I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

2.fejezet:MisticFalls

Vissza szálltam a kocsiba, de anya azonnal átölelt.
-Annyira sajnálom kincsem...hibáztam.-De még mekkorát!
-Sajnálom kincsem...-mondta halkan mire rá néztem.-Tudtam, hogy mit fog tenni...-ez jobban fájt bármi. Tudta hogy bántani fog?!-De Elena és Jeremy..-suttogta.
-Ők voltak az elsők.-mondtam ki helyette is.-A fontosabbak. Értem.-vontam vállat holott bellül zokogtam.
-Figyelj Tara..-hajolt előre Elena mire rá néztem. Nem tudja hogy mi vagyok, de tudja, hogy tudok erről a világról. Olyan buta ha azt hiszi, hogy tud nekem hazudni. Rá néztem s zöld szemeimmel olyan mértékű gyűlöleltet üzenhettem amitől megrémült és inkább hátra dőlt.
Csak nyugodt életet akarok.
-Kincsem...tudom, hogy neked ez lehet, hogy gyors, de beirattalak a helyi Gimnáziumba.-törte meg a csendet anya mire rá kaptam a tekintetem. A régi iskolámat szerettem. Főleg Mr.Paiton-t. Erre kiiratott és átiratott. Ezt nem értem. Miért ilyen gyors minden?! Miért nem lehet lelassítani?!
Vissza kerültem az anyámhoz aki gyakorlatilag egy éve látogatott meg utoljára a 7 év alatt. Teszem hozzá, lelkileg roncs vagyok, de bevallja, hogy tudta jól, hogy apám össze fog verni, de neki fontosabbak voltak a testvére gyerekei. Továbbá kiderült, hogy közöm van a horgonysághoz és ha ez nem lenne elég megöltem az apám PLUSSZ ott van az is, hogy az unokatesóm valószínűleg Vámpír lett és a haverjai is azok. Nameg ne felejtsük el az új Gimit, hiszen amúgy is, miért ne változtathatnánk meg a lány teljes életét? Teljessen logikus!
De persze oké. Majd rendbe jön minden nem?
A kezemen egy vágás volt, még lassan szivárgott belőle a vörös vérem, mikor rá tettem a kezem. Lehunytam a szemem, majd mire elengedtem a sebet, már a vér be is feketedett, s sebet kezdett alkotni a karomon.
De valakinek, azonnal szemet szúrt. A fekete hajú nem nyugodott ott hátul, s mikor hátra néztem rá, azonnal láttam a szemében, hogy én az ő szemében még farkas is lehetnék.
-A Nevem Stefan Salvatore.-nyújtott kezet a barna hajú srác, direkt az ellentétes kezével, hogy én a sérültel fogjak vele kezet.
-Helló.-ezzel ezt le is zártam.

Damon szemszöge:

Mikor megláttam a lányt, elgondolkoztam. Pulóvere szakadt volt és piszkos ahogy a nadrágja. Keze vérzett s a vére átütött a pulóver szürke színén. Vajon min mehetett végig ami ennyire leépítette?
Aztán nagyobb kérdésem is volt, amikor megláttam, hogy a vörös vére, elkezd befeketedni, majd jött a pillanat, hogy a kezét rátéve begyógyította a vérzést, s seb keletkezett a karján.
Magyarázatot akartam, de ő csak lerendezett egy amolyan "Nem a te dolgod" pillantással.
Vámpírral lenne dolgunk?! Nem...ahhoz nem gyógyul olyan gyorsan, és nem is érzem rajta a szagát. De ott volt az a fura ügy az úton. Mikor elvileg egy kislányt látott. Lehet, hogy ő lett az új Horgony?! De ki tette rá?! Viszont mikor kezet nyújtott a semminek gyakorlatilag, nem sikoltott. A szeme sem rebbent. Szóval, ha volt is ott egy szellem, akkor nem fájdalmakközt halhatott meg vagyha, mégis akkor Tara nem horgony. A horgonyság nem ilyen, ezt Bonniein is láthattuk a múltban.
A kocsiban mikor észre vettem, hogy a karján már szinte nincs semmi, leadtam a drótot a drága öcsikémnek is.
-Élénkpiros vér, rá a kéz és puff nincs több bibi.-suttogtam szarkasztikussan mire öcsém levágta, hogy Tara-ról van szó és oda hajolt, miközben Elena folyamatossan engem átkozott magában. Azt mondta, hogy majd elmondja amit tud, de látszólag nem tud semmit.
-A nevem Stefan Salvatore!-mosolygott mézes mázassan, direkt ellentétes kezét nyújtva felé, hogy a sérültel foglyon kezet s megtudja nézni, de a lány cseles volt és egy lenéző pillantással, hozzá vágott egy "Hello"t és előre fordult.
-Hasonlít rád.-morogta Elena, hogy csak én halljam. Nem lehet pimaszabb és ravaszabb mint én. Belőlem csak egy van!
-Olyan mint te.-morogta Agyas Öcsém amin megforgattam a szemeim.
-Belőlem csak egy van öcsisajt, szóval menny és ugrándozt nyuszmuszok után mert ezaz egész téged nagyon megbolondított fejben!-böktem a homloka közepére, mire csak elcsapta a kezem.

