Vérben úszó szerelem (újraírva!)

2.fejezet

-Azt a...-dobtam le súlyos hátizsákomat,mikor hazaértem.A könyveim persze kiborultak a táskámból beterítve a fél nappalit.Ledőltem a kanapéra,és unalmamban kapcsolgattam a tévét.Lett volna jobb dolgom is,de mentálisan és fizikailag is fáradt voltam mindenhez.Még a történetem folytatásához is,ami azért elég ritka.

Unottan az órámra néztem,majd hirtelen felültem.Természetesen elfelejtettem valamit.Mégpedig,hogy a hűtő full üres.Bosszúsan felsóhajtottam,majd felrohantam a szobámba a pénztárcámért,meg a telefonomért.A zsebembe gyömöszöltem egy gyűrött táskát,majd felkaptam az étkezőasztalról a lakáskulcsom.

Kikulcsoztam az ajtót,majd odasétáltam a kerítésnek támasztott biciklimhez (mivel a kocsira még várnom kell...),és jó barátom Google segítségével találtam egy estig nyitva tartó boltot.A sportolás teljes hiánya miatt persze lassabban sikerült odaérnem,mint amikor anya cipelt kocsival mindenhova,de hát éljen az egyedül élés!

Az üzletbe belépve megcsapott a tipikus úgy utálom az embereket érzés.Mivelhogy a város fél lakossága is most akart bevásárolni.Vagy háromnegyede.Akárhova néztem mindenhol tömeg,kifosztott polcok,na meg egymással ordibáló országok,emberek.Haló,el lett tévesztve a dátum,nem karácsony van,hanem augusztus!

A sorok között villámsebességgel pakoltam agyonhasznált táskámba,csak,hogy minél előbb otthon legyek.És csinálhassam a semmit...

Mikor végre magam mögött hagytam a boltot,és újra a biciklimen ülhettem,megdörrent az ég.

-Ó,basszameg...-néztem fel az égre,ahol egyre jobban gyülekeztek a sötét felhők.Újabb dörrenés,majd hangosan kopogva eleredt az eső.Fél kézzel felhúztam fekete pulcsim kapucniját,majd megpróbáltam aktivizálni magam,hogy ugyan ne ázzak már szarrá.A nyaktörő száguldozásom tartott nagyjából öt másodpercig,amikor bekanyarodtam az egyik utcába.Ahol végeláthatatlan hosszú sor kígyózott.

-Ilyen nincs.-morogtam magam elé,majd megunva,hogy egy centit sem haladok,és valszeg egy tüdőgyulladást is összeszedtem,kikecmeregtem a dugóból és beálltam egy ház elé a biciklimmel.Legalább egy kicsit csitulna ez a rohadt eső!Csak egy kicsit...

Előkaptam a telefonom,majd benyomtam rajta a maradék mobilnetem.Egy rakat értesítésem érkezett,főleg a viberről.Mikor megnyitottam,anyám mellett már egy osztálycsoport és...Poland neve díszelgett.

PolandthetrollUwU: Szia Germany,holnap fél kettőkor,a belvárosi kávézó előtt várunk :3

PolandthetrollUwU: Ja,és felveszlek az osztálycsoportba,ha nem baj.Csak legyél óvatos ezekkel az állatokkal.Főleg Japánnal...

Kételkedve nyitottam meg a 11.AG,vagyis a pokol kapuja-névvel ellátott csoportot,majd végigpörgettem az új üzeneteket.Magyar vitatkozott Romániával,valami videojátékkal kapcsolatban.Elmosolyodtam,majd megnéztem a viber alapján az osztálynévsort.Csupa ismeretlen ország,de egyvalakin megakadt a szemem.Österreich:3-vagyis Ausztrián.Ő az egyetlen akit még ismerek.Ugyanis ő az osztálytársam volt a Bécsi iskolában.

Már el is raktam volna a telefonom (a mobilnet haldoklása miatt),amikor még egyszer megnyitottam,és elolvastam Poland üzenetét.Basszus,nem tudom,hogy hol van az a kávézó.Még a belvárosban sem jártam.

Germany B.: Szia Poland!Schuldigung,de nem tudom,hogy hol van ez a kávézó :/

Poland ijesztő gyorsasággal vált elérhetővé,és már egyből gépelt is.

PolandthetrollUwU: Nem gond,majd eléd megyünk Magyarral.Hol laksz? :3

Kicsit leblokkoltam a kérdésre,de megpróbáltam életképesnek tűnni a válaszomban.

