EN-CRACK [엔-크랙] | ENHYPEN

EN-SUNOO

KIM SUNOO ONESHOT

-Minrin, elfogsz késni az iskolából!- szedte el előlem a tál műzlimet a dadám.

-Ya! Ahjumma még ettem!- nyögök fel tehetetlenül. Még éhes vagyok!

-Már itt van érted Jaehwa-yah!
Mindig csak az ételen jár az eszed! Ya!- tol továbbra is ki az ajtó felé.
Ezt nem hiszem el, ugy viselkedik mintha az anyám lenne.

-Yaaa! De még éhes vagyok! - nyafogtam továbbra is, de ez sem hatotta meg. Kezembe adta a táskám és kitolt az ajtón, majd rám csapta.

Ez nem lehet igaz! Minden reggel ezt csinálja! Végül a vállamra csaptam a táskát és megfordultam.
Szembe találtam magam a halkan vihorászó Xinyaval és Jaehwaval, igen ők nevezik magukat az én legjobb barátaimnak!

-Nem nevet, együttérez!- puffogtam tovább és elindultam feléjük.
Mivel Xinya hátul ült, beültem az anyós ülésre.

-Jólvan, na de, kíváncsiak vagytok a nyomikra már?- húzta fel a szemöldökét Jaehwa és beindította a motort.

-De jó neked, velük nyaraltál, sokat változtak? Na és Jungwon? - szólalt fel hirtelen utána Xinya amin jót derültem. Már egy éve tetszik neki a kis Yang Jungwon, de még mindig nem lépett, amolyan kukkoló a mi barátnőnk.
De én is kíváncsi vagyok a nyomikra, vagy csak Sunoora, részletkérdés.

-Helyesebbek lettek, és nőtt rájuk izom is. Jungwonra főleg!- cukkolta tovább Xinyat, mire felröhögtünk.
Barátnőnk sértődötten keresztbe fonta a karjait és puffogva vonta össze a szemöldökét.

-Egyébként, nagyon megváltoztak.
A kis nyomi Sunoo is. Férfiasabb lett.- biccentett felém, és bekanyarodott az utca végén.

-Kíváncsi vagyok rá.- vigyorodtam el. Szerettem cukkolni és folyton belekötni, többet is műveltem volna vele, de olyan ártatlan mint egy 4 éves kislány...
De azután amit Jaehwa mondott igazán kíváncsi lettem.

Az út további részében zenét hallgattunk, és gondolkodtunk -legalább is én igen-, hogy milyen lesz ez az év. Utolsó évünk együtt, és én pedig még mindig nem ismerem az osztály felét. Hát, van ez így.

A suli parkolójában Jaehwa leparkolt az immár harmadik éve elfoglalt helyére. Soha senki sem parkolt oda, mivel tudta a következményeket.

Ideje bevallani, mi voltunk a suli menő lányai. Fiúk, lányok, egyaránt féltek tőlünk, lehet azért mert tehetős családból származunk, vagy mert forrófejűek vagyunk.
A két opció közül az egyik biztos igaz.

Kiszálltunk mindhárman, majd még két percig vártunk Jaehwát, hogy elköszönjön a drága Range Roveretől. Néha elgondolkodom kit szerethet jobban, az embereket, vagy az autókat.

Megigazítva az egyenruháját léptünk be a suli kétszárnyas ajtaján. Csöndben vonultunk végig a folyosón, mint minden évben, minden nap. Lehet, hogy sznob viselkedés, de..
Na jó nincs de, tényleg sznob viselkedés, nem is értem miért csináljuk.

Órámra pillantottam ami fél nyolcat mutatott, sikerült nem elkésnünk.
Nálunk nincs évnyitó, csak a minden évben érkező elsősöknek.
Fölöslegesnek tartják, hogy suli előtt mindenki eljöjjön csak, hogy pár lelkesítő szavat kapjanak az igazgatótól.

Bár belegondolva, igazuk van, akik itt vannak mind tisztában vannak azzal, ha nem tanulsz repülsz, akárkinek is légy a lánya avagy fia.

Beérve az -negyedik éve is megőrzött- osztályterembe egyből kiszúrtam egy szőke koronás fiút, aki nem volt más mint.. JUNGWON?!
Na ne röhögötessetek, Jungwon befestette a haját?