök- Segíts!
--Hyung, mi a baj?- hallom meg kétségbe esett hangját.
--Gyere el hozzám.
-- Sietek, de mi a baj?
--Csak siess!
--Oké-oké- mondja és leteszi.

Hála az égnek Kwannak már régóta van kulcsa hozzám vészhelyzet esetére.

Már épp csukódtak volna vissza a pilláim, amikor zárnyitódást hallottam. Aztán egy sikkantást , mely barátom torkából tört fel.

--Rohantam ahogy tudtam, ó mamám, Jeonghan mi történt?- szaladt hozzám és hirtelen azt sem tudta hova kapjon, hogy segítsen.
--Hát röviden annyi,hogy megerőszakoltak.-nyöszörögtem.
--A vérző hátsódból ezt megállapítottam magam is.

Ezután csöndbe maradt, habár elég sok kérdése lehetett.
Először segített felállni és kikísért a fürdő. Segített lezuhanyozni. Aztán a nappaliba, kanapéra fektetett.

--Pihenj, ha kell valami kiabálj. Kitakarítom a hálót.-mondta és eltűnt.

Magamra hagyott a gondolataimmal: szóval meglettem erőszakolva a tegnapi általam fogalmam sincs hogyan megmentett fickó által pontosan nem tudni miért. Azt mondta "Szöszi", senki nem hív így, csak tegnap az a srác akibe belebotlottam a parkban. Nem tetszik a Szöszi név.

S.Coups szemszög:
(kedd reggel)

~S.Coups ne csináld! Ne piszkíts be egy angyalt!
--ÁÁÁÁÁRRRRGHH!-kiáltottam egy hatalmasat.
~Te hallod amit mondok? COUPS!!?
--Hát ez elájult-mondom lihegve. Kihúzódom belőle, hagyom, hogy összeessen. Felöltözködöm,körülnézek,s elfintorodok majd elhagyom Szöszi lakását.

Kellem áprilisi délelőtt van. Pont tökéletes idő arra, hogy a háztetőkön napozgassak.

~Te idióta. Mondtam, hogy felejtsd el. Most miért kellett bántanod őt?
--Felidegesítettél, boccs.-mondom flegmán.
~Ne haragudj, nem akartam. Tudod, hogy te vagy a legfontosabb nekem.
--Igen tudom. Elég szar lenne, ha mi ketten összevesznénk és utálnánk egymást.-mondom már nevetve.
~Jaj szegény Hansolék diliházba kerülnének ha napestig azt hallgatnák ahogy mi egymással veszekednénk.-mondja Cheol is nevetve.
~De azért majd kérj tőle bocsánatot.
--Kitől?
~Szöszitől.
--Minek? Mástól sem szoktam.
~De ő ártatlan.
--Oké-oké majd valamit kitalálok.
~Haza mehetünk de még sétálgathatnánk még, nem?
--Aha sétáljunk még.
~Addig gondolkodhatsz, hogy mit csinálsz, hogy kiengeszteld Jeonghant.
--Azért ne told túl, nagy dolgot ne várj. Seungcheol-suttogom miközben leugrok egy sikátorba.

Seungcheol szemszög:

Ilyen szép időben még ez a sikátor is szebb,nem gondolodod,
~Neked meg mi bajod? Amúgy ja, nem hívod fel Hansolt?
--Oh de.

Előkapom telóm és tárcsázom Hansol számát.

--Vercaprio nincs kedvetek sétálni ebbena szép napsütésben?
--Nincs hideg-kérdezi a telefon másik végéről.
--Nincs, gyertek le.-kérlelem.
--Okés. 20 perc múlva a Han folyónál?
--Hehe. Oké- leteszem és gyors léptekkel elindulok a folyóhoz.
~Na jó...mit adjak neki?
--Hát ami a legfontosabb, hogy kérj tőle bocsánatot és ezt spékeld meg valami spéci dologgal
~Milyen "spéci" dolgot adhatnék egy olyan fiúnak akit dühömben megerőszakoltam? hmmm?-tárta szét karjaimat.
--Hááát-gondolkodom el-nem tudom.
--Vidd el vacsizni-ugrik elém Hansol.
--Ez gyors volt Vernon, szép teljesítmény. Amugy az ötlet is jó. Segítek neked, jó?-mondom bíztatóan.
~Oké-oké. Ez tényleg jó ötlet, de azért ne vigyük túlzásba.
~Te hallod mi lenne ha dupla vacsira mennénk-szólal meg Vernon.~Te hívd el azt a valakit Sol meg Josht.
--Hjaj, jó legyen. Egyébként ki az a valaki és mit csináltál te vele??!!!-viszi fel a hangját a végére Hansol.
--Hát az úgy volt...-kezdek bele.
~Megerőszakoltam azt a fiút akivel a parkban összekoccantam,mert Seungcheol azt hajtogatta, hogy kedvel és jöjjek össze vele és én feldühöttem éééés ja.
--Really niggu?-néz rám mi a ....? arccal.
--Ez van fogadd el-teszem keresztbe karjaim-nem lehetne elfelejteni? Mit kell ezen csámcsogni?
--Oké-csapja össze két tenyerét-te menj el hozzá és bocsánat kérések közepette kérd meg, hogy randizzon veled, én meg hívom az én kis ördögöcskémet.
--Oké, futunk-kezdek el rohanni a Szöszi lakása felé.

