Atinak rémálma van.
-Ati!-hajoltam oda felé
Ahogy a másik oldalra néztem láttam valamit.
Alvásparalízise van..-Ati! Nézz rám!-szólok rá, mert azt a lényt nézi
A tekintetünk találkozott és próbáltam tartani.
Könnyek folytak a szeméből.. elképzelésem sincs, hogy mit álmodhatott. Hirtelen felült és megölelt. Olyan erősen ölelt.Pár másodperccel később a nyakamba nedvességet éreztem.. Ati sír.. később már szipogást is hallottam.
A szívem szakadt meg.
-Ati, jól vagy?-kérdeztem
-Ne hagyj el véglegesen..-motyogta
-Mit álmodtál?-kérdeztem
-A baleset.. aztán pedig mégegy baleset ahol nem csak megsérülsz, hanem meg is halsz..-mondta. A hangja kicsit megremegett néhány szónál
-Ez nem igaz!-toltam el magamtól
-Honnan tudod?-kérdezte a szemembe nézve
-Onnan, hogy szeretnék melletted lenni. Bepótolni a régi éveket!-mosolyogtam rá. -Szóval holnap megyünk az erdőbe!-mondtam
-Köszönöm Petru!-mondta egy cuki mosollyal az arcán
-Ez természetes. Régen is ott voltam melletted!-öleltem meg
-Tudom és imádlak is amiért mellettem mindig ott voltál velem!-mosolygott
-Sajnálom amiért nem tudtam ott lenni amíg eléred az álmod..-könnyeztem be
-Nehogy sírj!-mondta
-De...-kezdtem volna bele
-Nincs de! Azt mondtad holnap megyünk erdőbe, gyerünk aludni!-vágott közbe
-Jólvan apuci!-nevettem. -Szeretlek Ati és jó éjt.-feküdtem le és ismét elaludtam, de még hallottam Ati hangját :
-Én is szeretlek! Jó éjt..-feküdt vissza majd a kezét a derekamra tette.
Egyre több emlékem jön vissza és ennek nagyon örülök..
________________________________________
~Words : 230~
YOU ARE READING
Emlékek nélkül...<Azahriah ff.>
FanfictionTalán jót tett, hogy eljöttünk erre a koncertra... vagy mégsem?