Talán majd egyszer. <Karl Jacobs ff.> (Befejezett)

11. rész

*Karl szemszöge*

Itt van Lody. Mit keres itt? És miért vagyunk egy autópályán?

Hirtelen jött egy kocsi és elcsapata. Melody odébb repült én pedig szaladtam oda hozzá. Lélegzett, de nem látszott rajta bármi ami azt mutatná, hogy életben van.

Most valamiért látom magam. És éppen gördeszkapályán vagyok. Ebbe az a fura, hogy pár évvel idősebbnek tűnök.

Nem sokkal később megláttam Nikit, Sapnapet és Melodyt. Mind idősebbeknek néznek ki egy picit.
Ahogy Melody meglátott engem, mármint az idősebbik énem hirtelen láttam valamit az arcán, de aztán Sapnaphez fordult és megcsókolta....

Levegőt kapkodva ültem fel az ágyamban. Mivan, ha van valami Melodyval? Napok, hetek, hónapok, lassan már 1 éve nem válaszolt se az üzeneteimre, se a hívásaimra.

****

(Író : Kb most fogunk oda érni, hogy Melody felkel)

Ma Niki hívására keltem.

-Szia?-vettem fel

-Szia! Elmegyünk ma deszkázni?-kérdezte

-Mehetünk. Mikor?-mondtam

-15 perc múlva a gördeszkapályán?-kérdezte

-Oké.-feleltem

Niki lecsapta a telefont. Kösz Nihachu!

Olyan... Nem tudom. Most visszajött az a régi álmom.  Többször is álmodtam, hogy Lodyval történik valamilyen baleset.

Már itt vagyok a pályán, deszkával a kezembe, de sehol senki.

Nem sokkal később megjelent Sapnap, Niki és Lody a távolban. Na neee.. ez túlságosan hasonlít az álmomra

Amit akkor az álmomba láttam Melody arcán azt most is láttam, de hála nem fordult oda Nickhez, hogy megcsókolja.
Helyette felém kezdett rohanni, deszkáját eldobta a földre és csak rám figyelt.
Letettem én is a deszkám és tárt karokkal vártam Melodyt.

Egyre közelebb volt hozzám, majd amikor megérkezett az ölembe ugorva ölelt. Lábaival átkulcsolta a derekam, kezével pedig a nyakamnál.

És most jöttem rá, hogy én még mindig szerelmes vagyok belé....

________________________________________
~Words : 275~