Vérben úszó szerelem (újraírva!)

1.fejezet

Jó estét mindenkinek!Nyakamon a karácsony,meg a szilveszter,és mivel idén semmilyen különkiadást nem terveztem (na meg k4rva régóta inaktív voltam XD) ezért megosztom veletek az újraírt változat első fejezetét.Véleményeket,építő kritikát elfogadok!

Hepppí krísszmösz mindenkinek!

Augusztus 30, Hétfő

Éppen az utolsó bőröndömet cuccoltam be nagy erőkkel az új házamba,amikor megcsörrent a telefonom.Fáradtan néztem a kijelzőre,de pár másodpercnek el kellett telnie,mire felfogtam,hogy kinek a neve is van a telefonomon.Pedig olyan sok ismerősöm azért nincs,hogy gondot okozzon.

-Szia Anya.-szóltam bele a telefonba kínosan.

-Minden rendben volt?-kérdezte köszönés nélkül.Mégis mire számítottál Germany?Hogy sírva mondja,hogy hiányzok neki?Persze...

-Igen.Átvettem a házat,és most kezdtem volna bepakolni.-mondtam a vállammal tartva a telefont,hogy közben tudjak rendezkedni.Gyorsan végezni akartam,mivel délután fel akartam fedezni ezt a nevenincs várost ahova ideköltöztem.

-Oké.Azért hívlak,mert az osztályfőnököd küldött egy E-mailt a tankönyvosztásról.Ma fél négy.-hallottam újra egyetlen szülőm hangját.

-Jó,nem felejtem el.Még valami?-morogtam csalódottan.Ezek szerint ugrott a városnézés.Marad akkor a neten való keresgélés,hogy a fontosabb épületek hol vannak.

-Ezen kívül semmi.Szerdán lesz az első nap,de csak jegyzetfüzetet vigyél.Ennyi.-közölte anya színtelen hangon.

-Jó.Megértettem.-forgattam a szemem.Annyira le akartam már rakni a telefont,hogy csak a jegyzeteimmel lehessek!

-Akkor vigyázz magadra.-mondta végszóként,majd lerakta.Akaratlanul is megkönnyebbülten felsóhajtottam,majd folytattam a pakolást.Nem volt nagy a ház,gyorsan végeztem.Két emelettel,felül a hálószobával és a fürdővel,lent pedig a nappali és a konyha.Nem óriási,de nekem pont elég.Jövő héten lehet úgyis költözök tovább.

Fáradtan csuktam magamra a szobaajtóm.Ledőltem az ágyamra,majd végignéztem nemrég befejezett szobámon.Nem volt nagy,és nem volt benne sok minden,de nekem tökéletesen megfelelt.Már csak a könyvespolcon kéne elrendezni a könyveimet,és képregényeimet.De az még bőven ráér akkor,miután hazaértem tankönyvosztásról.Hurrá...

Odasétáltam a maradék lezárt dobozomhoz,majd miután sikeresen belerúgtam egybe,megtaláltam az ,,egyéb,, feliratú, aminek rutinosan feltéptem a tetejét.A sok füzet,szemüvegtok, és szótárak alatt volt a jegyzetfüzetem,benne a sok-sok vázlatommal.Mosolyogva vettem magamhoz a fülhallgatómmal együtt,majd kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon.Ami persze nyikorogva fejezete ki nemtetszését minden egyes apró mozdulatomra.Ezt az idegesítő hangot figyelmen kívül hagyva nyitottam ki agyongyűrögetett füzetem,majd folytattam az egyik befejezetlen vázlatom.A karaktertervezés persze nem a kedvenc elfoglaltságom,mivel a rajztudásom még szépen kifejezve is elég szar.Nem is ezért szeretem ezt,a mások szerint értéktelen füzetet.Egy történetem vázlata van benne.Rengeteg könyvet,képregényt és mangát olvastam már,úgyhogy a nyári szünet elején eldöntöttem,hogy én is megírom a saját történetem.

Beraktam a fülembe a fekete fülhallgatómat,majd elindítottam egy random lejátszási listát.Kezembe vettem egy német zászlós tollat,majd legjobb tudásom szerint próbáltam papírra vetni a fejemben elképzelt szereplőt.Közben fél szemmel az órámat is figyeltem,nehogy elkéssek az első olyan sulis dologról ahol szocializálódni kell.Annyira várom,hogy így,11.-ként egy teljesen összeszokott osztályba beilleszkedjek! Főleg,hogy nem vagyok valami hatalmas szociális készségekkel megáldva.Sok iskolába jártam már,de eddig mindig közutálat tárgya voltam,vagy a halott apám,vagy pedig a kinézetem miatt.Mi a baja mindenkinek a felálló hajjal és fehér öltönnyel?