𝐓𝐨𝐤𝐲𝐨 𝐑𝐞𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 (𝐱𝐎𝐂) 𝐅.𝐅.

13.rész

-Ran.-szólalt meg egy jól ismert női hang mire az említett sóhajtott egyet és a hang felé nézett.

-Ismét kínzod szegényt?-kérdezte Ran, látva a nő bokájára csatolt bilincset aminek másik fele egy rózsaszín hajú férfi csuklóján volt.

-Én szépen megmondtam hogy ne próbálja megdézsmálni a pirula készletet.-tette szét kezeit kissé elmosolyodva a nő.

-De Oujo-chaan...-szólalt meg a földön lévő pinky is végül-Ne legyen ilyen~. Csak egy darabot akartam elvenni~.-fogta meg kezeivel a nő lábát.

-Ha még ki is szakítod a harisnyám, meg is verlek.. Sanzu.-nézett le az említettre.

-Meghoztam a teát.-lépett be egy fekete sebhelyes férfi is mire a nő elmosolyodott.

-Arigatou Kakuchu.-ült le a nő egy fotelba-Nos Ran.. munkám van számodra.

-És mi lenne az?-szólalt meg ismét Ran.

A nő elmosolyodott majd keresztbe fonta lábait, megbökve cipőjével a pink hajú fejét aki a bilincset piszkálta, jelezve hogy abba is hagyhatja amit elkezdett.

-Na de Oujo-chan ne legyél ilyen morcos.-tette szabad kezét a fejéhez Sanzu, rájátszva még a sértődöttet a dolog tetejében.

-Emlékszel még hol laktam?-hagyta figyelmen kívül a pink hajút-El kell menned néhány dologért. Illetve.. a.. "vendégeimet" is nézd meg. Nehogy azt higyjék elfeledkeztünk róluk.-figyelte a felkelő lilás hajút aki bólintott egyet majd kiment-Neked pedig gumimaci lesz egy feladatod ha teljesen kijózanodsz...-nézett le Sanzura a nő.

Eközben valahol és valamikor máskor. A Yuriitchy lány apja dolgozó szobáját hagyta el. Már elege volt a napból, pedig még csak délután volt. Egyetlen vigasza az volt hogy legalább nem tűz anap, így nem dög melegben kellett kimennie a kikötőbe, hogy apja szállítmányát le ellenőrizze.

Kissé kedvetlenül érkezett meg a kikötőbe, majd a hatalmas hajók között megkereste az Akira tulajdonában álló, említett hajót. Fel lépdelt a fedélzetre, majd körbe nézett, keresve a személyzetet. Végül a hajó kapitánya, egy harmincas éveiben járó férfi ment oda hozzá. Fehér papírokat nyújtva felé.

A vörös hajú átvette az iratokat és leült átolvasni azokat. Bár a lényeget úgyis tudta. Mennyi árút hoztak, mennyit vett át és mennyit raktak fel a teherautókra. Illetve azok honnan indultak, hová tartanak és a becsült idő a szállítmány érkezéséig mennyi lesz.

Apró sóhaj hagyta el ajkait, majd aláírta és kitöltötte a papírokat. Egy lapra pedig magának is feljegyezte a lényeget. Persze azt nem várta meg hogy megnézzék azt is hogy mi mindent írt fel, többek között a teherautók rendszámát, típusát és színét, és hogy melyik hova indult és mennyi mindent szállít.

Miután ezen túl esett kénytelenkedve felkelt, hisz nem csak a papírmunkához de ehhez a sétához sem volt kedve, hisz nagyon nagy távot tett meg. Már csak a vissza felé út gondolata is és, hogy vissza is sétál, teljesen lehangolta.

Lesétált a vízen ringadozó fém utazási alkalmatosságról, majd elindult kifelé a kikötőből. Kissé kellemetlenül fogadta a tény, hogy teljesen besötétedett, és elég gyengén volt megvilágítva az út.

Pár pillanat múlva egy kéz landolt a derekán, majd annak gazdája hamarosan meg is szólalt.

