~Mi vagyunk a Snecik~ (befejezett)

~8.rész~

<Délután>

A hajam rendben volt így csak fürödtem és borotválkoztam felvettem egy over size fehér pólót és egy fehérnemű párost (vöröset) és fújtam magamra egy egyszerű kicsit édeskésebb parfümöt majd vártam hogy megérkezzen JJ. Fél nyolc volt amikor csengettek. Amikor ajtót nyitottam Rafe fogadott. JJ-re számítottam de nem tudtam mit akar Rafe így gondoltam meghallgatom.

J: Szia Rafe! Mit szeretnél?
R: Szia Jay! Én csak bocsánatot akartam kérni... illetve kiváncsi vagyok hogy döntöttél e...
J: Rafe igazából nem tudok dönteni, mert mindannyiatokat szeretem de ha kényszerítesz tudni fogom kit válasszak!
R: Ezt hogy érted?
J: Úgy Rafe hogyha nem vagy hajlandó együtt élni a tudattal hogy nem csak te és Sara vagytok nekem akkor azt hiszem nem lehetünk barátok. Mert lásd be ez önzőség!
R: JJ miatt van igaz? Csak miatta hagysz el engem te önző picsa!
J: Jesszus Rafe ez rég nem rólad szól egy! Kettő pedig nem csak miatta, de ha ennyire kiváncsi vagy IGEN ő az oka legfőképp amiért őt választanám! Mert ameddig te megfolytasz és betegesen féltékeny vagy ő támogat és engedi hogy a barátod legyek és ami a lényeg hogy szeret!
Ekkor Rafe lefagyott majd egy rövid idő után össze szedte magát.
R: Szerinted én...mi nem szeretünk? Mi csak meg óvni próbálunk olyas valakiktől akiket a szüleid és mi sem akarunk a közeledbe látni!
J: Rendben Rafe! Látom tényleg nem érdekel a baratságunk szóval ŐKET választom!
Ekkor Rafe megpofozott majd faképnél hagyott volna de még egyet belém rúgott
R: Kiválóan bántasz meg embereket és egy önző dög vagy HALL! Rohadj meg a kis pincsiddel együtt! Mondta majd ott hagyott.
Ekkor esett le hogy elvesztettem a legjobb barátom és hogy soha nem szerzem vissza. Honnan tudom ezt? Mert Hallnak hívott... amikor kicsik voltunk megfogadta nekem hogy akkor hív majd így újra ha vége lesz a barátságunknak (igen kiskorunkba egyszer már majdnem elvesztettem őt). És tartotta a szavát...A fájdalom között krokodil könnyek hullottak a szememből de ekkor betoppant JJ a tárva nyitva álló nagy ajtónkon és minden bánatom elszállt mert ő ott volt velem. Elmeséltem mi volt neki és úgy tűnt a könnycseppek felszáradtak a szívemre mintha egy sebtapasz került volna.

JJ: Én sajnálom Jay...bár nem így alakult volna...
J: Nem a te hibád...mondtam majd megcsókoltam. Heves csókcsatába kezdtünk és az ágyban kötöttünk ki. Ő csókolgatni kezdte a nyakam amin nem egy nyom maradt... majd elkezdtünk vetkőzni. Minden olyan varázslatos volt...a holdfény az ablakból megvilágít minket és JJ a hátam simogatja és az ajkaink találkoznak újra és újra, majd megtörtént...Reggel a nap simogató sugaraira keltem. Lementem hogy reggelit készítsek amikor éreztem hogy valaki átölel. Nem ilyedtem meg hisz tudtam hogy JJ az és nem is tévedtem.
JJ: Jó reggelt kicsim :3
J: Neked is szerelmem <3
JJ: Mi készül reggelire? Kérdezte majd elindult a hűtőhöz egy kis narancsléért.
J: Palacsinta ;)
JJ: Na ne! Kifogtam a főnyereményt! Minden értelemben! Vigyorgott rám.
Majd miután elkészültek a palacsinták leültünk és megreggeliztünk. Ez után felöltöztünk és az egész napot együtt töltöttük. Reggeli után szörfözni mentünk majd ebédelni a helyi kis vendéglőbe mentünk ettünk egy jót. Aztán sétáltunk a városunk szerelmesek hídján ( Tudjátok mint párizsba ahol sok a szerelmesek lakatja, na valami ilyet képzeljetek el). Este pedig JJ nálam aludt, és ez így ment 2-3 hónapig.