𝐓𝐨𝐤𝐲𝐨 𝐑𝐞𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 (𝐱𝐎𝐂) 𝐅.𝐅.

19.rész

A vörös hajú zavarodottan próbálta eltolni a fölé kerekedett fiút, sikertelenül, ugyanis a Sano fiú nem tervezte hagyni magát. Megemelte a lány állát aki zavarodottan hunyta le szemeit. Manjiro elmosolyodva vált el pár perc múlva a lány ajkaitol, aki szaporán próbálta rendezni a légzését.

-Mikey.. mi lesz ha--

-Ne aggódj. Ha meg is tudják, mit csinálnának? Szoba fogságba tesznek? Akkor bemászok az ablakon.-jelentette ki a fiú.

A lány zavarodottan takarta el egyre inkább piruló arcát amin a szőkeség csak jót mosolygott. Jobban szerette a lányt, mint azt el tudta volna mondani, ezért is cselekedett ahelyett, hogy próvbálta volna elmagyarázni. A lány ki pillantott ujjai között majd lassan elemelte kezeit arca elől.

-Csókolj meg...-szólalt meg halkan, szinte suttogva.

Mikeynek viszont nem kellett kétszer mondani, ismét a lány ajkaira tapadt, aki kissé tétovázva viszonozta a fiú csókját. A Yuriitchy lány rövidesen át is ölelte a fiú nyakát, aki hasonlóképpen cselekedve ölelte át a lány derekát, ahogy a háta alá nyúlt. Hamarosan mindketten elmerültek a pillanatban, amit pár perc múlva az ajtó nyitódása zavart meg. A Sano fiú szeme sarkábol nézett az ajtó felé ahol a lány húga állt és egy "FÚÚJ" kiséretében elszaladt onnan, tárva nyitva hagyva az ajtót. Mikey elvált a lány ajkaitól, majd kuncogva nyalta meg ajkát.

-Igazán megtaníthatnád kopogni.-jegyezte meg a szőkeség.

A lány aprót bólintott helyeselve hümmögve egyet-Anyánktol tanulja el.-motyogta a lány majd fel pillantott a fiúra.

A szőkeség viszont csak elmosolyodva figyelte a lányt. Ismét közel hajolt a lányhoz, majd puszit nyomott a homlokára, és rövidesen, halkan meg is szólalt.

-Mi lenne ha elmennénk egy kicsit, motorozni?-suttogta a Sano fiú.

-Motorozni? Ilyenkor?-mosolyodott el a lány-Mikey, késő van. És--

-Ragaszkodom hozzá.-simított a lány arcára a fiú.-Szeretnék mutatni valamit..

A lány sóhajtott egyet, látva hogy nincs sok esélye kimászni a helyzetből, csak rábólintott a dologra. A fiúnak pedig több sem kellett, megragadta a lányt majd magával vitte. Amint kiviharoztak a házból, Mikey vissza kiáltott a szülőknek hogy "Majd hozom" és már csukta is az ajtót.

A vörös hajú sóhajtott egyet, tisztában volt vele hogy anyja fejmosását hallgathatja ezek után, de nem volt szíve rászólni a fiúra, aki olyan lelkes lett valamiért. A szőkeség egy elhagyatottabb épületbe vezette a lányt, ahol elkezdte lehúzni egy lépcsőn a lassan remegő lányt, akinek soha nem volt jó érzése ilyen helyeken, ezért nem is értette miért hozta ide. Lassan le értek a lépcsőn, majd Mikey kinyitott egy ajtót. Belül egy aprócska de annál gyönyörűbb tó volt, aminek szinte világított a felszíne. A két fiatal még egy darabig ott beszélgettek, egészen ameddig rá nem néztek az időre. Majd sietősen elindultak vissza a lány otthonába. Percek múlva értek a Yuriitchy házhoz, majd Mikey lesegítette a lányt a motorjához.

-Nos, megérkeztünk..

-Ano... Mikey..-motyogta a lány halkan az orra alatt, lenézve a földre.-Um.. lenne kedved... i-itt aludni..?-a vörös hajú lány hangja szinte suttogásnyiként hangzott, íriszeit lassan vissza vezette a fiúra aki kissé meglepetten nézett rá, majd elmosolyodott.

-Persze.-nyitotta ki az ajtót, előre engedve a lányt, aki bement, majd pár pillanat múlva az inas lépett oda hozzájuk.