Amint a ház elé értem felnéztem, a háló ablaka ki van nyitva. Remek.

~Khm. Elfelejtettél valamit a nagy loholásban. Nekem kellene elhívni, emlékszel?
--Kussolj-sziszegtem.-S.coups-suttogtam.

S.Coups szemszög:

Felugrok az ablakba. Körülnézek. Nincs itt senki. Ajtó csukódást hallok meg, aztán zárcsukódási hangot.
~Lehet, hogy elment itthonról?-kérdezi Cheol nyugtalanul.
--Dehogy is-suttogom-úgy elbántam szegénnyel csoda ha az esti randira el tud jönni.
~Már ha igent mond.
--Ajánlom, hogy igent mondjon...
~Különben megint bántod őt, talán?-mondja Cheol dühös hangnemben.
--Dehogy fogom, álljál már le.

A háló ajtajához megyek és kinyitom. Körülnézek, de itt sem látok senkit. Majd egy kis szőke hajgubancot pillantok meg a kanapé karfájáról lelógni. A bútor elé sétálok és egy szundikáló angyalkát látok. Homlokát erősen ráncolja, tán gondolkodik vagy valami rosszat álmodik? Hamiskásan elmosolyodok. Régi emlékek törnek fel bennem. Épp elmerengnék a múltban, mikor mocorgást észlelek. Szöszi ébredezik. Felnyitja pilláit, körbe néz, meglát engem. Riadtan próbál eggyé válni a kanapéval ám mégsem mozdul.

--Szia...én...mielőtt bármit mondanál kérlek hallgass meg! Szóval szeretnék bocsánatot kérni azért amiért tettem. Tudom, hogy ezt sehogy sem tudom jóvá tenni, hiszen elvettem valamit amit soha nem tudok visszaadni és ez egy értékes dolog, de én elvettem, szóval ja. Igen. Én csak...nem is tudom, Cheol felbosszantott és elpattan az agyam. Tudod gyakran előfordul-halkultam el a végére. Eszembe jutottak ismét rég történt dolgok, mik miatt én létre jöttem.

--Szóval-folytatom újabb lelkesedéssel-lenne kedved, na meg persze erőd eljönni velem és a legjobb barátommal meg a párjával valahova kajálni vagy esetle...
--Nem-vágott szavamba.
--Tessék?-kezdek begurulni.
~Coups nyugodj le.
--Ne haragudj-mondja remegő hanggal-de nem vagyok rá képes.
--Na majd meglátjuk...-kezdenék bele mondandómba ám hirtelen lábaim összecsuklanak, s felszisszenek.
--Ne-ne haragudj én nem akartam csak tudod ez bennem van. Nem tudok más lenni. Ez a feladatom. Én vagyok a gyilkos tesó. Ha én jó lennék akkor ki lenne rossz? Felborulna az egyensúly. Hmm kezdek kicsit eltérni.
--Tudod elég érdekes figura vagy. Ám hogy értetted azt, hogy gyilkos tesó?-látom meg rémült arcát.
--Öööhm nem lényeg,de ne félj-mondom úgy, hogy még én sem bíznék meg magamban nemhogy ez a szegény fiú.
--Oké, figyelj nem akarlak megbántani, de nekem ez nem fog menni. Nincs hozzá erőm, fel sem tudok állni és nagy fáj és és és...-kezd síró rohamot kapni.

Bepánikoltam. Most először életemben. Mi a tosz ez?

--Hey-hey nyugi oké, nincs harag. Vagyis az én részemről,de akkor is ragaszkodom a vacsihoz,de akkor legyen később. Mit szólsz?
--Jó legyen holnap, de ne menjünk túl messze. Nem sok kedvem van a hosszú gyalogláshoz.
--Ó emiatt ne aggódj-vigyorodok el-Amúgy neked nincs jogsid?-állok fel végre a földről.
--Hát jogsim az van anyum szerette volna, hogy szerezzem meg, ha valami olyan eset van akkor tudjak vezetni, de kocsim nincs. Minek? Nem nagyon használnám és sok pénzbe kerül meg a folytonos vizsgáztatása az autónak meg egyéb hülye költségek. Fontosabb az iskola, mint...
--Hány éves is vagy?-vágok szavába.
--Nemsoká 18. Most fogok majd érettségizni.
--Értem.-bólogattam.

Egyszer csak a kis Szöszi elásította magát.
~De cuki.-suttogta Cheol.
Megforgattam a szemem.

--Akkor én most békén hagylak. De holnap 7 fele visszanézek.-indultam meg az erkély fele.
--Hova mész?-kérdezte meg félénken.
--Haza,asszem.
--Nem úgy hanem,hogy miért indultál el...
--Oh hát az erkélyhez. Na pá-pá Szöszi!-meg se várom válaszát gyorsan kisüvítek.