Emlékek nélkül...<Azahriah ff.>

4. rész

*Ati szemszöge*

Ahogy Petráról beszéltünk hirtelen meghallottuk ahogy a másik szobába gitároznak.

Felismertem.. Petra volt az.

Hallkan átmentünk. Ott álltunk az ajtóba. Lili sírva feküdt az ágyamban mellette pedig Petra ült, kezébe a gitárommal. Szép lassan énekelni is kezdett :

-Mostmár mindent elfelejtettem, nem akarok semmit
Már úgy kelek fel minden reggel hogy semmi se rendít meg
Te csak állsz ott, nem is nézel
Megvagy már, többé nem mész el
És már csak azon gondolkodok végre mikor kelek fel
Hogy csalódottan jöjjek rá, még mindig szeretlek
Vagy ez egy másik dimenzió és már rég eltemettek
De akkor miért ég a tűz még mindig a szemedben?

A hangja még mindig szép volt. Régen is volt tehetsége az énekléshez és most is van..

Lili megnyugodt és hamar visszaaludt viszont Petra még mindig nem tette le a gitárom.

Elkezdett játszani ismét, de nem a Mind1-et vagy bármi mást, hanem... Ez.. ez az amit még én tanítottam neki.
Sőt ez még benne van az első videómban is.

Ezután letette a gitárt és a szoba egyik sarkába nézett..

*Petra szemszöge*

Visszajött néhány emlékem.. ahogy az erdőbe voltam.. Atival?!

-Emlékszel már valamire?-hallottam apu hangját a szoba sarkából

A gitárt letettem magam mellé és a sarokba néztem

-Az lehetetlenség...-suttogtam

-Dehogy is! Csak gondolj vissza!-mondta

Próbálkoztam és egy kicsit több emlék jött vissza. Én ilyen jóba voltam Atival?

-Sikerült?-kérdezte egy apró mosollyal apa

-Igen..-könnyeztem be, mert még a balesetem is visszajött

Az ahogy Ati tehetetlenül fog az ölébe és az, hogy végig mellettem volt..
Aztán pedig a másik, hogy láttam kívülről ahogy belénk jön egy vonat.. ahogy apu meghal..

-Ne sírj!-nyugtatott volna apa

-Nem ilyen könnyű..-álltam fel. -Kimegyek iszom..-mondtam apának aki bólintott és el is tűnt

Ahogy az ajtó felé fordultam megláttam Desht és Atit...

-Petru?-nézett rám könnyes szemekkel Ati

Csak Ő hívott így.. és csak neki engedtem meg..

Sírva öleltem meg. Annyit küszködtem, hogy visszatérjen legalább egy kicsi emlékem, most pedig itt vagyok... A gyerekkori legjobb haveromat ölelve...

____________________________________
~Words : 333~