f r é d a //(18+) lgbtq

Fréda, és a préda

figyelmeztetés:
a novella az őszinte gondolatokra épül, kommunikáció alapú, és lgbtq és szexuális tartalom zavarhatja meg az olvasó nyugalmát! elképzelés: mint egy amatőr forgatókönyv.

Köszönöm, ha mégis érdekel, és belevágsz!

;KÖNYVTÁR;

Úgy látszott, nagyon dühös.
- Mi lenne, ha leszakadnál rólam?
- Nem akarok szívességet tenni. - mondtam, és nem léptem hátra attól a lilahajú, borzos csajtól, aki az imént vette le a naplómból, hogy róla írok.

Homokóra alakú, nagy hátsó tájjal, mindig rágózik, és unalmában bibliát olvas. Ha már biblia, a tiltott gyümölcs nagyon is édes, már kezdtem volna megkörnyékezni, az új tag a naplóban ő lett volna.

- Írni sem szabad?
A lány egy pillanatra megállt, ki akarta találni, hogy jó, vagy rossz szándékból kezdett engem hátulról megfigyelni, míg nevét hatalmas piros betűkkel írtam fel a lap tetejére. A M A N D A.

A-man-da, efféle vers szerű lett volna.
- Nem kellene bemocskolnod! Én egy szent ember vagyok, érted? Hogy fogsz így Jézus színe elé állni?
- Miért baj? Eseteim az elérhetetlenek.
A csaj olyan hangot adott, mintha valaki ledugta volna az ujját a torkán. Megjátszani mindenki képes az elutasítást, ehhez nem kell heterónak lenni, sem álszent kereszténynek.
- Szállj. Le. Rólam! - szótagolta egyre hangosabban, majd belemarkolt a saját hajába - nem vágod, hogy utállak?
- Nyugi. Egyre világosabb.

Visszaültem a székbe, és felvontam a szemöldököm egyikét. Általában bevált, de most csak az erényeket akartam jobban feltüntetni. Csak jobban olyan lett, mint egy gömbhal, összerázkodótt, kipirosdott.
- Te...Leszbikus ri-ribanc!
Majd kifutott a könyvtár ajtaján.
Mégis kit érdekel, hogy mit hisz vagy sem.

Ez havonta megtörténik. A feketelista vagy telik, vagy elfakul.
Múlt hét nem volt túl izgalmas, a napló egyedüli társa a magány volt, az én társam meg a kezem.

Talán újra fel kellene oldalt nyírnom a hajam, de bevallom, nem szeretnék úgy kinézni, mint egy izzadt maszkulin.

Mindezek elkerülése érdekében kevesebbet vásároltam a férfi részlegen. Vonzották a figyelmem a 3x nagyobb pulcsik, és engem is ők. Ha a melleid folyamatosan a partnered szemeibe lógnak, és a látványtól megszólalni sem bír, nem lesz előnyösebb. Ha lehetne, megszabadulnék tőlük.

Az utolsó sort írtam be a naplóba.
Amanda, ki elutasított.
Mosolyogtam egyet, körbenézve, ki lát még, aztán összecsuktam a füzetet. Ki mondaná meg, hogy a könyvtár az én birodalmam?

Igazából a nevelői szoba, ami szóba jöhet. Anyám dolgozik velem egy emeleten a koleszban, és néha egy "baráti társaság" elkülönített helyen bulit enged.

Természetesen senki nem tudja, hogy ott girl in red szokott szólni, és párásak az ablakok a sóhajoktól, mint a titanicban a kocsi. Elég egy kulcs, és egy másik ajtó nyílik meg.

Ahogy anyámat idézném, az én szám jobb, ha nem nyíl meg, sokszor nem gondolom át, túl, mit kinek mondok. Elmehetnék politikusnak, de lehet nem lennék képes visszafogni magam.

Anyám nem tud a naplóról.
Anyám katolikus.
Anyám egy prűd.

Én viszont minden titkot tudok a lányokról, amik még ők sem tudtak. Rejtett személyiségek, látens elemek, titkos képességek és elnyomott szeretők.

Hiszen egy majdnem vallásos iskola nem igen tartalmaz mindig bibliákat olvasó csajokkal.
A majdnem vallásos mint abba fér bele, hogy az igazgatóság asszerint próbál szabályokat felállítani.

Ezeknél legtöbbször az a bizonyos nem szokott felállni.

((bemutató rész vége))