EN-CRACK [엔-크랙] | ENHYPEN

EN-SUNGHOON

PARK SUNGHOON ONESHOT

ᴏʙsᴇssɪᴏɴ

Megszállottság. Mindenkinek van valamilyen megszállottsága valami iránt. Amitől függ, ami nélkül nem tudna teljes életet élni, de néha mégis káros.
Én a zenének és a rajongóimnak voltam a függője. Imádtam a hangokat; amik végül egy teljes dallamot hoztak létre. A rajongóimat, akik az elejétől fogva támogattak. Nélkülük ma nem lennék itt, Tokyo Dome stádiumában, és nem lennék ilyen sikeres a munkámban.
Mégis félve pillantottam magamra a tükörben. Van az érzés, amikor úgy érzitek, hogy valaki figyel, de ha körbe nézel, senki sincs ott.

Paranoia.
Már lassan négy hónapja vannak fura érzéseim amikor egyedül vagyok.
Mintha valaki figyelne, minden lépésemet, tettemet, mindent.
Lehet csak beképzelem, és senki sem követ, de mégis ott van az a "mi van ha mégis..".
Sose tudhatjuk, hogy éppen ki mit gondol rólunk, és mit tennének velünk.

Sötét éjjeli utca, hajnali három óra. Mit keresek én ilyenkor az utcán ilyen későn ? Séta, kiszellőztetem a fejem, gondolkodom, tervezgetek.
Igen, ezeket mind megtehetném nappal is, de akkor elveszne a varázs és az ihlet. Morbid, de éjszaka jobban tudom élvezni az életet, mint nappal.
Sokkal otthonosabb, mégis ijesztő és előhozza a paranoiámat.

,, Újabb hír a Szöuli rendőrkapitányságról. Tegnap éjjel, hajnali 2 órakkor, meggyilkoltak egy férfit, Kim WooJint, 27 éves tanárt, aki éppen a barátnőjétől tartott hazafelé.
Az elkövető nem volt más, mint a hírhedt sorozatgyilkos szociopata SH. Ezt gyanítják a rendőrök és a nyomozók. Újfent, a gyilkos elkezdett egy folyamatot, egy jellegzetes nyomot hagyni maga után, hogy tudják, ő csinálta ezt. Busanból származó 20 éves énekesnőt, Park DaHee, portréját festette a földre avagy a falra az áldozatai véréből. Lehet ez egy szerelmi vallomás, vagy egy figyelmeztetés, hogy legközelebb ő lesz a következő ?"

A minap olvasott cikk tartalmára gondoltam vissza. Már egy ideje tudtam a szociopata festményeiről rólam, mégsem rémisztett meg. Hiszen, ha megakart volna ölni, már rég megtette volna, nemde ?
Mégis, kíváncsi voltam, hogy mit is szeretne tőlem a férfi, kísértettem a sorsomat, talán ezért is jártam a sötét mellékutcákban hajnali 3 órakor.
Buta, hiszékeny kislány voltam.

Lehet nem kellett volna ilyen későn utcára lépnem, megbánva a tettem fordultam sarkon, hogy majd a főúton felhívhassam a sofőrömet.
Pár perc séta után egy nő sikolyát hallottam meg. Nem, nem a segélykérő sikolyt, hanem, az élvezettől nyújtott sikolyt.
Felmordulva vettem sietősebbre a lépteimet, hogy minél hamarabb kerüljem el a zsákutcát, ahol éppen két fiatal nyújtott egymásnak élvezetet. Az undorító mocskos zsákutcában. Micsoda klisé.

Már a zsákutca felében jártam, indulatosan csak előre nézve, nehogy valami olyannak legyek a szemtanúja, aminek nagyon nem akarok lenni.
A nő sikolya hirtelen váltott át néma segélykérőre. Megálltam minden mozdulatban, a vér megfagyott az ereimben. De lehet csak tévedek, és egy mazochista pár van a zsákutcában. Igen, biztosan ez lehet az. Lassan de járásra bírtam a lábaim, mígnem lépteket hallottam a zsákutca felől.

