Game Over...!

Kölcsön kérnélek

Még is mire gondolnak ezek? Két ártatlan fiatalt bevonni ebbe az életveszélyes játékba... Én biztos, hogy nem engedem meg nekik ezt! Eszem megáll ezektől!

- Mire használnánk fel őket? Nem tudunk semmit se kezdeni emberi testtel... - mutattam a tényre, de elbizonytalanodtam, mikor Koruékra néztem.

- Muszáj megtudnunk, hogy mi folyik ebben a városban, és milyen betegségek léteznek! Abból megtudjuk állapítani, hogy melyik korban vagyunk. Plusz tudunk nekik segíteni, és a békét meg a rendet is vissza tudjuk állítani - érvelt Darewo.

- De ide figyelj! Ezek még mindig gyerekek! Az én köröm pedig mindjárt itt lesz! Találnunk kell valamit, ami előre visz minket ebben az átkozott játékban! - akadtam ki.

- Elmondanátok végre mit tegyek? - nézett ránk csillogó szemekkel a fiú.

- Rymdon, maradj ki ebből! Majd én megcsinálom! Te még túl pici vagy ehhez, ha történne veled valami, a szüleink nem örülnének neki - fordította maga felé öccsét Jhadbon.

- Jahdbon, nézz mélyen a szemembe - került közéjük Felif.

- Mit aka... - a lány összeesett mielőtt be tudta volna fejezni a mondatát.

- Hova tűnt Felif? - döbbentem le.

- Nővérkém ébredj! - térdelt le nővére mellé Rymdon.

- Ne aggódj, semmi baja a nővérednek, csak egy ideig testet cseréltünk - nyitotta ki a szemeit Jhadbon? - Mielőtt megkérdeznéd én a pici lány vagyok. Az én nevem Felif.

- De hol a nővérem? - nézett ránk Rymdon.

- Még mindig itt van, csak alszik a lelke - mutatott a fejére Felif. - Szóval, ha elfogy az energiám, akkor újra a nővéred lesz.

- Miért csináltad ezt? - kérdeztem Felifet.

- Shh... maradj csöndben! Hallottam valamilyen hangot közeledni! - lopakodott az ajtóhoz Darewo. - Felif, jön valaki! Vidd őket a kialakított bázisra! - nézett Korura.

- Kapaszkodj belém erősen, értetted! - vette hátára Rymdont Felif. - Próbálj meg nem sikítani, se ordítani, mert a füleim nagyon érzékenyek a hangokra.

- Értettem - szorította meg 'nővére' vállát a megszeppent fiú.

- Akkor induljunk! - nézett Korura.

- Csak le ne maradjatok - grimaszolt Koru és odaosont a hátsó kijárathoz és felkapott a vállára.

Koru kinézett hátha van valaki, majd intett nekünk, hogy mehetünk. Mindannyian kirohantunk be az erdőbe. Darewo viszont hátra maradt figyelem elterelésképpen. Remélem azért nem lesz semmi baja. De igazándiból, most nem is mások miatt kellene aggódnom. Mindjárt az én köröm lesz és azt se tudom, hogy kell ezt a játékot játszani. Nincs valami használati utasítás véletlenül? Most nagyon jól jönne egy. A kezdeti határozottságom, már ha lehet azt ennek hívni, tova szállt. Elbizonytalanodtam és elvesztem. Annak ellenére, hogy a többiek segítenek nekem, hogy ne irtsam ki az emberiséget egyszerűen nem tudok rájönni a játék menetére. Ráadásul ha az én köröm lesz nemsokára ez azt jelenti, hogy már lehet rájöttek ki a tettes.... Vagy csak szimplán szeretnének tovább gondolkodni egy picit.... Kezdem feladni ezt az egészet. Közben hátra felé pillantottam, hogy megnézzem a Könyv követ e minket, de nem láttam sehol.

- Ne aggódj, annak az eszeveszett embernek soha nem lesz baja - nyugtatott meg Koru.

- Nem amiatt aggódok, csak a játék színterét nézem - hazudtam.

- Tényleg, színtér! Ebből letudjuk szűkíteni a történelmet! - eszmélt fel Felif. - Rymdon! Melyik városban vagyunk mi?

- Város? Ha jól tudom, akkor mi éppen Nymrib városában vagyunk, de a szüleimet egy ismeretlen szigetre vitték még ezelőtt nem tudom hány évvel. Vagyis a nővérem ezt mondta. - Látszott Rymdon-on, hogy hiányzik neki a szülei. El is hiszem nekik, hiszen nekem is hiányoznak a "szüleim".