Game Over...!

Ki vagyok én?

"Annak az embernek a leszármazottja, akit visszautasított századokkal ezelőtt a Quink-ek."

"De az az ember nem is erre a galaxisba lett visszaküldve! Akkor mégis miért vagyok én itt?

"Quemi volt az, aki ide hozatott téged."

"De én már itt jöttem világra nem? Azt mered mondani, hogy a szüleim hazudtak nekem?"

" Te egyik bolygón se születtél. Quara és Quoku teremtett meg téged, majd küldött ide."

" Hazudsz!"

" Miért tenném, hiszen azért vagyok most itt, hogy minden kérdésedre őszintén válaszoljak."

" De ha így van, ahogy mondtad, miért küldtek el engem? És hogy lehetnék már annak az embernek a leszármazottja, ha Quara és Quoku hoztak létre?"

" Azért, hogy tapasztalatot szerezz, és olyan dolgokat tudj meg, amik még hasznosak lehetnek a játék alatt. A második kérdésre a válaszom csak annyi lenne, hogy DNS."

"Miért várták meg, míg 19. életévemet betöltöm?"

"Mert meg akarták várni,hogy felnőj."

Nem bírtam többet kérdezni. Ez már túl sok volt nekem egy éjszakára... Kell egy kis idő, míg ezeket megtudom emészteni. Eldugtam a könyvet a fiókomba és elmentem aludni.

- MANNA! Elfogsz késni, ha nem sietsz! - keltem fel kora reggel anyám üvöltésére.

- Már fent vagyok - fel vettem az egyenruhámat és lementem reggelizni. A fejemben a tegnapi éjszaka történt események váltották egymást. Hihetetlennek tűnt ez az egész. Hihetetlen...

- Sajnálom, de inkább ma szeretnék az iskolában reggelizni. Eltudnád nekem csomagolni?

"Ha nem tévedek, tegnap este a fiókomba dugtam azt a könyvet. De ha nincs igazam, akkor a tegnapi napot csak álmodtam... Add, hogy csak álmodtam!" - imádkoztam miközben óvatosan kihúztam a fiókot. Lassan oda fordultam, hogy meglessem tartalmát. De nem láttam ott semmit. "Lehet, hogy csak álmodtam az egészet... Annyira fáradt lehettem, hogy elkezdtem halucinálni." De mikor a tintás üvegért nyúltam, amit nem rég töltöttem meg, már félig kiürült.

- Apám, használtad tegnap a tintámat? - mentem le a lépcsőn.

- Már miért használtam volna? Hiszen jól tudod, nekem van sajátom.

- Akkor lehet, anyám volt? - gondolkodtam hangosan.

- Te is jól tudod, hogy édesanyád nem tud írni se olvasni - állt fel kényelmes hintaszékéből. - Itt a kosarad. Aztán el ne késs nekem az iskolából! - Nyomott egy csókot apám homlokomra, és már otthon se voltam.

***

- Szép reggelt Miss Manna. Milyen 19-nek lenni?

- Wreimick! Mit ne mondjak, úgy érzem mindjárt, itt az ideje, hogy innen is elballagjunk...

- Jaj kérlek, ne légy már ennyire negatív! Inkább mesélj. Milyen volt tegnap a hercegnél?

- Igazából semmi sem történt igazán. Csak a szokásos.

- Akkor nem kerültetek közelebb egymáshoz? - csalódott Wreimick.

- Nem hinném. Viszont nem fogod elhinni, tegnap ugye kaptam egy csomagot, amit nálatok vettem át. Kiderült, hogy egy könyv van benne!

- Adtam neked tegnap csomagot? Hiszen csak egy levelet nyújtottam át tegnap, amit a bácsikád küldött.

- Ahaahaha... Lehet, csak álmodtam.