Game Over...!

Az én köröm

Ott álltunk a semmi közepén. Éreztük, ha itt most átmegyünk, akkor nekünk annyi. Darewo meg szinte sehol. Pedig már vagy fél órája utol kellett volna minket érnie. Annak ellenére, hogy egy másik utat kezdtünk el keresni, nem találtunk. Mintha egy csapdába estünk volna. Olyanok voltunk, mint azok a vad állatok, akiket az erdőben fognak. Érzik, hogy nem szabadna átmenniük, de azt is, hogy a jelenlegi helyén nem maradhatnak tovább. Menedéket kell keresnünk de azonnal. Majd eszembe jutott a szabály, amit a játék elején hoztunk. Odafordultam Koru-hoz, de sehol nem találtam, ahogy Rymdon is eltűnt.

- Koru! Rymdon! Felif! - ordítottam. - Hol vagytok? Valaki? Darewo? - kétségbeesetten elkezdtem futni előre ahol eddig mező volt, de most csak egy nagy fekete folt.
- Manna - hallottam meg egy ismeretlen hangot. - A te köröd jön, dobj a kockával.
- Játékmester? Tudom, hogy itt vagy. Hol vannak a többiek? - értetlenkedtem. - Nem úgy volt hogy bárki velem jöhet a játék során?
- Úgy lett volna eredetileg, de megváltozott a játék, hogy senkinek se legyen előnye veled szemben, aki nem ismeri a játékot - válaszolt nekem a feketeségből a játékmester. - Először dobnod kell a kockával, feltenni annyi kérdést, amennyit dobtál és utána lépni. A mezők vagy jó vagy rosszak, ha jóra lépsz akkor közelebb visz majd a megoldáshoz. Viszont ha rosszra akkor teljesen más végkimenetelt kapsz.
- Honnan tudom, hogy melyikre léptem? - kezdtem aggódni, hogy nem fogok tudni nyerni.
- Azt idővel megtudod, ezért vannak ott a segítőid. Használd őket okosan. Most dobj - parancsolt rám.
- Mennyi időt kapok a körömre?
- 60 évet. Mindenki ennyit kapott.
- Mi történt a többiekkel? - néztem körbe. - Ők jól vannak? Valaki meg akart ölni minket a réten és ez szabály ellenes.
- Szemfüles. Viszont aki meg akart titeket ölni az nem az 5 Quink volt, hanem valaki más ezért ez nem ütközik a szabályok ellen - nevetett a játékmester.
- Ezzel azt akarod mondani, ha nem az 5 Quink akkor megölhetnek minket, ami nem szabály ellenes? Ezzel ti kaptok előnyt!
- Részben van igazad - hallatszott a hangján, hogy jól szórakozik rajtam. - Rá kell magadtól jönni mit is rejtenek a szabályok valójában. De most már dobj! Ne vesztegesd el azt a maradék 56 évet, ami maradt neked.

56 év... hogy lehetséges ez, hiszen csak nemrég lettem ideküldve. Ennyire gyorsan nem pereghet az idő... De ha belegondolok, akkor alapvetően azaz 1000 év amit álomban töltöttem se tűnt hossznak. Ez azt jelenti hogy az idő itt másképp megy. Az idő másképp megy... Felif! Tudtam, hogy valami itt nem stimmel. A szabályok, és hogy Felif szabálya pirosan jelent meg. Dobtam a kockával, hogy ne vesztegessek tovább értékes időt.

- 4 mi... Érdekes, hadd haljam a kérdéseidet - hallatszott a távolból.
- Hogy lehetséges az, hogy Jahdbon lát minket, míg Rymdon hall? Nem úgy volt, hogy csak az állatok meg a babák képesek érzékelni minket?
- Remek kérdés, vajon az a kettő tényleg abból a világból valóak? - kérdezett vissza rejtélyesen.

