f r é d a //(18+) lgbtq

Fréda a példa

KOLLÉGIUM

- Cseszd meg!
Nyomtam magam az ajtóra, miután berohanva becsuktam. Róza és Kati csak meglepődve nézték a jelenetet.
- Mi van?
- Ezek állatok! Meg kell menekülni tőlük!
- Mesélj, Fréda, mesélj! - Rózi jött és megfogta a vállam.
- Aztmondták, beteg vagyok, gyógyulnom kell, és annyi idiótát egyhelyben... Elképzelni sem tudsz!
Rózi elképedt, majd elnevette magát.
- Nem röhög, együttérzez!
- Borzalmasak ezek! - mondta Kata és leharapta a műzliszeletje felét. - Nemh ish tudnak semhit!

- Ah, az egész olyan volt, mintha tényleg létezne a pokol.
- Péter Atya lucifer...De Lucifer fix, hogy nagyon szexi! - mondta Kata.
- Kirázott a hideg, basszameg!
- Jól van, jól van - ismerte be Kata - túlzás volt.
- Mestere vagy ennek - közöltem vele.
- Mindenesetre akkor is bírsz, ugye?
- Igen - feleltem - de el is bírlak.
A gúnyos megjegyzéseket mindig kinevettük.

Talán pont emiatt az őszinteség miatt maradtunk egy helyen a szobában.

Voltam már máshol, képzeld el, mikor elsőéves koromban beraktak egy olyan szobába, ahol 3 szopottgombóc katolikus aludt.

Az egyik csak a kardióról tudott beszélgetni, a másik megszállott irodalomtanár akart lenni, az utolsó csak mindent elítélt, ami szerinte a sátántól való.

Mikor beérkezetem, és ledobtam a táskám a földre, az egyik felvont szemöldökkel jött kezet nyújtani.
- Szia, én Kovács Erika vagyok, és isten irányítja az életem. Ha békében akarsz velük élni, nem háborgatsz dobálással, rendben? - félre tűrte a bozontos, barna haját, és elővillantak a rossz fogai.

A torkomban a gombóc megnőtt.

- Ők ott, az ott - mutatott a szoba jobb oldali sarkában lévő ágyra, akinél egy Kosztolányi kötet volt - Dózsa Zita
Csak felnézett egy pillanatra, és integetett.
- Harmadik felünk Tamási Krisztina.
Ő éppen nyújtott.
- Szögezzük le! Te a mi barátunk lehetsz, ha 3 fontos dolgot betartasz.

Kezdett felállni a szőr a hátamon, amikor ezeket kimondta, fenyegetve éreztem magam.
- Egy. Este kilenckor mindannyian alszunk. Kettő. Nincs rockzene. Három, heteró vagy? ugye? Jó. 
- Persze persze.
Összehúzta a szemét, mint egy vietnámi, majd mosolygott.
- Berendezheted a szekrényt, de minden héten füstölővel tisztítjuk. Haspolók a sátántól valóak, nem engedhetjük meg. Ugyanez vonatkozik a shortokra. Értetted?

Nem mertem megszólalni, hiszen csak ilyesmi volt nálam.

Lassan tudatosult bennem, hogy ezek ki fognak nyírni. 

A harmadik napon, amikor meguntam Adyt, Kosztolányit, és Norbi upadte kazettákat, és hangos biblia olvasásokat, Slipknotot hallgattam.
Hangosan.
Természetesen...Devil in I.
Mindannyian rámnéztek, ledöbbentek, és kezükkel kezdtek hadonászni.
- Kapcsold ki! Kapcsold ki! - fogta a fejét Katalin. - ez...metál?!
- Jézus Krisztus a kereszten, gyere le és segíts ezen a gyermeken! - kiáltotta Erika.
- Anyád azt mondta, te példás gyerek vagy. - mondta Zita.
- Anyám nem mondta, hogy ez egy hazugság. - válaszoltam.
- A pokol eláraszt téged, és ez fáj!
- Csak élvezd a zenét.
Kiverték a kezemből a telefont, csaknem összetört.

Egész este duzzogtak és imádkoztak, és alig tudtam visszafogni a nevetésem.

Nagyon dühösek lettek, és negyedik napon már máshová kerültem.

Ebből következik, hogy bármilyen szar is lehet a helyzeted, lépned kell belőle!
(mintha valaki imákat hallgatna)

Azóta... Már nem változott sokat a helyzetem. A lányok, akikkel megismerkedtem, azok Róza és Kati voltak, akik szerették a rockzenét.
Mindent elmeséltem nekik Katalinról, amint megtudtam, hogy ők normális emberek.

- Na és, mikor is kell menned újra a hitgyülibe? - kérdezte Rózi.
- Csütörtökön, kémia után.
- Ajánlom, hogy meglegyen közted és Margaréta között a kémia.
- El sem mondtam! Honnan tudsz erről? - sápadtam le.
- Beszélgettem húsz perce Amandával, úgy teljesen véletlenül felhozta, hogy mennyire undorító vagy, hogy nézted.
- Még nézni sem szabad? - fújtattam.
- Úgy látszik...nem.
- P*csába.
- Csak szerezd meg. Ragadd meg.
- Ez a tervem.