Tara szemszöge

Amikor megláttuk az üdvözlő táblát anya máris vigyorogni kezdett mint a vadalma.
-Meg jöttünk!-mosolyogta, mire Elena előre hajolt.
-Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni?-kérdezte mire én csak felemeltem a mobilom.
-Nem szeretek vásárolni...inkább rendelek.-mondtam egyszerűen, mire bólintva hátra dőlt. Tudom, hogy rosszul esik neki mert próbálkozik! De nem hiszem, hogy ilyen nehéz lenne megérteni azt, hogy magányra van szükségem, és azt, hogy nem vagyok hat éves aki Shoppingolni akar menni.
-Itt a kártyám..-adta anya, mire csak elvettem és mélyen beszívtam a levegőt. Ekkor láttam meg, egy olyan személyt aki hatására boldogabb lettem.
-Anya álljunk meg..-mondtam mire leparkolt, én pedig letéve a mobilt és a kártyát kiszálltam a kocsiból. Ekkor lépett elő Kathrine. Ugyan olyan mint Elena csak magabiztossabb, és jófejebb.
-Hellóka Tara.-mosolygott mire..
-HÚZZ EL TŐLE!-jött volna Elena, de már rohantam is Kathrine-hez majd a nyakába ugrottam ő pedig csak ölelt.
-Hiányoztál Kath.-mondtam mikor elengedtem.
-Tudom drágám, én mindenkinek...te is nekem..-tette hozzá halkabban.
-Mikor telepszel le végre? Szükségem lenne egy bulizó társra.-mondtam ki hisz már nagyon rég láttam utoljára.
-Soha.-felelte-Majd a kövi héten!-azzal kacsintott majd elhaladt, de ahogy elbújt egy fa mögött gondolom vámpír sebességgel el is szaladt. Vissza ültem a kocsiba, majd haladtunk tovább.
-Ki volt ez a nő Tara?-kérdezte anya-És miért Elena hasonmása?
-A legjobb barátom.-feleltem.-Kathrine Pierce.-vontam vállat, de erre Damon azonnal intézkedett.
-Jenna..
-Hm?
-Elfelejted, hogy láttad Kathrinet.-igézte meg Damon, mire az anyám lassan, kábultan kezdett vezetni.
A városka nyugodt volt, de nem igen figyeltem, mert rendelgettem. Aztán megálltunk, egy feh3r ház elött, aminek a tornáca volt talán a kedvenc részem az egészben. Lassan kiszálltam, mjd körbe néztem, de egy hang megütötte a fülem.
-Úgy nézel ki, mint egy hajléktalan.-nevetett az ajtóban valaki mire megfordultam. Jer állt ott nagy mosollyal az arcán.
-De valljuk be, így is dögös vagyok!-vettem elő egoista énem, majd nevetve indultunk meg egymás felé s át is öleltük egymást.
-Én vettem neked pár rongyot. Elena valami fura toppot akart neked.-nevetett mire elnevettem magam.
-Jézusom.-ráztam a fejem.
-Még mindíg törpe vagy.-gúnyolódott.
-Még mindíg túl nagy a szád!-folytattam én is. Hihetetlen milyen magas, és izmos lett.
-Gyere Tara, megmutatom a szobád.-mosolygott anya majd megindultunk. A ház egyszerű volt, és csodás. A lépcsőn mentem fel, a képeket nézve a falon. Hol vagyok én? Hol van a kislányáról kép? Vagy akármi! Egy babakori kép, egy album, vagy akármi! A lépcsőn fel, az első ajtó máris nyitva volt. Anya intett, hogy mennyek be nyugodtan, így ezt meg is tettem, de nem bántam meg, egy pillanatra sem.
Egy zöld szobába léptem be. Az ajtó ball szélénél, végig egy hosszú szekrénysor volt amely csontfehér színben pompázott. Az ajtó jobb felén pedig, nem volt semmi. Igazából pont a falnak nyitódott az ajtó, de szerencsére nem csapódott neki. Az ajtó belső részén egy tükör volt, s az ajtóval szemben egy ágy volt ami hatalmas volt. A háta mögött egy félkör ívben rendezett ablak huzam, Az ablak elött egy diófa állt. Az ágy sötétzöld matraccal, ágyneművel és díszpárnákkal volt tele. A ball szélső falnál volt egy nagyobb íróasztal, és egy kicsit távolabb tőle, egy külön fürdő szoba amin a nyitott ajtón át lehetett benézni. A fürdő hófehér volt. Na ezt takaríthatom, ha mocskos lesz!
A hálószobámban volt egy csomó növény, ami nagyon tetszett.
-Ezt meg a Duzsungel könyve ihlette?-gúnyolódott Damon.
-Köszönöm, ez nagyon tetszik!-mosolyogtam mikor is anya előre lépett, és egy zöld színű naplót nyomott a kezembe.
-Tudom, hogy imádtad a naplóidat...-mosolygott-És gondoltam..kezdhetnél egy újat...új lappal.-mosolygott rám, mire bólintottam.
Nem rossz, hogy most vannak mellettem, de mégis, egy kis magánynak jobban örnék azt hiszem.-Én most ki megyek..elvileg akarnak veled dumálni...majd gyere le enni.-mosolygott majd kiment.-A kedvencedet főztem!-kiáltott.
-Mi a kaja?-néztem Jeremyre.
-Csilisbab.
-Fúj..-morogtam, majd mély levegőt vettem.-Alig ettem mióta anya elhúzott és othagyott apámmal, szóval nem válogatok..-mondtam halkan mire Jer is kiment.-Oké...te mióta vagy vámpír, és te miért akarsz felfalni?-akadtam ki mikor az ablakomom, bevágódott egy kerítés darab ami, a falamba szúródott. Damon a falnak nyomott és a fejem átkarolta. A testével védett.
-ADJÁTOK ÁT A LÁNYT!-kiabált...
-Klaus..-pánikolt be Elena, mire Damon lassan ellépett, de a szemkontaktust nem szakította meg. A kékjei szinte felfaltak engem.
-Elena kell neki...-akadt ki Stefan is.
-Maradjatok itt..oké?-kérdeztem halkan majd elfordultam és megindultam le, de ekkor elkapta a csuklóm Damon.
-Mit képzelsz hová mész?-nézett rám. Ez olyan macsósan undi.
-Le rázom ezt az idegbeteget?-kérdeztem vissza.
-Ja, és mit mondasz egy ősi hibridnek? Bocs cimbi, de te fogod kifizetni az okozott károkat, ja és nem kapod meg a nővérem?-ez volt a terv.-Felejtsd el!-parancsolt mire elhúztam a kezem.-Csak egy ember vagy az Istenért!
-Akkor maradj mellettem.-mondtam egyszerűen majd kiléptem.
Damon szorossan mellettem volt, volt egy olyan pillanat, hogy éreztem a hátamon a kezét.
-Stefan gondoskodik az anyádról, nem tudom mi a terved.., de nem vállalok felelősséget érted!-morogta.
-Már azzal vállaltál, hogy kijöttél velem.-vágtam azonnal vissza.
Aztán Egyszerűen tartottam a Hibrid felé a kezem....