-A szüleim?-előzte be a kérdéssel a férfit, a vörös hajú.

-A szobájukban vannak..-nézett a lány mögött lévő szőke fiúra-Készítsem elő a vendégszobát?

-Kérlek.-mosolyodott el a lány.

-Hm? Miért kell?-döltötte oldalra a fejét a Sano fiú, miután az inas elment onnan.

-M-Mert nem vagyunk.. o-olyan uhm..

A fiú kuncogott egyet, majd az emelet felé indult, még vissza nézett a lányra akinek fülig pirult az arca majd elmosolyodott. Pár pillanat múlva viszont a lány, a fiú mellé sétált, így közösen mentek fel a szobákhoz, ahol a férfi, a szülők szobája előtt, keresztbe font kezekkel várta a két fiatalt, kíváncsian figyelve őket.

-Kicsim...-nézett a lányra, majd a szőkére kérdően.

-Nálunk alszik.. már előkészítették a vendégszobát neki.-indult tovább a lány, magával húzva a fiút.

-Védekezni tessék.-jelentette ki a férfi.

-Apa!-csattant fel a lány-Csak itt alszik! És még iskolába járok!!-puffogta a lány, vöröslő arccal.

-Én meg 32 vagyok.-mosolyodott el a férfi, látva a zavarában szobájába viharzó lányt majd a fiúra nézett.-Beszélgessünk.-biccentett egyet a férfi, a társalgó irányába, mire a szőkeség csak aprót bólintott.

A vörös hajú morcosan ült le az ágyára, eltakarva az arcát. Viszont pár pillanat múlva felpattant és össze kapta a ruháit, majd elsietett fürdeni. Megengedte magának a vizet majd csendben bele is ült miután felkötötte a haját. Kissé a gondolataiba merülve figyelte a mennyezetet, az enyhén megvilágított helyiségben. A lány csendben volt még pár percig majd sóhajtott egyet, eltakarva arcát, ami ismét vörös árnyalatot vett fel.

Percekig tartó ázkolódás után végre össze szedte a gondolatait és felkelve, gyors felöltözött, majd a szobájába indult, mikor anyja lépett elé.

-Ma egy leveled érkezett.-nyújtotta át a borítékot a nő, mire a lány aprót bólintott, majd a borítékra nézett.

-Arigatou..Akkor megyek aludni. Jó éjt.-ment be szobájába a lány, majd íróasztaljára dobta a borítékot is.

Bele vetette magát az ágyába, majd hirtelen valaki átölelte. A lány majdnem felsikított pár pillanatra, mikor meglátta a takaró alól fejét kidugó Mikeyt. A fiú kuncogva ölelgette a takarójának és az ölelésnek fogságába került vörös hajú lányt, aki rendezte szapora légzését.

-Mikey!

-Gomen gomen.-mosolyodott el a fiú.-De unatkoztam..

-A-Attól még nem kell a szívbajt hozni rám..-motyogta a lány majd sóhajtott egyet és felkapcsolta a tévét.-De mivel unatkozol, nézzünk inkább valamit...

A szőkeségnek felcsillantak a szemei, majd elengedte a lányt és elhelyezkedett. A lány keresett egy érdekes filmet, majd követve a példáját, ő is elhelyezkedett. A film talán háromnegyedénél járhattak már, mikor a lány bealudt. Reggel arra kelt, hogy szörnyen melege volt. Próbálta letúrni magárol a takaróját, amit úgy tűnt már sikeresen letúrt magárol. Viszont nem múlt a melegség, így kómásan ismét megpróbálta letúrni a takarót. Helyezkedni kezdett egy kicsit, majd pár perc múlva kinyitotta szemeit. Nyöszörgött párat, majd tekintete megakadt az alvó Sano fiún. A redőnyénél beszűrődő fény miatt biztos volt benne, hogy Mikeyt látja. Ismét nyöszörgött egyet, megpróbálva letúrni a fiú kezeit, hogy szabadulhasson, ám sikertelen volt a kísérlete. Végül befejezte az erőlködést és a fiúra nézett.

Óvatosan vezette ujjait a szőke tincsek közé, amikkel játszadozni kezdett, ezzel egy időben pedig a fiú közelebb bújt a lány kezéhez aki elmosolyodott majd le hunyta szemeit pár pillanatra, hallgatva a fiú nyugodt szuszogását.