𝐓𝐨𝐤𝐲𝐨 𝐑𝐞𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 (𝐱𝐎𝐂) 𝐅.𝐅.

5.rész

Lily mosolyogva ment oda barátaihoz majd fel nézett a tőle legalább 3 fejjel magasabb egyetemista fiúra, aki elmosolyodott majd meg is szólalt.

-Moshimoshi-mosolygott Levi a feltűnően jó kedvű lányra.

-Leeev-ült le mellé Lily-Na mire jutottatok ameddig nem értem ide?-nézett fel a székről az álló fiúra.

-Majd megbeszéljük..-nézett Bajira a fiú majd vissza a lányra.-Amúgy Seiji üdvözöl.

-Igaz is.. hogy van? Pihen eleget?-szólalt meg a lány kissé aggodalmasan.

-Nyugi.-mosolyodott el a fiú-Seiji jól van, az orvosok szerint hamarosan kijöhet. De pihennie kell, és pihentetnie a lábát.

-Értem.-sóhajtott a lány. Seiji a legutóbbi harcból sérült lábbal jött ki. Nem tört el és szerencséjére néhány zúzódással megúszta és egy kis boka sérüléssel. Viszont nem volt hajlandó orvoshoz menni vele. Szerencsére sikerült rávenniük vagy inkább rákényszeríteni, így az orvosok ellátás alábbi szükség szerint. Lilynek bűntudata volt, hisz nem ért oda időben és nem tudta megakadályozni hogy barátja megsérüljön. Igaz azzal is tisztában volt hogy ameddig a bandában vannak addig szinte elkerülhetetlenek hogy néha sérülést szenvedjenek.

Lily eddig is az miatt tudta elkerülni a nagyobb bajt, hogy nagyapja önvédelmi és harc képzési órákra iratta be. Persze szülei és nagyanyja is ellenezte de a lány mégis azon a helyen érezte jól magát, és levezetése energiáját ahogy a nyílt ablakok mellett néhány szivacsos lepedőn, enyhe izzadság szaga mellett a különböző technikákat tanulhatta. Ennek már legalább 11 vagy 12 éve. Persze ezek mellett nagymamája segítségével jól megtanult a konyhában is érvényesülni és szeretett is főzőcskézni és sütögetni. Főleg ha valamilyen új ételt készített. Mindig izgatottan várta mi lesz az eredmény. Persze sokszor hibázott első alkalomra, de a végén mindig elsajátította az adott étel elkészítését.

Emellett szeretett kísérletezni is az ételekkel. Nagyszülei teljesen helyettesítették szüleit akik nem igen foglalkoztak vele. Apja üzletember, míg anyja inkább a szépségiparban foglalt helyet. Ezért gyakorlatilag a dadusa nevelte fel és a személyzet, nagyszülei mellett. Előszeretettel segítkezett nagyapjábak is a műhelyben ahol mindenféle gépet javítottak, kerékpárokat, motorokat, személyi autókat, stb. Persze nagyszülei rendszeresen látogatják és szinte minden nyarat a nyaralójukban tölt velük együtt, néha barátait is elvitte oda.

Lily kissé elszomorodott az emlékére hisz ez eszébe juttatta Tomanos barátait is. Hiányzott neki az a vidám és nosztalgikus légkör amit velük élt meg. Gondolataiból a bejárati ajtó csukódása zökkentette ki. Az ajtó jelszóval és bio zárral nyílik ahogy a kinti kapuk is. Csendben kisétált a hallhoz majd a bejárati ajtó felé nézett. Apja épp a lábbelijét vetette le majd a fogasra akasztotta a bőrkabátot. A férfi most is egy inget és egy fekete farmert viselt mint ahogy azt a lány már megszokhatta.

A vörös hajú lány mosolyogva oda ment a férfihez majd megölelte apját. A férfi elmosolyodott majd megölelte lányát, viszonozva az ölelést. Annak ellenére hogy a munkája miatt nem volt sok ideje egyetlen lányára mégis nagyon közel álltak egymáshoz. Ha csak ideje adta vele töltötte szavad perceit. Sajnos ez nejéről nem volt elmondható. Ami a férfinak nagyon is rosszul esett. De mindezek ellenére próbálta össze tartani családját amennyire csak lehetett. Ő maga is látta hogy feleségével mik a problémák és hogy mi sülhet ki a végén.

