f r é d a //(18+) lgbtq

Fréda, és prédikátor

HITTAN FAKULTÁCIÓ

Szerettem volna arra ébredni, hogy ez nem egy vicc, hogy még Péntek van és nem annak az ideje, hogy bevonuljak erre a plusz időpocsékolásra, ahol ki akarnak gyógyítani.

- Én beteg vagyok - Mondta Péter atya mikor beléptem a szobába, és levetette velem a cipőt, hogy az Úr előtt legyek tiszta, ne legyen rajtam "mocskos homokos sár".
Természetesen hülyének néztem.
A padsorokban ismerős arcok, köztük az első sorban Amanda. Mikor megláttam, elfogott a gyomorfájdalom.

A többi lány nagyon zártnak tűnt, sokuknak a kezeire volt hajtva a feje és buzgón mormolt.
Péter atya egy fél padsorral később ültetett le, mint Amanda, aki hátrafelé villantotta rám a rókafogsorát.
- Jó téged itt látni. Üdvözlégy. - visszafordult és ő is lehajtotta a kezeibe a fejét.

A lány aki mellé ültem, vörös haja volt és a szemöldöke is olyan színű.
- Uram, kérlek szabadíts meg minden rossztól, hadd legyen a kémiai dolgozatom hármas, könyörgöm!
Aztak*rva. Felülmúlhatatlan.
A lány befejezte az imáját, rám nézett és elkerekedett a szeme. Jelentkezni kezdett.
- Mondjad Erzsike. - szólt az atya.
- Mit keres itt a sátán lánya?! Megengedte?
- Igen. Megadni magát Istennek - felelt az atya és én direkt forgattam a szemem.

- Akkor nagyon jó barátok leszünk, nemigaz? Csak fogadd be őt a szívedbe! Senki nem szereti itt a le...a lesz...Nem szabad ilyenről beszélnem se.
Fintorogtam, és durcásan támasztottam az állam. Hihetetlen, hogy itt ülök.
- Aha, jó.
A lány csak mosolygott.
Próbáltam megfigyelni, kikkel vagyok együtt, de egyik sem tűnt normálisnak.
- Most hogy befejezték mindannyian a beszélgetést az Úrral, közös imádság fog következni.

- A mai imánkat mindenképpen új üdvöskénknek, Rácz Frédának ajánljuk. Mimóza, kérlek, állj fel és kezd el terjeszteni az engesztelést.
Micsoda név.
Mimóza megjelent a láthatáron. Barna hajú, vékony, az arca pedig, mint valami német ária, kék szemű volt. Festeni szokta a haját.
Egyszerűen a típusom volt, elkezdtem belemélyedni a vonásaiba.
Igazán markolni való kis combok. Elkezdett pörögni az agyam.

Beharaptam az ajkam, amit Erzsi észre vett.
Mimi pici piros, alul telt felül vékony ajkai beszédre nyíltak. Mégsem olyan rossz ez a hitgyüli?

- Irgalmas Istenünk! Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed előtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk. Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával.

Talán megjavulni küldtek ide, de Mimóza más volt. A szeme kékje sosem tévedt rám, pedig folyamatosan kerestem, beszélgetni akartam vele, el akartam vinni magammal. Már egy ideje beszélt de mégsem foglalkoztam a mondandóval, inkább vele. Fel kell írnom a naplóba! Nagyon vonzó volt.

- Add meg nekik a megtérés kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket és többé ne vétkezzenek. Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is.
Azokért és azok helyett:

akik közömbösek, rosszindulatúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged,

akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened támadnak, és trágár módon káromolnak,

akiknek a test, a pénz, az alkohol, és a kábítószerek az istenük,

akik házasságtörésben élnek,

akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod házasságukat,

akik magzatgyilkosságot követnek el,

akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják,

akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek,

akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek,

akik mások életére törnek,

akik önkezükkel vetnek véget életüknek,

akik Egyházadat megvetik, és akik a Sátánt szolgálják. -

Itt megállt, és a tömeg is abbahagyta vele. Rám nézett, és már hozzám fűzte az imát. Kicsit meglepődtem, mert szemeztünk.

- Fogadd el könyörgésünket a Neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért! - megakadt a szövegben, mikor felvontam a szemöldököm.
Folytatta.

- Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az Oltáriszentségben megbántanak.

Urunk kérünk, irgalmazz nekünk!

Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk!

Bla, bla, bla. Már kezdtem kitérni, de aztán újra megláttam őt hátulról.

- Hogy tetszett?- Kérdezte az atya.
- Elment. - feleltem unottan.
- Felismerted hibáidat?
- Nem.
Magamra haragítottam.
Mégis, máris jobb kedvre derültem. Ez a lány kedvez a szememek.

Az óra többi része egy fájdalmas tortúra volt. Nem nagyon kedvezett nekem, hogy a hátam mögött ült Mimóza, és hogy nem vethettem rá pillantást.
- Rácz, be kell vallanod a hibáid.
- Szemet vetett rám! - állt fel mint egy szólnok Amanda, és elindult a padom felé.
Felém ágaskodott.
- Ezt isten nem bocsátja meg egykönnyen.
A szoba felmorajlott.
- Lányok, csend! - szólt Péter atya.
- Be fogadod a megváltást a szívedbe? - kérdezte Amanda, mélyen a szemembe nézve, fenyegető arccal.
Annyira röhejes volt.

Megvontam a vállam válaszul és feleltem.
- Miért hiszed, hogy szép vagy, és hogy kellettél valaha? Rád vonatkozik
a akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek?
Lefagyott a tömeg, mind engem nézett. Körbefutó sugdolózás kezdődött.
- Ne vedd szádra az igét, ha nem engedtél az akaratnak! - förmedt rám.
Semmi észérv ellenem.
- Oké. - törődtem bele inkább.
- Szigorítás fog következni, Rácz. - felelte Péter atya.

Így lettem rendszeres gyónó.