I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

20.fejezet:Megláncolva

Másnap reggel, a Mikaelsonok adta szobámban ébredtem. Jelenleg itt fogok lakni, ahogy Elena és Jeremy a Sakvatorekközt.Most sem hiszem el, ezt az egészet.
Klaus-nak van egy lánya. És nem tudtam róla. Nem beszélt róla.
Miről hazudik még??
Össze takarítottam, kinyitottam az ablakokat, majd letusoltam és felvettem egy fekete farmert egy zöld felsővel, ami félvállas volt és sötét árnyalatú illetve felkaptam egy magassarkú bokacsizmát, és elvégeztem a rutinom. De reggelizni nem mentem le.
-Nem baj, ha rád hagyom?-jött be Rebekah, mire megráztam a fejem így Hope egy rugadalózóba, rózsaszín nadrágban és pulóverben került az ágyamra, ugyan olyan zoknival. A kislány arca csillogott a boldogságtól.
-Szia kis hercegnő-suttogtam, mikor benyitott Klaus. Megéreztem az illatát-Én bírlak kishercegnő...nem te tehetsz róla, hogy az apád akkora idióta, hogy nem mondott el nekem.-mosolyogtam, majd megcsikiztem, mire felnevetett-Pedig tüneményes vagy...-mosolyogtam, mikor megfogta az ujjam.-Azaz ujjam..-kacagtam-Na várj csak..-azzal az ujjamból elkezdtem kinöveszteni egy tollpihét.-Fújd meg..-mosolyogtam -Gyerünk törpi!-erre meglegyezte, mire a tollpehely szállni kezdett, de én elkaptam és megcsikiztem a nyakát s erre ő hatalmassakat nevetett.-Miért állsz az ajtóba?-kérdeztem, mire mellénk sétált az apuka is..
-Azért nem szóltam..-kezdte, de tudtam az okot.
-Mert azt hitted, hogy nem érdekeltél volna.-feleltem-Nick, Hope egy gyönyörű kisgyerek. Elvileg a barátnőd vagyok szóval mondhatom azt, hogy simán nőuraom lesz, ha Haylei, Rebekah, Hope és én össze állunk ellenetek.-kuncogtam, mikor a kislány felsírt.-Na ezt könnyen tudom orvosolni.-suttogtam majd felálltam és óvatossan fel is vettem. -Minden gondra van megoldás.-mondtam halkan-Ez nem az éség sírás volt, hanem az állmos. Ha a babák éhesek, akkor autómatikussan a szájpadlástól indul síráskor a nyelvük. Ha álmossak inkább hátulról..az unalom szomorúság meg a többi ilyen fura.
-Honnan tudod mind ezt?-kérdezte Klaus, mikor Hope kezébe adtam egy nyakláncot aminek a medálja bőr volt és egy karika lógott rajt.
-Régen csecsemő gondozó akartam lenni.-kuncogtam, mikor megláttam hogy Hope a nyakláncot elszabta.-Mutatok jobbat picúr.-vettem el tőle a nyakláncot majd felé nyújtottam a kezem, amiből kinőt egy apró piros virág. Ekkor a tenyerét rá csapta, mire a virág apró pillangókká vállva repült fel s a lányka csak kacagott. A piros lepkék körbevették a lányt, míg ő nevetett, aztán jött egy löket.

-Anya!-szaladt hozzám a vörös hajú, szinte már felnőtt Hope, majd a nyakamba borult.
-Kincsem..-suttogtam őt szorítva, aztán megjelent velem szemben, két iker gyermek.
-Anya!-kiáltottak, s azonnal lerohantak.
-Tamara, Destiny, Hope..-nevetett Klaus, majd felém jött. Egy szőlösben voltunk, nem messze Elijah állt és Rebekah. De hol van Kol? Haylei?-Hagyjátok anyátokat, csak egy percre..-mosolygott.
-Nem kell.-feleltem, mire megjelent fivérem, egy lánnyal az oldalán.
Ez lenne a jövő?
-Kincseim..-suttogtam megcsókolva a fejüket, majd hirtelen, megrántott valami..

Kinnt találtam magam, míg Klaus aggódva nézett.
-Mit láttál kedvesem?-lépett közelebb.
-Csodás a jövő..-suttogtam a gyermeket nézve, akin láttam, hogy érzi azt ami következik.
-Jó anya lennél.-mosolygott be Haylei, mire Klaus szemei kikerekedtek én pedig felnevettem. Lesz olyan is.
-20 vagyok-kuncogtam-És jelenleg Klaus a barátom szóvaaal...
-Nekünk sem volt tervezett.-legyintett Haylei, mire bólintottam kicsit idegesebben. Ekkor megcsörrent a mobilom, mire ráintettem a kezemmel és a fülemhez lebegtetve fel is vettem a két kezemmel Hope ot fogva.
-Itt a Fehér Boszi vonala.
-Tara kell egy kis segítség! El kapták Damon-t!!
-Adj egy percet.-azzal letettem.
Felvettem a kislányt, majd az ágyam közepére tettem a rengeteg párnával egy ketrecet csináltam és Nick-re néztem.-Elena hívott, hogy Damon-t elkapta valaki. Tudsz róla valamit?-fontam össze a karjaim magam elött.
-Nem.-felelte.
-Azzal fenyegetted, hogyha még egyszer rámnéz megölöd!-fogtam össze a hajam.
-Nem én voltam.-mordult fel, mire elnevettem magam.
-Tudom.-adtam egy puszit az arcára-De aranyos ha mérges leszel.
-Ezt még sosem hallottam.-nevetett Halyei.
-Hová mész?-lebbent elém Nick.
-El tűnt Damon, Elena pedig betegre aggódja magát.-mondtam egyszeriben.
-Te játszod a bébicsőszt.-mordult fel.
-Hope most fekszik.-jelentettem ki, mire megforgatta a szemeit.-Nem lesz gond. Séta menet.-mondtam egyszerűen- majd elhaladtam Klaus mellett és kimentem és egyenessen Elena-hoz indultam.
Ahogy odaértem egyből rámnézett mosolyogva.
-Mi a helyzet?-sajnos későn esett le, hogy aki elöttem áll az nem Elena. Egyáltalán nem Elena!-Kathrine..-léptem hátrébb. Hogy lehet ez?! Mi folyik itt?!
-Szia Bari.-azzal elájultam.