-Szia kincsem.-szólalt meg a férfi egy puszit nyomva lánya hajába-Hogy múlt a napod?

-Nekem kellene ezt kérdeznem.-mosolygott a lány-Elmúlt. Na és a tiéd?

-Végre itthon vagyok az egyetlen és gyönyörű kislányommal. Mostmár jól.-simogatta meg a lány vörös haját majd elindult hogy egyen pár falatot.

A lány persze örömmel követte apját aki a konyhába érve a két fiúra nézett. Jól tudta hogy lányának rengeteg fiú barátja van, viszont ebbe előbb bele törődött mint neje. A férfi biccentett egyet Levi felé köszönés képpen majd szemei megakadtak Bajin. Rég találkozott a fiúval és meglepődött hogy itt látja.

-Szia, Keisuke. Hát te? Hogyhogy itt vagy? Rég láttalak.

-Igen, Rég volt. Itt terveztem maradni egy darabig.-vont vállalt az említett-Kissé ősszel kaptunk az otthoniakkal.

-Értem. Nos akkor maradj csak nyugodtan, szívesen látunk, mint mindig.-ment a hűtőhöz a férfi majd elő szedte a goffrikat amiket még lánya készített neki, csak nem vitte el a munkába, így nem is evett egész végig. Ami nagy szó, mivel gyakran 12 órázik.

-Megkérdezhetem.. hogy Li miért tűnt el ezekre az évekre?-vonta fel szemöldökeit Baji. Már egy ideje fúrta az oldalát a kérdés és kíváncsi volt.

-Nos.. sajnálom Keisuke, de ha a lányom nem mondta el akkor én sem fogom. Ezt nem nekem kell elintéznem. Sajnálom.-tette a tányért a mikróba majd megmelegítve az ételt, a konyhában lévő kicsi asztalra tette és leült.

A lány csendben oda ment apjához majd megölelte. Nem akarta elengedni hisz olyan ritkán ölelhette apját, hogy nagyon is jól esett neki ha csak pár percig is de ölelésében tartgatta.

-Látom össze vagytok nőlve.-mosolyodott el Keisuke, majd a férfi is mosolyra húzta száját. Jól kijöttek már régóta. Ezért is beszéltek nagyon is közvetlenül egymással.

-Igen.. az én kis hercegnőm.-simogatta meg lánya fejét ismét majd enni kezdte a gofrit. Bár kissé rosszul esett neki hogy nem ismerhette lánya összes barátját.

Ez idő alatt Levi elhagyta a konyhát és felment a már jól ismert folyosóra ahol a saját szobája is van. Amint belépett a helyiségbe, telefonjáért nyúlt majd tárcsával kezdett. Seiji hamar fel is vette a telefont.

-Szia Seiji. Nos.. mit tudtál meg?-tért is a lényegre a fiú.

-Mint mindig most is a lényegre térsz.-mosolyodott el Seiji-Nos utána néztem ennek a srácnak. Shinichiro-san egyik "barátja" volt. De csak állítólagos. Úgy hallottam hogy megpróbálta átverni őket. Ez miatt dobták ki, mivel hátba akarta szúrni..

-Van bármi ötleted mit akarhat a vezérünktől? Mostanában mintha sokszor felbukkanna a közelében. Kezd nyugtalanítani. Főleg hogy nem tudom a szándékait.

-Nos.. sajnos még nem tudom. Viszont amiket találtam az előéletében, biztos vagyok benne hogy nem tiszta szándékai lehetnek. Szóval figyelj oda-sóhajtott Seiji.

-Meglesz. Ne aggódj.-túrt sötét hajába gondterhelten. Egyre jobban aggódott. Nyugtalanította a srác. Folyton felbukkant a vörös hajú közelében. És kicsit sem volt megnyugtató hogy Seiji semmi jó hírrel nem rukkolt elő róla.

-Én tovább keresgélek. Te pedig a srácokkal figyelj oda. Biztos vagyok benne hogy valamire készül.

-Rendben..

-Akkor majd jelentkezem.-ezzel Seiji bontotta is a vonalat.