-Ilyen gyönyörű lányoknak nem kellene, ilyen sötétben, egyedül bóklászni.

Lily kissé elmosolyodott majd a hang gazdájára nézett.

-Most sem vagyok egyedül. Itt vagy te is.-fonta össze kezeit, mire a mellette lévő elmosolyodott.

-Hmm igazad van~ -nyomott egy puszit a lány arcára.

A vörös hajú fel vezette tekintetét a csillagos égre. Egy ideig némán sétáltak egymás mellett, ami pár száz métert jelentett. Viszont a csend kicsit sem volt kellemetlen, egyikük sem érezte kínosnak vagy kényelmetlennek. Mindketten gondolataikba voltak merülve.

-Na és...-törte meg a csendet a lány-Mesélj. Mi volt veled mostanában.

A fiú elmosolyodott ismét, majd mesélni kezdett. Így az út további részét végig csevegték, minden apróságot kibeszélve. Mire észbe kaptak, megérkeztek a lány otthonához, aki a fiú felé fordult majd puszit nyomott az arcára.

-Köszönöm hogy haza kísértél. De most be kell mennem.

-Rendben.-simította meg a lány arcát, majd puszit nyomott a homlokára-Majd máskor folytatjuk a beszélgetést.

A vörös hajú bólintott egyet majd a kapuhoz lépdelt. Még egyszer vissza nézett a fiúra, aki nem akart elmenni addig ameddig nem látja belépni őt a kapunk. Kizárta az említett tárgyat majd még intett egyet és bement.

Amint belépett anyja fogadta, aki kicsit sem volt boldog, egyrészt mivel már otthon kellett volna lennie, másrészt...

-Hol voltál eddig?

-Csak elintéztem a To-san papírmunkáit a kikötőben..

-Igen? Úgy tudom megkértelek hogy figyelj a gyerekekre.

-Fu-chan már napokkal ezelőtt megkért téged hogy had aludjon az egyik barátnőjénél. Matao kiránduláson van ahogy tudnod kellene...

-Dan?

-Dan a To-sannal maradt ameddig elmentem.. miért?

-Mivel még jó hogy megkértelek arra, hogy figyelj rá. Most eltűnt. Sehol nem találom, miért nem tudtál volna itthon maradni ahelyett hogy elmész 3 órára.-húzta össze szemeit a nő.

-De-mire a lány befejezhette volna amit mondani akart, anyja keze csattant az arcán.

-A te hibád ha valami történik vele. Miért nem tudsz valamit jól csinálni?!-sziszegte a nő.

Lily nyelt egyet, ökölbe szorítva kezét, egyszerre volt mérhetetlenül dühös és sértődött. Kissé könnyeivel is kűzdött, mivel úgy érezte semmi rosszat nem tett, amiért ezt érdemelte volna.

-Nehogy elkezdj nekem itt sírni. Ne hisztizz. Adjak rá okot?-emelte újabb pofonra kezét a nő.

Akira viszont megfogta a lendülő kezet, majd elhúzta lányától a nőt, aki idegesen nézett a férfire. Nyílt titok volt a családi körben hogy nem jönnek ki jól egy ideje, de a gyerekek miatt nem akartak külön költözni. Vagyis ez inkább csak Akira motivációja volt. A barna hajú nő inkább azért nem költözött el, mert féltette az állás pozícióját és a keresetét.

-Miért ütötted meg a lányunkat?-húzta össze szemeit a férfi nem engedve el a nő csuklóját.

-Mert egyre jobban hasonlít az apjára. Nem bízhatok rá semmit. Én ebben a korban még az iskola padot melegítettem, nem az órárol lógtam, vagy kerültem balhékba. Nem beszélve arról hogy nem bízhatom rá az öccsét sem. Még 8 éves sincs... nem tud vigyázni magára! Ezért kellett volna ennek a mihaszna lánynak figyelnie rá, és ha azt csinálta volna amit kell, nem tűnt volna el.

-Fejezd be. A következő aki fel lesz pofozva az te leszel.-sziszegte Akira egyre feszültebben.