Elkékült szájjal lépdeltem az üres, s sötét utcán, a pislákoló közvilágítás fénye, s képzeletem szülte rémképek társaságában. Nem mondom hogy nem féltem, mert nagyon is. Mindig is rémtörténetekkel rémisztgettek. "Ha nem leszel itthon időben, elvisz téged a kóku". "Ha egyedül setálsz, mindig megtalálnak a rossz emberek!", meg ilyesmi.
"Érzem." súgtam magam elé.
"Mit?" kérdezett vissza egy hang. Nem ijedtem meg, felvoltam készülve, végig félve mentem, nem lepődtem meg. Inkább örültem ennek a hangnak. Simogató volt, mintha csak egy nyári jóleső szellő fújt volna meg. Lehiggadtam.
"Nem tudom." válaszoltam neki.
"Én igen." szólt vissza halkan. Kirázott a hideg. Megérintett. Nem csak a hangja, a lelke is.
-------------------------------------------------------------
Ez itt volt mint "draft" s mivel nem tudok vele mit kezdeni a továbbiakban, így szimplán ebben a formájában publikálom. Köszönöm a figyelmet.
-------------------------------------------------------------
2022.04.12.
YOU ARE READING
Rövid novelláim s verseim (vagy mi)
Short StoryIgazából csak unatkoztam és csak úgy elkezdtem írni és 💥tádáááámm💥 Van itt melankólia, meglepetések, szégyenérzet (akár szekunder is), s mindenféle egyéb más.
