Talán majd egyszer. <Karl Jacobs ff.> (Befejezett)

8. rész

Amint kisírtam magam elkezdtem pakolni és felhívtam Nikiéket, hogy elmentem. Semmit nem értettek, de nem válaszoltam az üzeneteikre, hanem helyette elindultam, de lehet, hogy nem kellett volna..

Az utólsó emlékem az, hogy jön egy kocsi felém... És teljes sötétség..

*Tommy szemszöge*

Hello! Tom vagyok, de amióta az álmomba egy lány Tommynak hívott azóta szeretem amikor Tommynak hívnak.
Úgy érzem, mintha ismerném azt a lányt, de mégsem tudom, hogy kiaz. Még egyszer sem találkoztam vele csak álmomba.
Jelenleg 11 éves vagyok, imádok Minecraftozni, később szeretnék streamelni.

-Úristen...-hallom anyu hangját

-Mi a baj?-megyek oda hozzá

-A.. a nővéred..-dadogott

Milyen nővérem?!

Anyu elindult az ajtó felé és már vette is a cipőjét. Oda siettem mellé és én is hasonlóan cselekedtem.

A kórházba siettünk..

-Melody Simons hol van?-kérdezte anya a recepcióstól

-Sajnálom asszonyom, de...-kezdett bele a nő

-NEM DE! HOL VAN A KISLÁNYOM?!-kelt ki magából anyu

-Harmadik emelet, negyedik terem..-mondta megszeppenve a nő

Anyuval elindultunk a lift felé ami felvitt minket a harmadik emeletre és onnan mentünk a negyedik terembe..

Éppen egy orvos jött ki.

-Mivan a lányommal?-kérdezte anyu könnyeivel küszködve

-Sajnálom asszonyom.. a lánya kómába van.-közölte az orvos

-Nem! Az nem lehet!-könnyezett be

-A sérülései nem súlyosak, de valószínűleg egy ideig kómába lesz.-mondta

-Bemehetünk hozzá?-kérdezte anya

-Persze. Ha vállalják a felelősséget akkor akár haza is vihetik.-mondta kedvesen a férfi

-Akkor elvinnénk.-vágta rá rögtön anya

A férfi bólintott egyet majd tovább ment. Mi bementünk a terembe.

Ott feküdt az ágyon egy lány. Vele álmodtam..

-Tommy.. ő Melody. A vérszerinti nővéred..-nézte a lányt

-Hány éves?-kérdeztem

-16.. jézusom.. nem itt kéne lennie..-sírta el magát anya

-Anya! Ne sírj! Felfog kelni, csak adj neki egy kis időt. Bízom benne!-öleltem meg anyát

_______________________________________
~Words : 295~