𝐓𝐨𝐤𝐲𝐨 𝐑𝐞𝐯𝐞𝐧𝐠𝐞𝐫𝐬 (𝐱𝐎𝐂) 𝐅.𝐅.

9.rész

Mindenki csendben ült a mentesen, mikor Draken megszólalt. Köszönetet mondott Takemitchynek. Nem sokra rá pedig leállt a szíve. CPR próbálták újra indítani a fiú szívét. Lily ezüst íriszei könnybe lábadtak, majd megfogta a mellette lévő Miyako kezét.

-Ne merj itt hagyni minket...-motyogott a vörös hajú lány.

Mikor végre a kórházból értek, Miyako sóhajtva ült le, ahogy Drakent bevitték a műtőbe. Egyrészt magát is hibáztatta, hisz mellette volt. Mégsem vette észre, hogy elkerítették és megszúrták a fiút.

Lily sóhajtva törölte le könnyeit, abba akarta hagyni a sírást. Amilyen ritkán engedett utat könnyeinek nyilvánosan, olyan nehezen állította meg őket. Csendben leült Miyako mellé a kék ülőalkalmatosságra.

Egy kis idő múlva Mikey lépdelt be és nézett fel a pirosan izzó lámpára amire ki volt írva a "Műtét folyamatban" szavacskák.

-Ken-chin... mindig is szavatartó ember volt. Nem fogja itt bevégezni. Nem fogja itt meghazuttolni magát. Mivel megígérte nekem..., hogy együtt fogjuk uralni az egész országot.-fordult a többiek felé Mikey egy vigyorral.-Szóval Emma.. Mitsuya, Peh-Yan.. Takemicchi.. Li. Higyjetek Ken-chinben.-ült le ezúttal Mikey is.-Minden rendben lesz.

A vörös hajú szónélkül Mikey ölelésébe bújt. Tudta, hogy igaza van a Sano fiúnak, mégis aggódott és nem tudta csillapítani aggodalmát. Manjiro óvatosan magához ölelte a lányt, aki nyakába fúrta a fejét. Senki nem szólt semmit. Mégis értették egymást.

A percek óráknak tűntek. A kint lévő síri csendet az ajtó nyílása zavarta meg. Majd a ki lépő fehér köpenyes orvos szólalt meg.

-Sikerült megmentenünk az életét. A műtét.. sikeres volt.

-EEZZ AAAAAAAZZZ!!!! Draken-kun megmenekült!

-Fogjátok már be srácok!-szólalt meg Mitsuya-Menjün ki, szólni a többieknek.

Miután mindenki kiment, a lány kissé motyogva törölte le vissza tartott könnyeit, elengedve Mikeyt, majd óvatosan felkelt.

-El megyek a mosdóba.....-szólalt meg gyenge hangon a lány, majd az említett helyiségbe ment.

Éjfél is elmúlt mikor mindenki kiment a kórházból. A lány körbe nézett, majd mivel nem látta Manjirot, így kissé aggódva kezdte keresni a fiút. Mikor megtalálta az egyik falnak volt dőlve. A lány csendben oda ment majd minden kérdés és faggatták nélkül megölelte Mikeyt, aki a falnak döltötte a fejét, óvatosan átölelve a lányt, majd lehúzva magával a földre, utat engedett könnyeinek.

-Hála az égnek.-szólalt meg Mikey.-Ken-chin...-a lány csendben kezdte el simogatni a fiú fejét, miközben tovább ölelte-Ne hozd rám ennyire a frászt.-fúrta fejét a lány nyakába, amit a vörös hajú szó nélkül hagyott.

Lily nem akarta magára hagyni a fiút, mikor neki van szüksége valakire, aki nem engedi el.

-Hé... Mikey.. mit szólnál ha nálunk aludnál? Holnap pedig mehetnénk együtt meglátogatni Kennyt...-ajánlotta fel a lány, mire csak egy apró bólintást érzett, aminek köszönhetően elmosolyodott.

-Rendben.

Még egy ideig ültek, egymást ölelve, majd felkeltek és a lány otthonához mentek. Lily előkészített egy szobát a fiúnak majd megvacsoráztak és egy tusolás után elmentek aludni. Hajnalban a vörös hajú egy álomból riadt fel és ült is volna fel. Ha tudott volna. Két kar szorosan ölelte, nem engedve el őt. Kómásan nézett a mellette fekvő Mikeyra, aki az éjszaka alatt valamikor vándorolhagott át mellé. Motyogva dőlt vissza majd bújt a fiúhoz, hamarosan pedig őt is elragadta ismételten az álmok világa.