Germany B.: Tudod hol van a nagy állatorvosi épület?Azzal szemben.-írtam neki.

PolandthetrollUwU: Tudom,persze.Akkor holnap.Szia Német!-köszönt el Poland.Én is elköszöntem,majd becsúsztattam a zsebembe a telefonom,a haldokló mobilnetemmel.Unottan bámultam a hangosan zuhogó esőbe,beletörődve,hogy ma estig biztosan nem érek haza.A pulcsimról már kezdtek felszáradni az esőcseppek,de az idő csak nem akart javulni.

-Öcsééém,ez nagyon nagy volt!-hallottam valaki részeges hangját a hátam mögül.Minden mindegy alapon odafordultam,biciklimet szorosan tartva magam mellett.A tankönyvosztásról ismerős kisebb csoport lépett ki egy leamortizált házból,betépett állapotban.Rögtön felismertem a nagyban röhögcsélő Russiát,a többiekkel viszont gondban voltam.Pechemre pedig pont mellettem akartak elmenni.

-Hé nem ő az új srác?-bökte meg Russiát egy napszemüveges,rágózó fiú.Halkan megjegyzem,hogy a kisebb hurikán miatt elég sötét volt itt kint,de hát ő tudja...

-De asszem.-állt meg előttem,engem pedig megcsapott a cigifüst,és a tömény alkohol undorító keveréke.Dülöngélve körbeálltak,fennhangon kritizálva minden létező dolgot rajtam.Flegmán megforgattam a szemem,majd karba tett kézzel tűrtem illuminált állapotú osztálytársaim gúnyolódásait.

-Olyan stréberes kinézete baszki.Neved is van?-röhögött Russia.

Gondolom,biztos van.

-Germany Berlin...Ruszki.-mondtam egykedvűen.

-Heh,ki a fene engedélyezte,hogy ilyen nyomorultakat felvegyenek!-provokáltak tovább,de engem egy cseppet sem érdekelt.

Még egy beszólás és kitöröm a nyakadat,te undorító Szovjet ivadék.

-Maradj az árnyékban stréber,és nem lesz bajod.Fogtad?-vigyorgott rám a napszemüveges fiú.

Maradhatok ott is,onnan is el tudom vágni a torkod.

-Ez jó volt Ame.Na ne vesztegessük az időnket fiúk!Van jobb dolgunk is nem?-röhögött Russia fennhangon.

-Hé,én nem is vagyok fiú te baka!-rohant utánuk egy leginkább titkárnőre hasonlító lány.Fáradtan a fejemhez kaptam,majd lerángattam a fejemről a kapucnimat.

-Na végre.-néztem fel a kitisztultó égre,majd felpattantam a biciklimre,és átvágtam néhány utcán.Az utcák még fürödtek az imént lehullott esőben,a csatornák mellett széles sávban folyt le a hirtelen leesett víztömeg.Kellemetlen esőszagot hagyva maga után.Amikor végre hazaértem,mérgesen becsaptam magam mögött a kapuajtót,a biciklimet meg csak levágtam a vizes pázsitra.

Kikulcsoztam az ajtót,majd táskámat óvatosan leraktam az étkezőasztalra.Beüzemeltem újonnan vett kávéfőzőm,majd ameddig készült a jó meleg kávém,letusoltam forró vízben.Csak reménykedek,hogy nem sikerült a nyár utolsó napjaiban megfáznom.Felvettem szürke köntösömet,majd mezítláb sétáltam vissza a nappaliba.Magamhoz vettem frissen lefőzött kávém,majd betakarózva benyomtam anyukámmal közös Netflixemet.Miután random kiválasztottam egy filmet,hangosan ásítozva kezdtem bele.Nagyjából a felénél rá is untam,ezért jó gyerekhez híven elmosogattam,és vacsoraként megettem egy csokis müzlit.Alaposan fogat mostam,majd bevonszoltam magam az ágyig.Telefonomat felraktam töltőre (miután persze beállítottam rajta egy jó korai ébresztőt),majd levettem a szemüvegem,és beledőltem az ágyba.Hiába voltam rettenetesen fáradt,túlságosan sokáig bámultam a plafont.A fejemben kavarogtak a gondolataim,legfőképpen erről az új közösségről amibe teljesen idegenként belecsöppentem.Éjfél körül meguntam a gyönyörű fehérre meszelt plafon bambulását(pontosan 2 pókháló van rajta,és egy halvány repedés),álmosan lerúgtam magamról a takarómat,majd lementem egy pohár vízért,na meg egy adag fájdalomcsillapítóért.Órák óta fáj a fejem...