Game Over...!

Csak egy ártalmatlan játék

- Korábban jöttél, mint gondoltam kedvesem. - Ismertem ezt a stílust. Vele beszéltem a legutóbb.

- Quemi vagy igaz? - mutattam jobbról a második alakra.

- Juhúúú, az első, akinek tudja a nevét. Na, mit szóltok ehhez? - örvendezett Quemi.

- Jól van, hallottuk. Csak halkabban, nem rég kezdtünk el egy játékot, egy kis nyugalmat szeretnék addig - maszírozta halántékát az egyik férfi tag. - Mellesleg Quudo vagyok. Remélem nem okozol nekünk csalódást.

- Én is reménykedek abban. Elnézést, de megtudhatnám a nevüket?

- Nyugodtan tegezhetsz minket, nem szeretjük a hivatalos dolgokat. Mellesleg én lennék Quara - tett egy lépést felém.

- Minket már ismersz, Quemi és ...- hagyta félbe mondatát Quudo.

- ...Ő pedig Quudo. - Mint azokon az előadásokon a színházban. Egymást mutatják be az emberek.

- Örvendek a találkozásnak Quoku vagyok.

- És nem utolsó sorban Quino, szolgálatodra - mosolygott rám.

- Milyenek a társaid? - vizsgált meg jó alaposan Quudo.

- Nagyon jó velük lenni. Megnyugtató érzés. De ki gondolta volna, hogy a könyvnek igazából emeber alakja van? - néztem meg alaposabban... - Bocsi, mit is mondtál mi a neved?

- Darewo. A nyuszi pedig Felif - mutatkozott be ismét.

- Manna, nem szeretnélek megzavarni, de szeretnénk neked mutatni valamit - tette vállamra a kezét Quino. - Annak ellenére, hogy halandóként éltél, attól még neked is vannak képességeid a halhatatlanágon kívül. Például, az állatokkal nagyon jó viszonyod van, vagy sokszor álmodsz olyanokat, amik megtörténnek. Viszont ebben a világban csak a másodiknak veheted hasznát, semelyik másiknak. Ráadásul azt is csak akkor tudod használni ha alszol. Ezért adunk neked egy karkötőt. Ennek a segítségével fogsz tudni egy másik helyre kerülni, ami kapcsolatban áll ezzel a helyjel. Ez azért kell, mert attól még neked is kell néha napján aludnod. Akármikor úgy tartja kedved elmehetsz oda, ha erősen megnyomod a kék követ a közepén. Nyugodtan pihenj le, addig mi gyorsan befejezzük ezt a menetet. Majd Darewo gondoskodik rólad addig. Találkozunk legközelebb kedveském - mosollyal az arcán el is tűnt.

- Hát akkor szerintem, mi is magadra hagyunk. Rád fér egy kis pihenés. És ne siess el semmit. Tengernyi időnk van - nevetett Quara. A többiek csak egy vigyorral és egy vál biccentéssel el is tűntek a színhelyről.

Egyedül maradtam. Vagyis csak majdnem egyedül. Úgy éreztem magam, mint azok a romantikus regények főszereplői. Olyan elveszettnek... De mégsem teljesen. Mert velem voltak a társaim. Igaz, hogy az egyik egy állat, de jobb, mint ha egy kavics lenne.

- Manna, kérlek légy elő vigyázatos - hajolt közelebb hozzám Darewo.

- Ezt hogy értred? - ráncoltam össze a homlokom.

- Ne nagyon pánikolj, vagy érezz félelmet, mert Felifnek ez nem tesz jót - vette el tőlem szörpamacsot.

- Könnyű azt mondani, de nem te vagy egy olyan helyen, ahol még soha életedben nem voltál.

- Hogy őszinte legyek, nekem is ez az első alkalmam - nézett körbe és eltakarta a szemem. Csak egy csettintést hallottam. - Jobb, ha nem látod ezt.

- Mit csináltál? Mit ne lássak? Hiszen vak sötét van, ráadásul eltakarod a szemeimet - eltoltam a Könyv kezét(nehéz a neve, és folyton elfelejtem), de azonnal nyúltam is vissza érte. A látvány megsíratott. Mindenhol csontváz és halott testek. Felakasztott emberek, vértócsa alattuk. Feldarabolt testrészek és belső szervek. Csak annyit éreztem, hogy Darwin(azt hiszem ez a neve) közelebb lép hozzám, átkarol, majd egy hatalmasat üt a halántékomra?!