3.fejezet

52 3 0
                                    

Augusztus 31, Kedd

A fájdalomcsillapító gyorsan hatott,én pedig végre a sok forgolódás után mély álomba zuhantam.Hajnalban pedig a szomszéd fülrepesztően hangos kutyái keltettek.Én annyira szeretem ezt a várost!

Kómásan néztem a nyitva felejtett ablakom felé,amin beszűrődtek a házőrzők hatvanezer decibelt produkáló ugatása.Visszaestem a párnámra,majd szorosan lehunytam a szemem,de persze így is hallottam a blökik neszeit.Néhány percnyi dühös szitkozódás után,felültem az ágyamban,majd odasétáltam az ablakomhoz és kinéztem a sötétségben úszó utcára.Egy lélek sem volt kint,csak egy fekete macska mászkált elegánsan az úttesten dologtalanul.A szomszéd kutyái meg őt ugatták.Az utcai pislákoló közvilágítás pedig hatalmas elnyúló árnyékot rajzolt a semmittevő macskának,és pár darab agyonfirkált padnak.

A látványt megelégelve csuktam be az ablakot,majd lementem a konyhába,és készítettem magamnak egy kamillateát.Miközben a konyhapultnak dőlve kevergettem a forró italomat,feloldottam a telefonom,és megnyitottam néhány random alkalmazást.Természetesen hajnalok hajnalán semmi nem történt az összes közösségi oldal megfagyott,hiszen elméletileg minden normális ország/ember alszik ilyenkor.

A hírfolyamot frissítgetve mentem vissza a szobámba,teám társaságában,majd felkaptam az íróasztalomról a jegyzetfüzetem és leírtam pár gondolatomat,és hirtelen eszembe jutó ötleteimet.Újból elképzeltem az utca hajnali képét,majd azt is leírtam a ,,Helyszínek,, című oldalamhoz.Elképzeltem egy létfontosságú jelenetet ezen a helyszínen,a szereplők gondolatait a látványvilágról,majd ezeket is lejegyzeteltem.

Elégedetten csuktam be füzetem,majd kortyoltam egyet kihűlt teámból.Visszaraktam az íróasztalomra kis füzetem,majd újra előkaptam a telefonomat,és megnéztem az időt.Még mindig túl korán volt,én pedig rettenetes unalmamban megnyitottam a vibert,és végigpörgettem a résztvevőket.Megtekintve négy órája,megtekintve utoljára online régen,megtekintve 6 órája,elérhető...

-Mi a franc?...-néztem értetlenül az elérhető feliratra,majd rámentem a profiljára.Pechemre az illető is észrevette,hogy elérhető vagyok,így a telefonom már jelzett is.

PolandthetrollUwU: Német,te meg miért nem alszol?

Germany B.: A szomszéd kutyáit kérdezd.

PolandthetrollUwU: Oh,oké.

Germany B.: Jobb kérdés,hogy te mit keresel a viberen hajnalok hajnalán?

PolandthetrollUwU: unatkozok.

Értetlenül néztem a telefonom kísértetiesen világító kijelzőjére,de mire bármit is reagálhattam volna,már újra írt is.Elképesztően gyorsan gépel...

PolandthetrollUwU: de most megyek.Nem zavarlak a...Szomszéd kutyáinak a kulturált hallgatásában XD

Germany B.: maradhatsz ha akarsz.Én is unatkozok.-írtam neki hevesen dobogó szívvel.

PolandthetrollUwU: á,nem.Megyek vissza sorozatozni :3.Szia Német!

Csalódottan leengedtem magam mellé a telefont,majd szitkozódtam egy sort.Ezt jól elbasztad Germany!Nyomott hangulatomat elfojtva beraktam a fülhallgatómat,majd visszafeküdtem.Lehalkítottam a zenét,majd lehunytam a szemem.Így vissza tudtam aludni,még néhány órára.

