~Mi vagyunk a Snecik~ (befejezett)

~4.rész~

<Otthon>
A szüleim nem voltak otthon (a munka miatt) így nem kaptam lecseszést hogy hol voltam az elmúlt napokban. De amint a házhoz értem Rafe fogadott...

R: Jay halgasd meg!
J: Ne hívj így!
R: Jane kérlek!
J: Nem Rafe hagyj békén és menj szépen haza! Indultam meg az ajtó felé.
R: Nem! Meg fogsz hallgatni!

Lábaim gyökeret vertek és félni...sőt remegni kezdtem.Felvillantak az emlékek ahogy tépi le rólam a ruhám és ahogy erőszakosan tekint rám. Nem mertem bemenni, így csak megfordultam és jeleztem hogy hallgatom...

R: Részeg voltam és soha nem tennék ilyet!
Ismersz!
J: Ez nem mentség Rafe!
R: De amit mondtam az komolyan gondoltam!
J: Mármint? Hogy vak vagyok és nem veszek észre semmit?
R: Nem! Hanem azt hogy szeretlek!

Lefagytam. Nem tudtam mit tegyek így csak néztem.

R: Értem... te ezt nem viszonzod. Fogadni mernék hogy a kis snecid miatt.
J: Nem én nem...szakított félbe
R: Tudod mit nem érdekel! De választanod kell!
J: Mi között?
R: A snecik és köztünk!
J: De én..szakított félbe ismét
R: Nem! Választanod kell ők vagy mi!
Majd faképnél hagyott...Köpni nyelni nem bírtam. Sírtam a szobámban és valami pia után néztem. Majd nem sokkal később, csenngettek. JJ volt az amikor meglátta a piát és a sírástól vörös szemem.

JJ: Jay! Te jó ég jól vagy?
J: Úgy nézek ki mint aki jól van?
JJ: Jó nyugi! Meséld el mi van!
J: Itt volt Rafe... elmondta hogy sajnálja és hogy komolyan gondolta azt hogy szeret és...szakított meg JJ.
JJ: Akkor most együtt vagytok? Kérdezte szomorúan.
J: Nem JJ. Nem vagyunk együtt mert nem szeretem. Mondtam majd folytattam. Szóval miután ezt elmondta...azt mondta válasszak.
JJ: Mármint?
J: Köztük és köztetek...
JJ: Választottál?
J: Nem. De egyikőtöket sem akarom elhagyni.
Csend lett. JJ és én szemeztünk egymással közeledtünk egymáshoz majd ő hírtelen megcsókolt amit viszonoztam.

J: Szóval akkor most...
JJ: Igen...

Majd újra és újra megcsókolt...💕