Mit érthet ezalatt... Nem ebből a világból valóak... az egyetlen válasz csak az lehet, hogy ha ők is természetfeletti lények, mint Koru vagy Felif. De az lehetetlen, mert akkor az 5 Quink egyike teremtette őket, ami segítség nekem. De miért akarnának nekem segíteni? Ez kezd egyre bonyolultabb lenni. Nem szeretem a bonyolult dolgokat. Nem voltam soha se jó a logikai fejtörőkben.

- Azért jelent meg Felif szabálya pirosan, mert azt jelenti, hogy hiába nem vonatkozik rá a 2.szabály attól még az idő másképpen pereg itt, ami 10 évszázad az itt nagyjából 600 év, nem igaz? - gyanakodok, hogy valami ilyesmi lehetséges itt.
- Pontosan, nagyon ügyes vagy. Ráéreztél hogy megy ez az egész játék?
- Amit láttunk csatát, a fekete és a szivárvány, azt újból megtörténik, vagy ez az eredeti, amit majd a mondákban emlegetnek?
- Gondoltál már arra, hogy egy teljesen új dimenzióban vagy, ahol minden úgy megy ahogy én jónak látom és azokat az eseményeket elevenítem meg, amik majd átírják a történelmet is?
- Már megint ez a sejtelmes visszakérdés...
- Mi hát az utolsó kérdésed? - türelmetlenkedve kérdezett már meg a játékmester.
- Azonkívül, hogy látom álmomban, ami meg fog történni, megeshet-e, hogy megtanulok mágiát használni?
-  Nem a játékkal kapcsolatos kérdés, mi? Miért is ne tudnád megtanulni, itt van az örökkévalóság. Mivel mi teremtettünk, neked is vannak elrejtve mágiához köthető erőd. De erre magadtól kell rájönnöd. Most, hogy minden kérdésedet felhasználtad, lépj hát előre 4-et. Hogy ne legyen csalás a 4 kérdéseddel, mostantól nem tudsz megszólalni, míg nem lépted le és kerülsz vissza a játékba.

Megjelent előttem a sakktábla. Hatalmasnak tűnt. És különböző bábuk voltak rajta. Nem értettem mik lehetnek ezek. De mivel nincs több kérdésem ezért muszáj ezt meghagynom következő körömig. De hova lépjek? Mit lépjek? Mi van ha rosszul lépek? Egyre csak jöttek a kérdések, amiket már képtelen voltam feltenni. Hírtelen mikor előre akartam lépni meginogtam, mintha valami visszarántott volna. Lenéztem a lábamra és észrevettem valamit. A sakktábla mezői körülöttem hírtelen elkezdtek izzani, habár voltak olyanok amik meg nem. Szóval ez is úgy működik, hogy melyik az amit kipróbáltak a többiek és nem vitt csapdába. Volt egy mező amelyik csak halványan de világított. Éreztem mintha engem hívna. Ráléptem, de nem történt semmi. Amik eddig világítottak hirtelen elsötétültek. A színek helyett minden csak fehér lett. Arra gyanakodtam, hogy erre még senki nem járt. Ráléptem az egyikre amelyik távolabb vitt a kiindulási pontomról. De megint nem történt semmi. Viszont a mező, amin eddig voltam nem halványult el. Körbe néztem, láttam, hogy egy bábu pont 2 kockányira van tőlem. De nem tudom mit jelenthetett ez, de jobb ha kihasználom ezt az alkalmat és kíváncsiságból utána megyek. Gyorsan lelépkedtem a mezőket és megérintettem a bábut. De mikor megérintettem hirtelen megnyílt alattam a tábla és elkezdtem zuhanni. Rosszmezőre léptem volna?

