Talán majd egyszer. <Karl Jacobs ff.> (Befejezett)

7. rész

Szép lassan mindenki elment a saját dolgára és ekkor megláttam Karlt.

Oda akart jönni hozzám, de én inkább elindultam a másik írányba.

****

-Karl...-kezdtem volna bele, de az előbb említett fiú elkezdett csókolgatni.

Hiába szóltam rá, nem válaszolt. Aztán egy idő után öltöztetni jezdett volna, ha Nick és Mark nem nyit be. Emiatt Karl felnézett, hogy ki jött be. Nekem ennyi elég volt, felpattantam az ágyról és Nick karjaiba szaladtam majd csak ott álltam és zokogtam miközbe Nick ölelt engem. Mark ő kiabál Karlal vagy nem tudom, de nem is érdekel, mert Sapnap átvitt egy másik szobába. Ott leültem az ágyra és néztem magam elé.

Sapnap leguggolt elém és rám terítette a pulcsiját.

-Ne sírj! Nem történt semmi!-tette a fülem mögé az egyik haj tincsem

-De... Ha nem jösztök, be akkor...akkor...-kezdtem egyre gyorsabban venni  levegőt

-De bementünk, nem történt semmi!-fogta meg a két kezem eközbe barátságosan mosolygott rám

Ekkor meghallottam ahogy kiabálnak. Felpattantam az ágyról és átszaladtam a másik szobába.

Markot ki küldtem és becsuktam az ajtót.

-Karl.. mi.. mi nem illünk egymáshoz!  Nem tudom, hogy mióta drogozol, de az, hogy ide hívlak, hogy beszéljük a buliról és te megjelensz beállva.. többet vártam tőled.-mondtam a szemébe nézve

-Dehogy vagyok beállva!-nevetett

-Áh, dehogy! Csak éppen az előbb akartál megerőszakolni, de áhh te tényleg nem vagy beállva!-emlékeztettem az előbb történt dolgokra, de valószínűleg erre holnap vagy amikor kitisztul akkor nem fog emlékezni. -Én komolyan megszerettelek téged, de te meg ezt csinálod. Én nem Anna vagyok akivel szinte már az egész suli lefeküdt.-néztem rá könnyezve

-Ja igen, annyira szeretsz, hogy most is a legjobb haverom pulcsija van rajtad.-nézett rá a pulcsira amit időközben felvettem

-Azért, mert széttépted a pólóm és féltem bejönni a szobámba, mert itt voltál te?-néztem rá kérdőn

-Mi..? Te féltsz tőlem?-kérdezte hirtelen

-Igen! Soha nem féltem még senkitől ennyire, mint most tőled!-mutattam rá a mutató ujjammal

-Lody én.. én nem akartam! Adj mégegy esélyt, hogy rendbe szedjem magam..-fogta volna meg a kezem

-Nem.. -húzódtam hátrébb tőle. -Mi nem illünk egymáshoz.. talán majd egyszer igen, de nem most..-mondtam eközbe próbáltam visszatartani a könnyeim.. -Kérlek menj el..

Karl elment én pedig amint Karl kiment az ajtómon, én becsuktam az ajtómat majd sírva csúsztam le a földre..

_______________________________________
~Words : 380~