𝐓𝐨𝐤𝐲𝐨 𝐑𝐞𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 (𝐱𝐎𝐂) 𝐅.𝐅.

15.rész

Kakucho kopogást követően lépett be a nőhöz aki a smink asztalánál fésülte haját, majd ezüst íriszeit a férfire vezette. Ajkaira kissebb mosoly ült ki majd lágy hangon megszólalt.

-Kakucho. Máris?

-Igen. A vendégei megérkeztek.-válaszolt az említett becsukva maga után az ajtót majd a nő mögé lépett kivéve a kezéből a fésűt.-Miért bajlódsz vele?-kezdte el kifésülni a haját.-Ha kérdezhetem.. mik a terveid velük?-nézett a tükör felé amint meghallotta a nő kuncogását.

-Ez miatt ne aggódj. Egyenlőre.-nézett hátra a nő majd megpaskolta Kakucho kezét-Túl aggódod.-fordult vissza majd parfümjéért nyúlt.

A férfi el engedett egy kissebb gondterhelt sóhajt. Meg sem lepődött már. A nő eközben gondolataiba merülve nézte az üvegcsét és annak tartalmát. Mély levegőt vett majd elhessegette gondolatait. Amint a férfi befejezte a haja kifésülését felkelt majd ujjával között egyet jelezve hogy forduljon meg. Amint megfordult a köntösét és felkapta a kikészített ruhát.

-Még mindig szereti megvárakoztatni azokat akikkel találkozni kíván.-jegyezte meg a férfi.

A nő kissé elmosolyodott. Szórakoztató volt neki ahogy a férfi magázás és tegezés között váltogat, bár már megszokta.

-Ide adnád a cipőmet?-szólalt meg miután felhúzta a harisnyát is-Ott van kikészítve az ágy mellett.

Kakucho szó nélkül lépett a cipőért majd adta oda neki azt.

-Arigatou.-ült le hogy felvegye a cipőt ám barátja megelőzte és felhúzta azt a lábára. Kissé elmosolyodott majd megborzolta a férfi haját-Megyek megsétáltatom őket.-kelt fel a nő-Még egyszer köszönöm. Nem kellett volna fáradnod ezzel.

-Nem volt fáradtság. A főnök megkért hogy vigyázzunk önre. Személyesen felkért, hogy figyeljek oda.

-Egy cipő felhúzásába nem halok bele.-legyintett párat a nő majd ismét elmosolyodott, nagyon a szívéhez nőttek a srácok.-Arigatou.-lépett ki a szobából, hogy lemenjen vendégeihez.

Tisztában volt vele hogy nem hagyják sokáig magára. Attól függetlenül, hogy tudják, nem egy gyenge ember, Manjiro nagyon is féltette, és a többiek is. Nem egyszer törtek az életére, saját vagyások döntései miatt. Amint leért a lépcsőn, bement a váróterembe ahol a két férfi várta.

-Meglep, hogy eljöttél.. Kisaki. Térhetek a tárgyra?

-Nem mintha lett volna választásom.-jegyezte meg a szemüveges.

A nő elmosolyodott majd oda sétált a kanapén ülőkhöz-Tisztában vagyok vele, hogy épp meg tervezed ölni Hanagakit és Tachibanat.. és egy ajánlatom van számodra.

-Oh. Nocsak. Erre nem számítottunk.-szólalt meg Hanma elmosolyodva-Csupa fül vagyok.

-Na na, várd ki a sorod. Téged más miatt hívtalak ide.. de szerintem te is sejtetted már az okát.-fonta össze kezeit le nézve az ülőkre.-Nos... ahhoz hogy kinyírd Tachibanat, először meg kellene találnod.-nézett a szemüvegesre aki láthatóan nem díjazta kijelentését. A nő ajkaira elégedett mosoly ült majd ismét megszólalt volna de a szemüveges megelőzte.

-Mi kellene? Nem hiszem hogy pénzre lenne szükséged arra--

-Megvan a saját pénzem. Nincs szükségem a te pénzedre, ebben igazad van. Nem... sokkal szórakoztatóbb dolgot találtam ki számodra... vagy inkább az én számomra lesz szórakoztató.-feltette lábát a szemüveges térdére majd ujjával a cipőjére elvigyorodva-Csókold meg a cipőm és megfontolom hogy fel e rúgjam a pofád.