- Hé, jól vagy? - kérdezte tőlem valaki.
- Igen, bár hol vagyok? - amikor kinyitottam a szemem egy ismeretlen területen találtam magam.
- Nymrib-ben, talán utazó lennél, mint akik nemrég jöttek? - kérdezett kíváncsian a lány. - Elnézést udvariatlanságom miatt, Meliba vagyok, az uralkodónak a lánya - nyújtotta felém kezét hogy felsegítsen. Mikor felé nyújtottam a kezem éreztem, hogy valamit szorítok. Egy bábu volt a kezemben. Ugyan úgy nézett ki mint a lány, aki előttem áll.
- Megkérdezhetem, hogy kik jártak előttem erre? - bármi is történjen először a többieket kell megtalálnom. Egyedül amúgy se tudnék sok mindenre menni.
- Ha jól emlékszem 2 lány és 2 kisfiú. De utána találkoztak egy idősebb kinézetű férfival és elhagyták ezt a területet - emlékezett vissza Meliba.
- Ez mikor történt? És te látsz engem? - most jutott eszembe, hogy az nem lehetséges, hogy lát, kivéve ha olyan mint Jahdbon én Rymdon.
- Hogy ne látnálak. Hiszen te is ugyan úgy ember vagy, nem igaz? - mosolygott kedvesen. - Mondjuk tény és való, hogy a többi lakos furcsán nézett rám, mikor bemutattam a többi utazót. Mintha ők nem látták volna őket.
- Nem szeretnél velünk utazni? - muszáj rájönnöm, hogy ő is egy olyan személy-e, aki tud nekem segíteni ebben a játékban.
- Szeretnék, de apámmal kell előtte beszélnem, hogy elenged-e.

~~~~~~~~~

- Hol lehet Manna? - kérdezte Jahdbon.
- Nem érzem a jelenlétét ebben a világban - szagolt a levegőbe Felif. - Hát elkezdődött volna?
- Várj! Érzem, hogy itt van a közelben, de valahogy mégsem - tanakodott Koru.
- Itt vagyok, bocsánat, csak kicsit feltartottak út közben - jött meg Darewo. - Mi történt míg távol voltam? Hol van Manna?
- Éreztük, hogy valaki ránk akar rontani, de hírtelen minden elsötétült és csak azt vettük észre, hogy Manna már nem volt velünk. Ez pedig csak azt jelenti, hogy elkezdődött a köre - jegyezte meg Koru.
- Nélkülünk? - lepődött meg Felif. - Nem úgy volt, hogy mindig vele lehetünk?
- Hé, az nem az akit kerestek? - mutatott az egyik irányba Rymdon.
- Az ő! - futott Manna felé Felif, de mikor megakarta érinteni átnyúlt Mannán. - Mi történik? Miért nem tudom megérinteni?

~~~~~~~~

Éreztem, hogy valami átnyúlik rajtam és hív engem. De senkit és semmit nem láttam. Arra a babára néztem, ami a kezemben volt. Valami nem stimmelt vele. Hátborzongatóan hasonlított Meliba-ra. A kezemhez nyúltam, éreztem, hogy a karkötő kéken izzot és égette a bőrömet. Megnyomtam a kék követ és megint egy zuhanó érzést éreztem. De most nem volt olyan félelmetes mint előtte.

- Na végre, hogy megnyomtad te eszetlen - tapsolt gúnyosan Koru.
- Hova tűntetek? - néztem rá haragosan.
- Mi nem tűntünk sehova. Te vagy az, aki egy másik idősíkba kerültél. Minket meg csak úgy tudsz odavinni, ha itt találkozol velünk. Ebben a formában - Koru előhúzta a kabátjából a könyvet és az órát. - Ez a két bábu itt Jahdbon meg Rymdon. Nem tudom miért változtak át, de úgy tűnik ők is a játékhoz tartoztak.
- Ezek ugyan azok a bábuk, amiket láttam a sakktáblán! - ismertem fel őket. - Azt jelenti, hogy ez a bábu is  játék része! - néztem a kezemben lévő babára, ami eltűnt. Kezdtem összerakni a képeket a fejemben. - Van egy táskád amibe ezeket mind tehetem?
- Minden van itt - előhúzott a semmiből egy szép takaros oldaltáskát. Beletettem a dolgokat majd elindultam az ajtó felé.
- Koru változz vissza a nyaklánccá, visszamegyünk oda, ahol én vagyok. Kezdek rájönni dolgokra.
- Ahogy szeretnéd - Koru átváltozott nyaklánccá, ami hirtelen a nyakamon termett. Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.