f r é d a //(18+) lgbtq

Fréda és a drága ár

Mimóza a zsebében összegyűrt papírral állt az ajtóm előtt, amiről természetesen senkinek sem szóltam. Az izgatottság teljes lebénított.
- Gyere be. - biccentettem hátrafelé, és Ő pedig belépett felém. Háta mögött kulcsra zártam az ajtót, majd gyakorlatiasan bekapcsoltam a lejátszót, és beletettem a kazettát.
- Van főmenü, ahol ki lehet választani hogy...
- Neked van kedvenced?
- Nem is tudom. Talán Sex Education.
Mimóza lefagyott, kereste a szavakat, aztán pedig diplomatikusan válaszolt vissza.
- Még nem hallottam róla, talán nem is fogok. De én csak a Stranger thingset láttam.

- Itt a lehetőség - jelent meg a tv képernyőjén a választó sáv, hogy éppen mihez lenne kedvünk.
Mimóza bekapcsolta a harmadik évadot. Eluralkodott rajtam a karácsonyi hangulat, mikor leültem mellé és próbáltam a szemem a tévén tartani. Elkalandoztam, próbáltam a kezét nézni, ami olyan puhának és kicsinek tűnt, hogy esküszöm meg tudnám enni. Egyetlen egy centivel kellene közelebb kerülnöm, hogy végre érezhessem a bőrét.
- Szerinted Eleven és Mike együtt maradnak?
- Aha, jól néznek ki együtt.
- Néha kicsit olyan, mintha egy fiúval járna.
Elmosolyodtam.
- Az is teljesen oké lenne.
- Aha - mondta, de teljesen benne volt a filmben. - de nekem jobb tetszik így.
Mivel ő Mikre összpontosított, én meg csak rá, így kerültünk a témákat egymás közt. Bárcsak kikapcsolhatnám az örökös kanos lényem, hogy egyszer udvarias, és elegáns illő módon udvaroljak. Feltehetően ősheteró társamnak. Mégis odaaraszoltam hozzá, hogy érezzem az illatát. Ő felnézett rám, mikor lassan elfordítottam a fejem, kérdő szemeit néztem. Megmozdultam, egészen biztosan, nem gondolkodtam.
Talán most? Valamiért mindent ki tudnék olvasni ebből, de most nem megy. Tekintetem lassan az ajkára vándorolt. Csak egy kicsi mozdulat és...

Kopogtak az ajtón.
A kilincs lenyílt, kopogtak. Szétugrottunk, én sietősen a tévé felé iparkodtam. Kopogás. Folyamatosan.
- Helló???
Sietve kapcsoltam ki a tévét, és a kazettát kiszedtem, majd bedobtam az ágyneműtartómba. Nehéz levegőt fújtam ki a számon.
- Rácz Fréda! Nyisd ki most azonnal!
Egymásra néztünk, és én nyeltem egy nagyot. Ismerős volt ez a hang.
- Fréda, Isten verje meg, tudom, hogy bent vagy!
- Ez anyám. - felelte Mimóza, - nagyon sajnálom.
- Miért? - értetlenkedtem.
- Tud rólad mindent.
- Te is - mondtam lehangoltan.
- Én is - mosolygott - csak nem érdekel. Ezek csak kazetták és filmek.
Szóval én "csak kazetták és filmek" vagyok. Jó tudni.
- Rácz Fréda!!!!
Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot a zárban.
Mérges női szemek és néztek vissza rám egy vastag keretű szemüveg közt.
- Mit csinálsz a lányommal, te ördög?
Mit is találjak ki erre gyorsan...
- Korrepetáltam - felelt helyettem Mimóza, megmentve az egész életem.
- Teljesen elment az eszed?! A számkivetett tanulóval kulcsra zárt ajtón túl???
- Sajnálom, anya - állt fel Mimóza, közben leporolta a szoknyáját. - Csöndre volt szükségem.
- Hozzád ért? Mit csinált? Megint??  - lökött félre engem, hogy karon ragadja a lányát. Mimóza rázta a fejét, kirántotta magát a karmok közül.
- Ahogy említettem...- az anyja már húzta ki az ajtón, meg sem várta, hogy befejezze a mondatot.
Mivel, az Atya felé tornyosult és belém furta a kemény arcát.
- Rácz, tudom, hogy tisztában vagy azzal, hogy...
Megállt az idő egy pillanatra. A szívem verte az ütemet a nyakamban, lefolyt az összes vér a lábamba.
- Ez azzal fog járni, hogy elbocsátják egy hónapra.

Így lettem könnyeimet elnyelve a szülővárosom újabb, visszatérő tagja. Vendége.
Körülbelül három órán keresztül öleltek a szobatársaim, mielőtt a csomagokkal kimentem az ajtón. Anyám szóra sem méltatott, és azt mondta, hogy emiatt nem fogja a munkáját feladni. Hozzátette, hogy büdös homokosnak néz mindenki. Kérdőre vonta. Annyit feleltem, hogy gondolhatnak bármit. Egy hónap múlva úgyis üdvöskéje leszek a lányoknak.

A szobám poros, keserves, szagos. Egy takarítás után, elhatároztam, hogy a közértben fogok vásárolni. Vennem kell borítékot, tollakat, üdvözlő kártyákat. Mimóza akkor is tudni fog rólam, mikor nem akar majd.
Iskola? Akarom én ezt egyáltalán? A keresztény lányok eltérítése sem a régi már, a központi elemtől meg kellett válnom. Egy időre.

A parkban láttam két lányt ölelkezni. Telefonnal készítettek képeket együtt, fájt a lelkem, mikor ilyet láttam. Mindennek van érdeme, nekik nem a szex az, ami összeragaszja a szívüket, hanem egymás. Szerelmesnek lenni egy külön feladat.
Nem vagyok példás életű, nem hiszem, hogy ennyi idő alatt megváltoza az, ami miatt elküldtek engem.
Csak nehezen keltem és jártam, rá gondoltam.
Próbáltam az arcát a homokba rajzolni egy ággal. Ez a darab föld sem tudná mindazt vissza adni, mit akkor közelről láttam, agyalszemek és tündérajkak.
Egy anyajegy a szeme alatt.

Keleti szél támadt, már egy órája ülhettem ott. Leült mellém egy rövid hajú, fekete ruhás lány. Sejtelmesen rám tekintett, majd belefeledkezett a telefonba. Starbucks kávét kortyolgatott.
Megérintettem a hajam, és irigykedem. Nekem hosszú, nehezen kezelhető, és nem egyéni. Szeretnék én is így kinézni, de akkor kirúgnak.
Tovább rajzoltam az ággal nem törődve semmivel. Aztán, megszólalt.
- Ha szeretnéd, hogy hegyes legyen az orra, akkor arra az irányba kell menned lágyan, és össze kell kötni a szemöldökével.
Felkaptam a fejem, és belebámultam a gótikus csaj arcába. Fehér arcán a piros rúzs szinte kiugrott.
- Ó, köszönöm. Szeretsz rajzolni?
Próbáltam úgy haladni, ahogy mondta, ami miatt máris javult a rajzom, hiszen addig egy háromszög volt ott.
- Néhanapján. - felelte, mélyebb hangon.
- Fréda vagyok - nyújtottam a kezemet, amit fogadott is.
- Zoé vagyok - felelte, majd elmosolyodott.
- Még nem láttalak itt.
- Én sem - mondta.
Talán, mégsem annyira rossz, hogy kényszerszünetre küldtek?