Miattunk/Jeongcheol ff./

2.rész

Jeonghan szemszög:

Ha én gyilkos lennék,kikötözném és egy kést végig vezetnék a hasán... Ha én gyilkos lennék..." de nem vagyok. Hanem fáradt vagyok. Gyorsan hazasétáltam és leültem a kanapéra leckét csinálni. 4 óra alatt megcsináltam mindent, hála az okos fejemnek.
Mi lenne ha elmennék sétálni, az éjszaka olyan szép. Noha a sötétben mindig démonok rejtőznek, akik elől csak a napfény ment meg, akkor is szép a sötét. Nem látni ki áll veled szemben.
Felhúztam a cipőm, felkaptam a pulcsim, zsebre vágtam a telom és a kulcsom és nekivágtam a sötét utcáknak.
Milyen szép az éjszakai égbolt. Egy felhő sem takarja a csillagokat.
Megyek, megyek mígnem elérek egy parkba. Még mindig az eget kémlelem. Hirtelen neki megyek valakinek és seggre ülök.
--Hé nem tudsz figyelni Szöszi? Ne csak álmodozz!-szól rám mély hanggal és tovább ment. Én csak megszeppenve ülök még mindig a földön.
--Ne haragudj! Nem úgy gondoltam-jön vissza a férfi és már lágyabb hanggal szól. Kezét nyújtja.
--Semmi baj, én sajnálom.-fogadom el kezét és segít felállni-Igazad van: kevesebbet kellene álmodoznom.
--Álmodozni jó, én is egy szép életről álmodoztam. Csak arra figyelj, hogy nézz körbe, hogy most álmodsz vagy élsz. Na szia Szöszi! Vigyázz magadra!-rám kacsintott és elment.
Én csak álltam és néztem őt, ahogy tova sétál az éjszakában.
--Hű-csak ennyit tudtam mondani.
Kezd hideg lenni, inkább hazamegyek. El is indultam, de megrúgtam valamit. Egy....kitűzőt? Valószínűleg a fickóé. Körül néztem de már nem láttam sehol. Lehajoltam a kitűzőért. Csak fekete. Semmi sincs rajta csak egyszerű fekete színű. Miért hord ilyet? Mindegy. Elteszem hátha találkozunk még és akkor visszaadom.