Talán majd egyszer. <Karl Jacobs ff.> (Befejezett)

6. rész

*Karl szemszöge*

Reggel egy ismeretlen szobába keltem fel, de aztán rájött, hogy voltam itt. Ez Anna szobája. És én ahj! Megint lefeküdtem vele pedig úgy beszéltük meg Melodyval, hogy a buliba találkozunk. Valószínűleg már túl részeg voltam mire megjött Lody.

Lody.. a legjobb barátnőm aki iránt talán érzek valamit..
Anna pedig a suli ribanca akivel néhányszor lefeküdtem.

Iszonyatosan gyorsan elkezdtem öltözni majd fogtam a telefonom és elindultam Nickhez.

Már az utcájában vagyok, de hirtelen megláttam őket ahogy mind a 3 fiú hozz 1 lányt.
A lányok aludtak a fiúk meg mérgesen néztek rám.
Simán elsétáltak mellettem..

***

Egésznap nem válaszoltak se az üzeneteimre, se a hívásaimra.

Másnap kicsit szétszórtan, de beértem a suliba. Szeim karikásak, gyomromba semmi kaja nincs, éjjel nem tudtam aludni, betörtem a tükrömet.

A suli udvarán mindenki ott állt egy helyen, de nem tudom, hogy mi történik..

*Melody szemszöge*

Reggel nagy nehezen bementem a suliba, de oda jött hozzám Anna és a csicskásai.

-Remélem jól szórakoztál egyedül. Képzeld! Nekem csodás estém volt.-vigyorgott Anna

A barátai csak vihogtak, mint a hülye gyerekek.

-Nézzétek már! Még vissza szólni sem mer!-kiáltott direkt hangosan emiatt mindneki oda jött körénk.

-Na és Anna... Te már hallottad Karlt úgy igazán jól esően nyögni?-kérdeztem gonosz mosollyal az arcomon

Anna arcáról lefagyott a mosoly

-Te nem! Én igen. És nem is tudod, hogy csak egy apró picike érintéssel váltottam ki belőle!-mosolyogtam továbbra is

Anna arca egyre pirosbb lett a dühtől, de élveztem.

-Mini szoknyába meg tűsarkúba akarsz nekem ugrani kis csivava?-kérdeztem

-Dögölj meg!-dobta hátra a haját majd hátat fordítva elviharzott a csicskáival együtt.

-Majd csak utánad! Csak az lesz a különbség, hogy nekem nem fognak olyat írni a síromra, hogy először feküdt le egyedül.-kiáltottam utána

Ezután Mark, Nick, Alex, Clay, Niki és Cara is megöleltek. Viszont Karl hiányzott..
Hiába mérges vagyok rá és haragszom rá, de mégis hiányzik...

_______________________________________
~Words : 312~