𝐓𝐨𝐤𝐲𝐨 𝐑𝐞𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 (𝐱𝐎𝐂) 𝐅.𝐅.

17.rész

Napnyugta. Ez egy olyan időszak volt mikor a Yuriitchy lány szívesen sétálgatott kint. Ezúttal hozta a szokásos formályát, a szerencséje is. Ameddig megállt egy standnál látva a katkötőket és a nyakláncokat, eleredt az eső. Miután megvásárolta a kinézett ékszereket kissé nyűgösen fordult meg az esőt figyelve, hisz még közelben sem mondtak esőt a napokban. Kissé morcos is volt ahogy a táj egyre csak sötétedett. Nem szeretett soha sem éjjel sétálgatni. Persze néha kiülni a csillagokatnézni, nem esettnehezére és szépnek is találta a látványt amit nyújtottak, ezért ő maga sem értette mi miatt nem szeret éjjel sétálni kint.

Végül mély levegőt vett és elindult haza. Morgott még egy sort, szidva magát, amiért pont ezen a napon nem hozta magával az esernyőjét sem. Otthonától pedig fél órára van sétával. Alig ért el pár épületnyit mikor valaki mellé lépve egy esernyőt emelt a feje fölé. Abban a pillanatban megtorpant hogy az esernyőt tartó fiúra nézhessen. Enyhén elmosolyodott majd tekintete ellágyult.

-Rég láttalak.-vonta ölelésbe az immár előtte állót.

-Hai. Bár az utóbbi időben nem olyan keveset mint amilyennek tűnik.-simogatta meg a lány fejét.-Tényleg sokat változtál.-mosolyodott el.

A vörös hajú el is engedte majd kicsivel hátrébb lépett és felnézett a fiúra akinek ajkain egy békés mosoly ült.

-Nőttél pár centit.

-Az tekert volna be ha nem.-nevette el magát a lány.

Lassan elindultak a lány otthona felé tovább folytatva a beszélgetésüket. A külön töltött idő alatt a lány tincsei már elérték a pólója alját is, amibe az is bele avatkozott hogy megigérte magának hogy nem vágja le ismét rövidre a haját. Kissé nehéznek is érezte néha így gyakran felköti, befonja. Ezúttal viszont ki volt engedve és ez hamar észrevehető lett a mellette sétáló személynek a társalgás közben.

-Nos... mi okozza azt a megtiszteltetést, hogy ide jöttél?-tért át a kérdésre ami foglalkoztatta.

A fiú elmosolyodott, majd megpaskolta a lány fejét.

-Még mindig kimondod amire gondolsz. Örülök, hogy ez nem változott. Nos... igazából csak azért jöttem, hogy megnézzem hogy vagy, és megérdeklődjem mikor jössz felénk.

-És ehhez kellenek azok ketten is?-mutatott hátra válla fölött, a két fekete kabátosra.

-Kíváncsiak voltak.-sóhajtott a fiú.-Nem volt más választásom, nem hagytak békén.

A copfos pár lépésből beérte őket majd közéjük hajolva, a lány arcába hajolt.

-Kifúrta az oldalunkat, hogy ki az akin a főnök, a szemét tartja.-vigyorodott el.

Ekkor a lány megtorpant majd aprót billenve lefejelte az arcába hajolt fiút aki kicsit hátrébb tántorodott.

-Nem mondták még, hogy ne hajolgass csak úgy lányok arcába ha azt se tudják ki vagy, és mit akarsz?

-Nem kell rögtön felkapni a vizet.-mosolyodott el a copfos.

-Nem hát...-indult volna meg felé de valaki elemelte a földtől így morcosan nézett a mögötte lévő majd az előtte álló fiúra-Engedj el Kakucho! Eskü csak kicsit rugdosom meg.

-Ran... ne cukkold ha kérhetem..-sóhajtott Kakucho.

Az említett kuncogott egy sort, majd megpaskolta a lány fejét.

-Már úgyis megkaptam a választ. Nagyon aranyos ahogy mérgelődik.

-Mondja az aki villanypóznának készül.-fújta fel arcát a lány majd elnézett.