Sophia Stark (akinek az apja szereti csak nem tud vele lenni) élete BEFEJEZETT

Kínos pillanatok

Koleszba költöztem, hogy ne ténylegesen egyedül legyek és legalább közel is laktam így a sulihoz. A szobatársam egy kedves, csendes, könyvmoly lány volt. Ahelyett, hogy buliztunk volna, mint a normális egyetemisták csak ültünk a szobánkba, beszélgettünk és mondjuk társasoztunk. Lily a legendákat, mondákat, varázslatokat kutatott. Én inkább a tudomány embere voltam amíg meg nem mutatta a kutatását az asgardi varázslattal és Dr. Strange varázslatával kapcsolatban. És még kutatott Wanda Maximoff varázslata után is. Azt mondta képesek lehetnek más világokba lépni, mondjuk egy olyan dimenzióba ahol a halottaink vannak és onnan figyelnek minket. Hívhatjátok menyországnak, de ebbe én sose hittem. 

Miután elmagyarázta Lily az egészet a tavaszi szünetben visszamentem Amerikába. Kutattam hol van Wanda, csak neki van annyi ereje, hogy működjön is. Ráakadtam Dallas-ban. Egy kis lakáshoz vezetett a cím amit adtam. Bekopogtam a kopott kis ajtón és egy öregebb hölgy nyitotta ki.

-Elnézést azt hiszem rossz címet kaptam.-fordultam vissza.

-Kit keres Drágám?

-Wanda Maximoff-ot.

-Akkor jöjjön be, de legyen csendben.-beengedett az ajtón és egy kis szobába vezetett. Wanda egy hintaszékben ült két kisgyerekkel a karjaiban. Énekelt nekik majd elrakta őket az ágyukba. Rámnézett, bólintott egyet majd áttereltek az étkezőbe.

-Örülök, hogy itt vagy Sophie, de mit keresel itt?-ültünk le.

-Hogy hívják őket?-néztem vissza a kis szobára.

-Rebecca és Virginia. Hamarosan 4 évesek. 

-És kitől...?

-Víziótól. Ne kérdezd hogyan. Én sem tudom hogyan. De Sophie, tényleg, miért vagy itt?

-Londonban az egyetemi szobatársam a varázserőket kutatja. Többek között a tiédet is. Arra jutott, hogy neked van annyi erőd, hogy rést szakíts eközött a dimenzió és egy olyan dimenzió között ahol a halottak vannak. 

-Úgy érted a menyország?

-Nem. Ez nem a hitt kérdése, ez varázslat, mágia, boszorkányság.

-Nem gondoltál volna arra, hogy ha képes lennék erre akkor már megtettem volna? Rengeteg embert veszítettem el, beszélnék velük szivesen. 

-Azért nem tetted meg eddig, mert tudtad, hogy képes vagy rá. Elolvastam a szobatársam összes kutatását. Lényegébe ha belevágnánk, akkor eljutnánk hosszájuk és vissza is tudnánk őket hozni. És...

-Azt mondod visszahozhatjuk a testvéremet és Víziót? Ugyanolyanok lennének, mint amilyeneket voltak?

-Azt nem tudom megígérni. De amióta elvesztettem az apám összeomlott a világom. Próbáltam továbblépni, de nem csak rám volt hatása.

-De ha őket visszahozzuk mindenkit vissza kéne hozni. Nem lehetünk önzők. 

-Wanda, neked eddig az egész életed a bosszúról szólt. Nekem meg arról, hogy elvesztettem a családom először, visszakaptam őket, majd lecseréltek, megint elvesztettem őket majd a barátomat is.

-Mi történt Peter-rel? 

-Erőszakos lett, beleőrült abba, hogy mindenkit elvesztett. Aztán én is otthagytam. Ha megint találkozhatna a családjával visszatérne a kedves és empatikus éne.

-Miért gondolod, hogy képes lennék mind erre?

-Tudok arról mit csináltál Westview-ban. Visszahoztad a szerelmed és megváltoztattál egy egész várost.