Game Over...!

Semmi sem lehetetlen...?!

Éreztem, ahogy valami átjárja a testemet. Valami nem túl kellemes. Már vártam mikor esek össze a seb miatt. De nem következett be. Ahogy körbe néztem megrémültem. Körülbelül 5 centire lehetett a fejemtől a lövedék. De nem talált el, és nem is mozdul a helyéről. Előre néztem. Láttam, hogy a lány maga elé tartja a kezeit védekezésképpen. De ő se mozdult meg. Majd a tekintetemet arra a helyre fordítottam, ahol Darewo és Koru állt, de nem láttam őket. Értetlenkedtem egy darabig mikor is valaki megragadta a kezemet.

- Manna, most nincs itt az ideje annak, hogy elkalandozz! Azonnal el kell innen menekülnünk! - parancsolt rám Felif.

- Várj mi történt? Addig nem mozdulok meg, amíg el nem mondod mi folyik itt! Miért fagyott le mindenki? Már mint. Darewo és Koru hova tűntek? És amúgy is, meg kell mentenünk ezt a két gyereket! És nem érdekel mit mondasz, ha te nem segítesz rajtuk, akkor megoldom egyedül!

- Jó oké, megegyeztünk. Megállítottam az időt, de mivel még nincs elég energiám hozzá ezért csak egy nagyon rövidke ideig tudom ezt megoldani. Szóval, hogy akarsz rajtuk segíteni? Mert már csak 10 percig tudom megállítva tartani az időt - magyarázta el a helyzetet többé kevésbé Felif.

- Kezdjük azzal, hogy ezt a lányt elvisszük a testvéréhez, szóval addig biztonságban lesz - fogtam meg a lányt a karjánál fogva. - Felif gyere segíts, addig elmondhatod hova ment az a két jó madár.

- Feltérképezik a területet, hogy mennyi ránk nézve veszélyes ember, van még az erdőben.

- Azta, valami hasznosat is végeznek ebben az évben? - közben letettük a lányt a testvére mellé, aki befogott fülekkel ült a sarokban. - A következő feladat. Ha elindítod az időt megint, akkor ugye a tárgyak haladnak arra felé, ahova irányítom őket.

- Na várj csak... ezt a mondatodat elég cifrán raktad össze. Szóval a kérdésed ebben az esetben az lenne, ha a golyónak az irányát megváltoztatnád, akkor abba az irányba haladna-e tovább ugyan azzal a sebességgel, amelyikkel elindították? Ha igen, akkor a válaszom még szép. Gondolom meg akarod fordítani a golyót igaz?

- Honnan tudtad? - képedtem el.

- Számomra olyan vagy, mint egy nyitott könyv. Szóval, ez is az arcodra volt írva - nézett mélyen a szemembe Felif. Egy pillanatra meg is ijedtem. - De ezt most mondom neked. Azokhoz a fegyverekhez illetve a hozzájuk tartozó kiegészítőkhöz nem érhetsz hozzá. Értetted? Tudod milyen következményei lehetnek, ha felelőtlenül egy megállított univerzumban egy magadfajta alakítja a dolgokat?

- Nem, de elég súlyosnak hangzik. Akkor ezt rád bíznám, ha lehet - adtam át a helyemet.

- Lépj egy picivel hátrébb - közre fogta a lövedéket majd elkezdett valamit mormolni magában. A következő pillanatban, egy zöld buborék vette körül. Egy pár pillanat után pedig megfordult és egyenesen az elkövető fejére célzott.

- Felif már csak fél perc maradt hátra. Meg tudod csinálni? - aggódtam.

- Ha nem helyeznél rám nyomást igen! - azzal közelebb lépett a banditához, és egyenesen a halántékára irányította a golyót. Szépen lassan a zöld buborék eltűnt a golyó körül. - Manna! Húzódj le! - csapta össze a két kezét, majd az idő kereke megint mozgásba lendült. Megint hallottam a madarak énekét, és a közelben lévő pataknak a folyását is. Ám mindezt egy ijesztő hang zavarta meg. Ebből tudtam, hogy végül a golyó célba ért. Mikor kikukucskáltam az ajtó mögül, láttam, hogy a földön fekve, a feje vértócsában nyugodva terült el a földön az ijesztő emberünk. Ez volt az első alkalom, mikor ilyen közel láttam egy halott testet. Rémisztő volt. Nagyon megijedtem.