Reggel a megszokott ütemes csipogásra keltem,majd rutinosan kinyomtam az ébresztőt. Felöltöztem az itthoni kopott ruháimba, majd lesétáltam a nappaliba.Bekapcsoltam a tévét, csakhogy szóljon valami háttérzaj,majd csináltam magamnak egy kávét.Átlag reggel...
...Lett volna ha telefonom nem csicseregne bele a reggeli tévézésembe. 

-Mivan?-nyitottam meg az üzenetet, ami Magyartól jött.10 perc és itt lesznek.Mi...

-Ó,basszus!-jutott eszembe, hogy mit akarnak nálam a nyár utolsó napján.Ijedten az órámra (két óra körül volt), majd elnyűtt ruháimra néztem. Ennyit a nyugis reggelemnek.

Villámgyorsan átöltöztem, a kinti hőséget figyelembe véve, a telefonom tokjába elraktam egy kis pénzt, mindig jól jöhet alapon, majd normálisan megfésülködtem. Bár a hajam így is az égnek állt. 

Mire visszaültem volna tévézni, csöngettek. 

Kikapcsoltam a tévét, majd felkaptam a kapukulcsot a lakáskulccsal együtt, és magam után gondosan bezártam az ajtót. 

-Sziasztok! -köszöntem előre, majd kikulcsoztam a jobb időket is megélt kaput. 

-Csá öcsém!-dobott el Magyar egy cigicsiket.Be az udvaromba. 

-Szia Német!-lépett ki Magyar mögül Poland. 

Végignéztem kettejük párosán,és kezdtem szégyellni magam. Mindketten úgy néztek ki, mintha címlap fotózásra készülnének.Marha jó... 

-Na gyere stréber, megmutatjuk hol van a...-fagyott le Magyar félmondata közben, mint a Windows 75.

-Belváros.Belváros te igen hülye.-fogta a fejét Lengyel, majd elsuhant mellettünk, elénk vágva. 

-Megyek én elől. Kinézem belőled Magyar, hogy nem tudod hogy hol van a Belváros. 

-Ez... Ez nagyon sértő húgi...-kapott a szívéhez Magyar drámaian, majd hangosan elröhögte magát. 

-Hülye.-morogta Poland, majd hátrafordult. - Ne haragudj, kicsit fogyatékos, de így szeretjük. 

-Nem baj. Legalább nem unalmas. Mint én...

-Csak el ne kapd tőle az életképtelenséget. Ragadós betegség. - motyogta maga elé Poland. 

-Nem zavar titeket, hogy én is itt vagyok?-nézett ránk Magyar értetlenül. 

-Bocs nem. Viszont húzzunk bele, mert rendesen késésben vagyunk...

Sietősebbre vettük a lépteinket, így rekordidő alatt odaértünk a megbeszélt helyre. Mármint a csapatnyi ott ácsorgó velünk egykorúakból következtetve.

-Végre Polska! Asszitem nem jösz... Jöttök!-ölelte át Polandot egy hiperaktív lány.

-Szia Magyar!-köszönt Magyarnak, mikor elengedte Polandot.-És...ömm...Szia ismeretlen!-köszönt nekem is, majd már vissza is fordult Lengyelhez,és gyorsan hadarni kezdett valamiről.

-Ő Italy. Öcsém ne próbáld megérteni, hogy miről beszél. Arra csak a húgi képes...-súgta Magyar,majd ellépett mellőlem... Russia és továbbra is ismeretlen osztálytársaimhoz. Én addig a pillanatnyi káoszban memorizáltam Italyt. Hosszú haja két copfba kötve,egyik halványzöld,másik oldalán vöröses, pici orrán megviselt sebtapasz. A ruhái ezer színben égették a retinámat.

-Akkor, hogy Lengyelék is itt vannak bemehetnénk már? Vagy fél órája lopjuk az ingyen netet.-szólalt meg valamelyik osztálytársam.

-Menjünk.Én fizetek!-tört utat magának Russia mellől egy napszemüveges fiú,majd kitárta maga előtt a kávézó ajtaját.

Vérben úszó szerelem (újraírva!)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant