Mióta az eszemet tudom, mindig kilógtam a sorból, én voltam a különc gyerek. Az iskolában sem találtam barátokat. Ez odáig fajult, hogy magán tanuló lettem. Az élet megkeserített. Az, hogy mindig bántottak testileg és lelkileg az iskolákban, hogy senki nem állt mellettem soha, hogy az apám elhagyott engem és anyukám, hogy látom anyán hogy meg van törtve ő is. Az élet rendesen kitolt velem. Az a kis reményem ami maradt, az, az egy éltet, semmi más, a vágyakozás egy szebb élet felé, hogy talán jön valaki aki szeretni fog engem. Ez a másik ok, amiért mindig is piszkáltak, hogy meleg vagyok. Soha nem mondtam semkinek, de valahogy mindig is tudták. Talán ennyire látszik. Nem tudom.
Napjainkban:
Éppen munka helyemre tarottam, de gondoltam beugrom kedvenc kávézómba és veszek egy kávét, hogy bírjam a napot. Miután kiértem a boltból, számhoz emeltem a forró italt, már éppen belekortyoltam mikor valaki nekem csapódott, én a földre estem, a kávém tartalma pedig fehér ingemre. Annyira hirtelen jött ez a támadás, hogy még levegőt is elfelejtettem venni.
-Ne haragudj jól vagy?-fogott vállamra az illető, érintésére kissé összerezzentem.
Hirtelen tértem észhez és rávezettem tekintetemet, az emberre aki értem aggódik.
-I-ihgen.-akadt el a lélegzetem.
Mogyoró barna szemivel engem vizslatot, fekete hajkoronája kissé szemébe lógott. Ez az ember iszonyat dögös volt.
Felpattantam a földről, ő is így tett, guggolásából szépen felegyenesedett. Amint felállt elém állt és ismét megérintette a vállamat. Felkellett, hogy nézzek rá.
-Biztos minden rendben van? Elég nagyot estél, sajnálom, hogy neked mentem, nem figyeltem eléggé.
-Biztos, köszönöm, hogy aggódsz értem.-néztem rá hálásan.
-Tiszta kávé lettél.-nyúlt mellkasomhoz. Tettére kissé elpirultam. Senki nem érintett már jó rég, undorodnak tőlem és ez a helyes idegen meg ilyen helyeken tapiz engem.
-Semmi baj.-mondtam neki lehajtott fejjel.
-Hova tartasz?
-A munkahelyemre.-néztem fel rá.
-Akkor hagy vigyelek el, de elöbb meghívlak egy kávéra, mert most miattam kárba ment a tiéd.
-Ohh, én nem szeretnék kellemetlenséget okozni. Nem történt semmi.
-Dehogy nem. Hisz tiszta kávé vagy és még oda is veszett, és én is szeretnék inni egy kávét, pont ide tartottam. Szóval, kérlek hagy kárpótoljalak.-villantotta ki nyuszi fogait.
Azt hiszem ezzel a mosolyával vett le a lábamról.
-Oké rendben.-mosolyogtam halványan.
Bementünk a kávézóba és kikértük kávéinkat. Ő fizetett aztán ismét az utcán voltunk.
-Itt az autóm, szálj be.-nyitotta ki nekem az ajtót.
Egy igazi úri ember. Ekkor még ezt hittem, de nem kellett volna.
Nem tudom miért adtam magamat ilyen könnyen, hogy miért nem tiltakoztam. Hogy egyáltalán miért nem féltem. Egyáltalán nem gondolkodtam, elvette az eszem, egy cseppnyi kedvessége is. Pedig én soha nem ülnék benidegen autójába, de teljesen megbabonázott. Beült ő is és felém fordult.
-Hova lesz az út?-nézett rám kedvesen. Elmondtam neki a munkahelyem címét és már indultunk is. Egyáltalan nem féltem. Pedig kellett volna. Amint elindultunk lezárta az ajtókat. Na itt lett rajtam urrá a félelem.
-Mit csinálasz?-kérdeztem kissé ijedten.
-Lezártam az ajtókat.
-De miért?-kezdett hangom aggodalmassá válni.
-Jaj bocsánat, nem akartalak megijeszteni, csak megszokás. Van egy húgom és sokszor kinyitotta régen az ajtót és bennem maradt a félelem, mert egyszer majdnem kiesett.-magyarázta.
Nem tudom miért, de nem igazán tudtam elhinni ezt. Kissé féltem, talán még sem volt annyira jó ötlet egy idegen férfi autójába beszállni.
Nemsokára oda értünk az úticélhoz. Ezek szerint nem akart elrabolni és nem hazudott. A szívem megnyugvásra lelt.
-Tessék itt a számom, ha kellene bármi nyugodtan hívj.-mosolygott bíztatóan. Majd átnyújtotta a cetlit.
-Köszönök mindent.-mosolyogtam rá kedvesen. Kikötöttem a biztonsági övemet, szálltam volna ki, de az ajtó nem nyílt.
-Öhhm kiengedsz?-nevettem kínosan.
-Persze.-mosolygott és már nyitotta is az ajtót.
-Szia.-köszöntem el tőle.
-Szia.-mosolygott ő is.
Remélem tetszett!💜
ESTÁS LEYENDO
Rossz emberbe szeretve /VKook\ 🐯🐰 (Befejezett)
FanficA megtört fiú találkozása egy kedves férfivel. -Ma úgy megduglak, hogy csillagokat fogsz látni szívem, olyan élményben részesítelek amiben még soha nem volt részed.-suttogta és beleharapott a nyakamba. Fájdalmasan felnyögtem, de őt ez egy cseppet se...
