Talán majd egyszer. <Karl Jacobs ff.> (Befejezett)

9. rész

*Tommy szemszöge*

Miután haza vittük Melodyt ő megkapta azt a szobát ahova eddig soha nem mehettem be. Anya elmondta, hogy azért nem mehettem be, mert ez volt Melody szobája

-Szia.. tudom nem hallod, de én vagyok az Tommy.. az öcséd. Remélem hamarosan felkelsz. Nem szeretném, ha anyu tönkremenne és én is szeretnélek visszakapni, ha már 11 évig a létezésedről sem tudtam.. Szeretném tudni milyen az amikor van egy nővéred.. és ehhez te is kellesz!-fogtam a nővérem kezét

***Nagy ugrás***

-Hello chat! Mizu veletek?-kérdeztem

Chat : Sziaa Tommy!!
Chat : Imádlak!
Chat : Mit fogunk ma látni a streambe??

-Minecraft!-kiáltotta Sapnap

-Megsüketülök baszki!-kiáltotta Niki

-Én is!-szólalt meg nevetve Quackity

-Jó na bocsi!-mondta Sapnap

Játszottunk egyszercsak meghallottam egy sikolyt. A fülesemet ledobtam magamról ami egyenesen a billentyűzetemen kötött ki és rohantam Melody szobájába.

-Nyugi!!-öleltem meg a zokogó lányt

-Tommy..?-kérdezte szipogva

-Te.. te tudod a nevem?-kérdeztem

-Igen.. sajnálom, hogy nem tudtam veled lenni miközbe eléred az álmod. De tudd, hogy iszonyatosan büszke vagyok rád! Hallottam amikor a kórházba anyu bemutat nekem téged.. aztán amit itthon mondtál.. hallottam mindent ami az elmúlt 6 évben történt. Próbáltam megmozgatni az ujjam vagy bármi jelet adni, de nem ment.. viszont mindent láttam. Ahogy felnősz és most itt vagy 17 éves vagy! Hamarosan 18.. te éltél helyettem.. én nem tudtam, de neked sikerült! Én nekem már elment a gyerekkorom. 22 éves vagyok úristen! Én 16 voltam amikor kómába estem.. de mindegy. Ne foglalkozzunk ezzel, már megtörtént..-mosolygott rám

-Nem a te hibád!-mosolyogtam rá

-Segítenél felállni?-kérdezte

Miután leértünk a lépcsőn, mentünk a konyhába. Egy pohár vizet töltött magának eközbe csengettek. Mentem ajtót nyitni...

_______________________________________
~Words : 275~