Rossz emberbe szeretve /VKook\ 🐯🐰 (Befejezett)

23.Összetört.☹

Amint felértünk a szobába, felhevülve estünk egymásnak.

Ismételten egy csodálatos együttlét részése lehettem Jungkookkal. Fáradtan dőltünk le egymás mellé, végre senki sem zavart meg minket, de úgy megbaszott Jungkook. Biztos, hogy hallották. Jelen esetben viszont cseppett sem tud érdekelni.

A nap hátralévő részét az ágyban töltöttük, csak este mentünk le vacsorázni. Viszont mindenki úgy nézett minket, mint ha szellemet láttak volna. Jungkook büszke volt magára. Én meg eléggé kínosan éreztem magamat. Feszengtem is, nagyon reméltem hohy senki nem említí meg, persze Jessica persze szóba hozta.

-Jól éreztétek magatokat?

-Igen anya, végre nem zavartál és jót szexeltünk Taehyungal.

Anyja kishíjján megfulladt a kajától.

-Jungkook asztalnál vagy.-mondta dühösen anyja.

-Igen, tudom anya. Köszönöm, hogy tájékoztattál róla.-mosolygott Jungkook.

A többiek kussban ültek és hallgatták a hisztit.

-Elég legyen.-csaptam az asztalra.
-Folyton veszekedtek. Nem lehet egy normális estét sem eltölteni. Mindig piszkáljátok a másikat.-mondtam dühösen, felálltam és felmentem szobánkba.

-Tessék anya. Köszönöm szépen.-kiabált anyjával.
-Várj Taehyung.-kiabált utánam.

Mire felért, azzal szembesült, hogy pakolok.

-Mitcsinálsz?-kérdezte Kook.

-Pakolok. Mint látod.-néztem rá egy pillanatra.

-Fejezd be.-utasított, de figyelmen kívül hagytam.

Letérdelt elém és halkan beszélni kezdett.

-Kérlek szerelmem.-ölelte át lábamat.
-Csak egy estére maradjunk még. Nagyon késő van.

-Nem Jungkook. Nem nézem tovább ahogyan ölitek egymást anyáddal. Szörnyű ezt látni, és azt is hogy beszéltek egymással. Én ezt a hangnemet anyámmal egyszer nem mertem volna megengedni, de ő se velem.

-A mi kapcsolatunk más.

-Igen. Egyikőtök sem képes félre tenni a büszkeségét.-bólintottam.
-És most hagyj, össze kell pakolnom.

-Ne. Mit tegyek hogy maradj?

-Esetleg megbeszélhetnéd a dolgokat anyukáddal.

-Semmi értelme. Sokszor próbáltam már. Hajthatatlan.

-Jó, maradok, de csak mert nem akarok pofátlan lenni, hogy az este közepén elmegyek, holnap viszont, vagy veled, vagy nélküled de megyek.

-Köszönöm.-állt fel és megölelt.

Az estét átbeszéltük és ismét szexbe torkollot az éjszakánk fele.

-Ébresztő.-keltett minket hangosan Woojin.

-Takarodj már ki te paraszt.-szólt neki flegmán Jungkook.

Volt benne igazság, mindketten meztelenek voltunk, és takaró is alig volt rajtunk.

-Anyánk beszélni akar veled te faszfej.-ment ki szobánkból.

-Édes istenem.-sóhajtott Jungkook.

Felöltöztünk és Jungkook lement. Én itt fennt vártam, addig is eltelefonozgattam. Kiabálásokat és csattanásokat hallottam lentről, de nem akartam beleszólni. Jungkook idegesen tért vissza, pólója véres volt.

-Jungkook te mit csináltál megint?-kérdeztem felháborodva.

-Haza megyünk. Most.-kiabált velem.

-Most velem miért ordibálsz?-kiabáltam neki vissza én is.

-Pakolj.-vett vissza hangneméből, de ugyan olyan parancsoló volt.

Elé sétáltam és kezeim közé vettem arcát.

-Mi a baj?-néztem mélyen szemébe.

-Csak pakolj össze és menjünk haza.-vette le kezeimet arcáról.

Szó nélkül össze pakoltam és már mentünk is, viszont ahogy a nappalin haladtunk át, Rosie és Woojin rémülten nézett Jungkookra. Mint ha megijedtek volna tőle. Én mögötte siettem utána, így intettem nekik. Ők nem integettek. Nemtudom mitörténhetett, de a nappali romokba állt.

Beszálltunk és elhajtottunk, Jungkook nagyon gyorsan ment, megijesztett. Ahogy ránéztem, láttam könnyek fojnak arcáról. Amint haza értünk felsietett szobánkba és magára húzta a takarót, magzatpózban feküdt. Mint egy kisfiú. Befeküdtem mellé, és lehúztam fejéről a takarót. Arcára simítottam. Sír, halkan, szeme mégis minden fájdalmat megmutat. Arcára simítottam és közelebb mentem hozzá.

-Mitört?-simogattam tovább arcát.

-Nem akarok róla beszélni. Csak maradj itt velem.-fogott csípőmre és magához húzott. Fejét mellkasomra hajtotta és úgy itatta tovább az egereket. Hajába túrtam és elkezdtem lágyan simogatni. Egy idő után megszólalt.

-Apám sokat jelentett nekem. Anyának párja van, van. Már rég óta. Mielött apa mwghalt már azelött is viszonya volt ezzel az emberrel. Apám tudta. Ezért romlott meg a házasságuk, nekem viszont nem szólt, tudta, hohy gyűlölném ezért anyámat, és ebben az a legrosszabb, hogy Rosie és Woojin tudtak róla már pár éve, nekem pedog nem szóltak. Anya bemutatta nekem azt a férget.

-És te mit tettél ez után?-szét vertem, aztán a nappalit is.

-Úristen Jungkook. Ilyet nem csinálhatsz. Anyukáddal mi van most?

-Elment a kórházba ahhoz a csótányhoz.-fújta ki idegesen a levegőt.

-Nem szép dolog, hogy megcsalta apukádat, és nem volt gerince bevallani. Viszont ezért nem hibáztathatod, hogy a szíve mást szeret.-mondtam neki szomorúan.

-Igazad van, mind kettőt kórházba kellett volna küldenem. Apa jobbat érdemelt volna-helyeselt.

-Dehogy is. Tudom, nehéz elfogadni, de ezért nem hibáztathatod.

-Mit szólnál, ha össze dobnék valami kaját és filmet néznénk?

-Ne csak maradjunk így még egy kicsit.-szorított rá derekamra.

-Jó rendben.-mosolyodtam el.

Jungkook nagyon hamar elaludt a mellaksomon. Jó volt látni a gyerek énjét is. Nem jó szoomorúan látni, de ez is hozzá tartozik. Új énjét ismertem meg.