Ijedten pillantottam a sötétben úszó helyre, ahonnan éppen egy alak sétált, kimérten és lassan, közeledve felém.
Az volt az első alkalom, hogy találkoztunk.
Ujjperceim erősen szorítottam ökölbe, miközben még mindig az idegen férfival szemeztem. Minél közelebb volt, annál inkább mutatott többet magából. Éj fekete holló haj, markáns borostás arc, mandula vágású szemek, mik a szokásos barna ellentétei voltak; mivel tenger kék színben pompáztak. Fekete inge szétgombolva, míg a nadrágja félig letolva, így látható az alsóneműje, min keresztül szemmel látható a férfiassága.
Mocskos vastag bakancsa pedig csak tetőzze ezt az összképet.

- Fuss, kislány. - suttogta mély hangján, ami miatt újra a szemein állapodott meg a tekintetem.
Összeráncolt szemöldökkel figyeltem a vészjósló mégis csintalanul csillogó szemeit. Megfogalmazva a mondatát, kezdtem hátrálni, míg ő csak lustán, ajkait körbe szántotta a nyelvével, indult volna felém.

A pulzusom az egekbe rohant, és kitágult szemekkel eredtem futásnak.
Most éppen két lehetőségem van, gyorsabb leszek, és az utcán valahol gyorsan elkapok egy buszt, vagy az idegen férfi fog elkapni; és megerőszakolni. Kecsegtető, de inkább kihagynám a második lehetőséget.

Lábaimat szedve futottam, minél messzebb, minél gyorsabban, csak az útra figyelve, és kizárni a férfi bakancsának a hangját, ahogyan találkozik az aszfalttal.
Gyorsítottam, és hátra sandítottam, de sehol sem láttam a férfit, pedig pár másodperce még hallottam, ahogyan mögöttem fut.

Figyelmetlenségem miatt nekirohantam valaminek, vagyis inkább valakiknek. Ijedten hőköltem hátra, azt gondolva, hogy elém vágott valahogyan a férfi, de szerencsémre, csak két rendőr figyelt kíváncsian.
Megnyugodva raktam a kezem a szívem helyére, hogy egy kicsit megnyugtassam, bár eléggé rosszul vettem a levegőt, szóval pár percig eltartott, mire normalizálódott a légzésem.

-

- Vigyázzon magára DaHee kisasszony, nem túl előnyös ilyen későn az utcán járni. - figyelmeztetett a rendőr úr, aki kedvesen hazafuvarozott a társával együtt.
Hálásan bólintottam és meghajoltam előttük; nekik nem mondtam el, ezt a kis incidenst, ezért is csak jajgatva hajtogatták, hogy erre nincs szükség.
Pedig megmentették az életem.

Végleg elbúcsúzva tőlük léptem a panel elé, hogy a megfelelő kódot beírva juthassak el a lakásomhoz.
Fáradtan estem be az ajtón, és a biztonság kedvére ellenőriztem, hogy minden ablak zárva van e, és az ajtót is; többször is. Paranoia ide vagy oda, most már tényleg van mitől félnem, nem látszott csak egy részeg erőszakos férfinak, sokkal több volt a szemeiben.

Nyúzottan sétáltam a hálószobámba, hogy lecseréljem a szürke mackónadrágom és a fekete pólóm, a pizsamámra. Ásítva bontottam szét a hajam, és feküdtem volna be az ágyamba; amikor szemet szúrt egy levélnek mondható valami az ágyamon. Mielőtt elmentem ez nem volt itt, és a menedzseremen kívül senki sem tudja a lakás kódomat.

Kíváncsian vettem a kezeim közé a lapot, aminek a tetején egy cipő talpa által hagyott lenyomat volt.
Összeráncolt szemöldökkel figyeltem még mindig a lapot. Mi lehet ez ?
Szétnyitva az összehajtott papírt néztem értetlenül a levélre.

,, Butus kislány, olyan felelőtlen vagy, tudod? Tudván, hogy egy szociopata fest rólad képeket az áldozatai véréből, inkább félned kellene, és elbújnod, de te mégis csak a bajt keresed; és az utcán sétálsz. Egymagad. Hajnalban.
Mondd nem félsz? Nem féltél, hogy megtalállak? Édes kicsi, hiszékeny kislány. Közelebbről olyan aranyos vagy, és lehetnél még aranyosabb a kezeim közt, a vérünkben fürödve, élvezetet nyújtva egymásnak. Vigyázz magadra drágám; majd jelentkezem.

Oh, láttam tetszett a bakancsom, ezért hagytam egy kis lenyomatot, csak neked, csak most.
Légy jó, és ne járj az éjszaka középen az utcán.

SH♡ "

A kibaszott kurva életbe...