Emlékek nélkül...<Azahriah ff.>

14. rész

Húha.. itt vagyunk a reptéren.
Eljött ez az idő. Én, Lili, Anett, Domi és Laura megyünk Amerikába.

-Ugye nem haragszol?-kérdezte Zsombi miközbe a szemembe nézett

-Miért haragudnék?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve

-Azért, hogy itt maradok apával..-mondta hallkan

-Istenem!-öleltem magamhoz a fiam aki ebben a pillanatban zokogni kezdett.. -Kövesd az álmod úgy ahogy apád is tette!-súgtam a fülébe

Hiába 13 éves..

Ezután Lau kicsit odébb mentek én addig Atihoz léptem

-Vigyázz Zsombira!-mondtam Ati szemébe nézve

-Te is magadra és Laurára!-mondta

-Meglesz..-a két gyerkőcre néztem akik mosolyogva, de mégis sírva beszélgettek. -Segíts neki, hogy teljesüljön az álma!-néztem vissza Atira

-De te is kelleni fogsz majd..-jött közelebb és két kezét a derekamra helyezte

-Nem.-válaszoltam nyugodtan.

-Laura a te szemed örökölte..-súgta

-Zsombor pedig a tiéd..-suttogtam

-Petra! Hamarosan indul a gép.-szólt nekem Anett

-Vigyázzatok egymásra!-adtam egy puszit Ati arcára majd utoljára megöleltem

Desh is kapott egy puszit az arcára meg egy ölelést aztán jött Zsombi..

-Halgass majd apádra!-öleltem meg őt is

A puszit ő is megkapta eközbe Laura elbúcsúzott Atitól meg Deshtől.

*Laura szemszöge*

A szívem szakad meg amiért itt hagyom Zsombit és apát na meg Desht, de álmom kijutni amerikába..

-Karácsonykor talizunk! Ne sírj!-ölelt meg Zsombi

-De vágod, hogy milyen sokára van?!-akadtam ki sírva

-Pár hónap.-mondta

-Minden este beszélni fogunk ugye?-kérdeztem

-Persze! Ezt most miért kérded?-nézett rám mosolyogva

-Mert.. minden álmod, hogy...-kezdtem bele

-Attól hogyha sikerülni fog, ugyanúgy a hugom maradsz!-vágott közbe

-Csak pár másodperccel születtél hamarabb!-nevettem

*Petra szemszöge*

-Mi a baj?-kérdezte Lili

-Fáradt vagyok..-sóhajtottam

-Na neeem! Ezt nem csináljuk! Már elkezdted, most fogod magad és befejezed!mondta

-Néha elgondolkozom, hogy mi lenne velem nélküled!-öleltem meg a hugom

Lili visszament a helyére pontosabban Domihoz és Lauhoz. Anett leült mellém és elkezdett nézni valami filmet.

Én bedugtam a fülesem és zenét hallgattam.

Fáj..
Ott hagytam a fiam, életem szerelmét és a legjobb barátom..

De viszont én és Ati is tudjuk, hogy nekem idő kell. Megvagyunk egymással, de nem úgy, mint egy pár. Szeretjük egymást, de csak barátilag.

Lauráéknak pedig dönteni kellett..
Nagyon szeretik egymást és emiatt még nehezebb volt dönteni..

Laura álma, hogy amerikába élhessen, Zsombor álma pedig, hogy énekes legyen úgy, mint az apja..

________________________________________
~Words :399~
Elnézést, hogy ennyire eltüntem.. most meghoztam nektek az utolsó részt, de hamarosan szeretnék egy új könyvet..
Köszönöm akik elolvasták<3