Emlékek nélkül...<Azahriah ff.>

3. rész

*Desh szemszöge*

Otthon, pontosabban Ati lakásán.
Megbeszéltük, hogy ki hol fog aludni, utána a két lány elment lezuhanyozni előtte adtunk nekik valamit amit feltudnak venni.
Utána ők el is mentek aludni, mert fáradtak voltak.

Először Ati ment el zuhanyozni utána én is, de mire visszajöttem addigra már Attila sehol nem volt.

Mivel a szoba ajtaja zárva volt így arra gondoltam, hogy ott van.

Hallkan bementem és láttam ahogy nekem háttal ül a gépénél. Egy videót néz fülessel a fején.

A videó nem lehet mostani, mert Ati teljesen máshogy néz ki.

Ott volt mellette egy lány. Olyan.. olyan mint Petra, csak fiatalabban néz ki.

Ismerték egymást?
Akkor miért nem ölelték meg egymást vagy valami?
Ahogy hallottam Ati szipog.. Vagyis sír?

Sok kérdés járt a fejembe, de választ nem tudtam...

*Ati szemszöge*

Ahogy visszanéztem a régi videóinkat elmosolyodtam és egyben bekönyeztem..

Fontos személy volt Petra most pedig annyira más.. fura..

Amikor abbahagytam a videók nézését azt vettem észre ahogy Desh ott áll mögöttem.

-Szóval ezért nézted olyan furán őket..-gondolkodott hangosan. -Mesélsz?

-Petra régebben az osztálytársam volt. Szerette a délutánjait az erdőbe tölteni és emiatt különlegesnek találtam őt, hisz nem sok lányt láttam akik jobban szerettek erdőbe lenni, mint bárhol máshol. Nagyon jóba voltunk. Ott volt velem az első videómnál, az emberek sokszor azt hitték, hogy együtt vagyunk pedig csak jó barátok voltunk akik sokszor együtt töltötték az idejüket. Rengetegszer csináltunk videókat amik még az elején kint voltak a csatornámon, de a baleset után töröltem. Az a bizonyos baleset... 15 éves voltam akkor, ő pedig 14 volt. A családjukkal mentünk nyaralni. Én hátul ültem vele amíg a szülei elől voltak. Hirtelen egy teherautó jött felénk, az apja elrántotta a kormányt így átkerültünk a mellettünk lévő vonat sínre. Azt hittük, hogy ott vége van, de nekünk jött egy vonat ami elég nagy sebességgel jött emiatt benyomódott a kocsi oldala. Mivel pont Petra és az apukája volt azon az oldalon ahol benyomódott ezért ők kapták a súlyosabb sérülést. Az apja szinte azonnal belehalt, mert eleve pánikbeteg volt.. Petra viszont csak elájult.. kiszálltunk a kocsiból, mert elkezdett nagyon durván füstölni. A körülöttünk lévő emberek hívták a mentőket miközbe én az ölembe fogtam őt ájultan. Amikor megérkezett a mentő... Nem voltam hajlandó elengedni. A mentő kocsiba is ott ültem mellette és fogtam a kezét.. a kórházba is amikor tudtam ott voltam. Nem akartam ott hagyni...-meséltem

-Milyen volt akkor? Csak mert most olyan fura...-mondta Desh

-Petra volt az a lány aki a semmin is mosolyogni tudott, mindig kedves és segítőkész volt, a családom imádták őt és az ő családja is imádott engem, mindenbe látta a jót, még néha a legszomorúbb helyzetből is viccet csinált, lehetett benne bízni, vicces volt, na meg néha túl aggódó.-mondtam bár a végét valahogy elnevettem

Erre Deshtől egy kérdő pillantást kaptam

-Egyszer hülyéskedésből elmentünk az erdőbe. Mindenféle köveken ugráltunk. Egyszercsak elesetem. Petra pedig addig nem nyugodt meg ameddig be nem kötötte a sebem.-mondtam el

________________________________________
~Words : 490~