A megtört fiú találkozása egy kedves férfivel.
-Ma úgy megduglak, hogy csillagokat fogsz látni szívem, olyan élményben részesítelek amiben még soha nem volt részed.-suttogta és beleharapott a nyakamba. Fájdalmasan felnyögtem, de őt ez egy cseppet se...
Ma a munkában egésznap csak ezen a férfin járt az agyam. Valami volt a tekintetében, ami nem hagyott nyugodni. Bármennyire volt kedves velem, valamiért kissé tartok tőle, bár lehet csak azért, mert nagyot estem, vagy mert értem még senki sem aggódott, soha.
Amint haza értem mentem volna be a kapun, de nem találtam a kulcsomat, égen földön kerestem, de sehol sem találtam és ma anya nem jön haza, mert éjszakai műszakja van. Ez is csak velem történhet. Az utcán hagyhattam el biztos. Vagy ott van az autójában, fel kell hívnom.
*hívás:
Szia.-szóltam bele halkan mikor felvette.
-Halo? Kibeszél?
-Öhhm Taehyung vagyok, ma a kávézónál nekem jöttél véletlen.
-Jahh, szia Taehyung. Mitörtént, van valami probléma?
-Nem találtál véletlenül az autódban egy kulcsot, mert elhagytam valószínűleg és azon gondolkodtam, talán a te autódban felejtettem. Mert most értem haza, de nem tudok bemenni.-nevettem kínosan.
-Nem találtam, de megnézhetem. Akkor mindjárt vissza hívlak.-bontotta a vonalat.
*hívás vége
Vártam öt percet kb, és már csörgött is a telefonom.
*hívás:
-Szia. Nem találtam, de ha gondolod érted mehetek és aludhatsz nálam.-ajánlotta fel.
-Nem szeretnék problémát okozni.
-Nem fogsz ne aggódj, vagy ha nem bízol bennem nem muszály, én csak segíteni szerettem volna. Persze érthető, ha nem bízol bennem, hisz egy napja sem ismerjük egymást.
-Nem erről van szó, csak tényleg nem szeretnék problémát okozni.-pedig pontosan erről volt szó, egy vad idegen házába aludni, oké helyes és kedves volt velem, de nem kéne ott aludnom nála, bármi történhet.
-Jaj nem fogsz, szívesen segítek, nem tesz semmit.
-Háát..
-Mondom ha nem bízol bennem, nem muszály, én csak nem akartam, hogy az utcán töltsd az éjszakádat, mert bármi történhet az utcán veled.-realizáltam, hogy azért még is lehet csak elkéne fogadni, max egy psychopata házában fogok aludni és talán megkésel este.
-Megbízom benned, mondom a címemet.-lediktáltam neki és már le is tette a telefont, semmi köszönés nélkül.
*hívás vége
Tíz perc múlva megérkezett a házamhoz. A jellegzetes fekete bmw-vel. Szívem ezerrel kezdett dobogni, az idegességtől egyben, és az örömtől, hogy nem kell az éjszakát az utcán töltenem. Kiszállt az autóból és csábosan indult meg felém. Erős férfias parfümfe megcsapta orromat, ha lehetséges akkor ennél is jobban össze ugrott a gyomrom.
-Szia.-köszönt nekem kedvesen.
-Szia, köszöntem rá én is, kissé elpirulva, remélem nem veszi észre és csak betudja az esti hideg levegőnek.
-Indulhatunk?-kérdezte kedvesen.
Egy pillanatra elbambultam, elvesztem gyönyörű íriszeiben. Megbabonáz ahogyan engem figyel.
-Persze.-hadartam le, vissza térve az álmodozásból.
Nemsokára megérkeztünk házába, gyönyörű ház. Még így este is lehet látni mennyire gyönyörű.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Miután beparkoltunk a garázsba dgyből faggatni kezdtem.
-Csak te élsz itt egyedül?
-Igen.
-És mióta élsz itt?-csodálkoztam.
-Egy éve lassan. De gyere, megmutatom a szobád.-invitált beljebb.
Megmutatta az egész házat. Egyszerűen gyönyörű, nem tudtam hova nézzek. Aztán elérkeztünk az én szobámhoz. Nagy francia ágy, gyönyörű berendezés. Gyönyörködésemből ő zökkentett ki.
-Gondolom szeretnél fürdeni, adok ruhát. Törölközőt a szekrényben találsz.
Adott ruhát én meg elmentem fürdeni. Engedtem magamnak egy jó forró fürdőt.
Talán félre ismertem ezt a férfit. Beengedett a házába, még ruhákat is adott. Félre ismertem. Nagyon kedves és rendes velem. Nem hittem volna, hogy az éjszakámat fedél alatt fogom tölteni. Ezen gondolkodtam aztán lemerültem a víz alá, majd elkezdtem megmosakodni. Felnyitottam tush fúrdőjét és megcsapott a férfia illata, ami körbe lengi őt. Kirázott a hideg a felismeréstől. Megmosakodtam és felöltöztem, majd bementem "szobámba".
A férfi amint beértem beharapott ajkakkal mért végig. A póló amit adott a combom aljáig ért. Ezen kívül csak egy boxer volt rajtam. Elpirultam tekintetére így inkább elkezdtem figyleni a padlót, mint ha valami érdekes lenne ott.
-Látom nagy a póló, sajnálom, nem volt kisebb.-éreztem, hogy még mindig emgem figyel. Nem mertem ránézni. Fejem egy paradicsommal volt egyenlő.
-Semmi baj, jó ez, köszönöm.-mondtam még mindig a padlót fixírozva.
-Ja és anyukád hívott. Remélem nem baj, hogy felvettem. Aggódott érted, de mondtam, hogy nálam alszol és hogy nem kell aggódnia, mert vigyázok rád, meg elmeséltem neki, hogy elhagytad a kulcsod, ezért alszol ma nálam. Azt mondta, örűl, hogy találtál magadnak egy barátot.-hallottam hamgján, hogy moslyog.
-Semmi baj, örülök, hogy beszéltél vele, ő nagyon aggódó típus.
Még mindig nem néztem rá. Hallottam, hogy felállt az ágyról és megindul felém.
-Van valami baj?-emelte meg államat, hogy szemébe nézzek.
-Nincs semmi, köszönök mindent.-mosolyogtam rá.
Magához vonnt és átölelt. Egy darabig így voltunk aztán. Fejét nyakhajlatomba fúrta és mélyen beleszagolt nyakamba. Halkan felnyögtem a hirtelen érzéstől és testemet kirázta a hideg.
-Mith csinálsz?-kérdeztem tőlem szaggatott levegő vétellel.
-Finom illatod van.-suttogta, majd hirtelen elvállt tőlem és ott hagyott a szobában. Ott álltam dermedten. Ez mégis mi volt?! Pár pillanatig még sokkos állapotban voltam, aztán elindultam ágyamhoz. Befeküdtem és hamar el is nyomott az álom.
